KULTer.hu - Fenyvesi Orsolya versei
37768
post-template-default,single,single-post,postid-37768,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Fenyvesi Orsolya versei

A Kosztolányi-hajcsat

A fa árnyékára nem hullott levél,
mélyebbre hatoltunk az erdőben.

A városban van az otthonunk,
ahol a lámpák is poharak,
és mozdulatainkkal összetörhetjük
a világosságot éppúgy, mint bármilyen üveget.

Itt áttetszővé váltunk a levegővé gyúló fényben,
és te csak mentél előttem.
Sok-sok levelet írtam akkor neked a jövőben.

Láthattál vizet, követ, fákat és terméseket,
megfigyelted a szakadékot, pixelekre bontottad a novembert,
mohát kerestél délen és északon.

Én csak a sárgát láttam, nem is emlékszem másra,
így akartam, hogy mint testem prizmája, a percek,
elhagyjon a vörös, a kék és a zöld,
ne maradjon más, csak a sárga,
a Nap izomzata.

Bárcsak visszanéztél volna.
Azt kívántam, hogy láss meg
most, amikor körülöttem csak a sárga,
fordulj vissza értem, hogy elveszíthess,
mert nagyon szeretlek téged,
de nézd, nálad is jobban szeretem az életet,
ami most csak az enyém.

De te mentél előre,
csak akkor torpantál meg,
amikor kiáltottam neked:
nézd, egy hajcsatot találtam az avarban.

Aztán lobogó hajjal siettem utánad,
hogy utolérjelek a csupasz fák árnyékaiban.

A porba döntött katedrális

Az öntudat lámpafénnyel elfüggönyzött
utcáin botorkálva
bárki odatalálhat.

A környező házak homlokzatain
átszüremlik a sötétség,
és ablakot vet a romokra.

Valaha úgy nevezték: katedrális.
Megmaradt az elme vázlatának,
mondhatnám: hiány, ha nem jártam volna ott.

Az építhet házat erre az alaprajzra,
akinek van valakije, aki a kivilágítatlan
házakban alszik elhagyottan.

Csendélet erőszakos őszibarackokkal

Az ősi egyiptomi sírkövek falára festettek először
csendéleteket, hogy a túlvilágra érkező
ne maradjon éhesen.
Egy gyümölcsöktől roskadozó tál
görög mozaikokon
vendégül lát az akkor már túl hosszúnak
ígérkező életben,

megérkezel.

Ha festenél nekem barackokat,
a következő pillanatban meg is ehetném őket.
Több ezer év telt el!
Kinevetsz: egyél inkább konzervet,
aztán megsajnálod a lányt,
akit csámcsogva kell szeretni.

Üres vázát is festesz az őszibarackok mögé,
és azt mondod: csak a színeknek van jelentősége.

Csillapíthatatlan éhségem
feldühíti a barackokat.
Senki sem egyenlő a halálban.

Fenyvesi Orsolya

szerző: Fenyvesi Orsolya
honlap e-mail
Fenyvesi Orsolya 1986-ban született egy barátságosabb bolygón, jelenleg Budapesten él. Művészettörténetet, filmelméletet és jogot hallgatott az ELTE-n. A Babilon Kiadó szerkesztője, gyermekirodalmat és lírát fordít. Anne Sexton Öreg törpeszív című versének fordításáért elsőként kapta meg a 2015-ben alapított Versum-díjat. 2018-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Verseit német, angol, horvát, szerb, török, román nyelvre fordították, többször szerepelt külföldi irodalmi fesztiválokon, legutóbb 2018-ban Londonban, a European Poetry Night alkalmából lépett fel. Önálló kötetei: Tükrök állatai (JAK-Prae-hu, 2013), Ostrom (Kalligram, 2015), A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez (Scolar, 2018).

3 archív hozzászólás
  • Papp-Für János

    Papp-Für János - február 5, 2013

    ez igen. remek. organikus élmény volt. gratulálok.

  • Lapis József - február 5, 2013

    Valódi örömszövegek 🙂

  • Áfra János

    Áfra János - február 5, 2013

    Fenyvesi Orsolya remekül ír, tudtam, hogy sikere lesz itt is. 🙂

KULTprogramok

<< 2020. Júl. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum