KULTer.hu - Lapis József verse
40094
post-template-default,single,single-post,postid-40094,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lapis József verse

Ívek

Egy ferde ív, egy üressé vált kabát.
Összement barátok egy téli délután.
Félbehajló utcák, testhez simuló átlók,
ruhába törölt égdarab.
Elméd feszes, mint jég, ha pattan.
Rianó gondolat
egy másik idegen.

Egyszer ébredés, majd távozás.
Kallódó minták a mozduló hibákban.

A nap függvénye lassú hullás,
konvergál a nullához.
Nem beteg a fény, ha újraköltik.
Tarkón hideg,
faltól falig
hallgatod a foltokat.

Édesapám,
perdülj. Összekuszálódtak a szálak.
Lépj, eressz, válassz ki.
Élni, akármi.

Eltáncol a világ, mint a lekért boldogság.

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2018. máj. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum