KULTer.hu - Nyüzsgő tömeg könyvek között
40894
post-template-default,single,single-post,postid-40894,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyüzsgő tömeg könyvek között

XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Az idei Könyvfesztiválra különösen izgatottan készültem, hiszen most először történt, hogy nem olvasóként, hanem tudósítóként látogattam el az eseményre. Éppen ezért sikerült igazán mélyen elmerülni a fesztivál forgatagában, de sajnos még így is volt olyan program, ami idő- és energiahiány miatt kimaradt…

A csütörtök amolyan igazi kedvcsináló az egész fesztiválhoz, mert ugyan a megnyitó ünnepségen, a Forgách és Houellebecq közt zajló beszélgetésen nem tudok részt venni, mégis egészen közel kerülök a Millenárishoz: az Európa Pontban tudósítok az egyik nyitó eseményről. Hat kiadó képviselője ül egy asztalnál, hogy megvitassanak egyet-egyet a tavaly kiadott könyveik közül. Sorra kerül Ignacy Karpowicz Égiek és földiek, az izlandi Andri Snær Magnason LoveStar, Per Petterson Átkozom az idő folyamát, valamint Peter Terrin Az őr, Senko Karuza: Szigetlakók és Agneta Pleijel Lord Sohamár című regénye. Kicsit bánom, hogy az idő rövidsége miatt csak a művek tartalmairól esik szó, pedig engem inkább az összefüggések érdekelnének. Miért dominálnak a skandináv szerzők művei? Miért szerepelnek nagy számban olyan regények, amelyek társadalmi problémákra reflektálnak? Sőt jó lenne beszélni arról is, hogy a jelenlevő kiadók milyen szempontok szerint választanak a külföldi művek közül, hogyan döntik el, mit érdemes kiadni. A beszélgetés eme hiányosságait kicsit feledteti, hogy Pleijel művéből sikerült szereznem egy példányt, de azért továbbra is zavar, hogy a számomra lényegi kérdések nem kerültek elő.

Még aznap teszek egy kört a Millenárison, hogy feltérképezzem a területet, hiszen tisztában vagyok vele, hogy péntektől komoly feladatok várnak rám. Mindenki gőzerővel készül a hétvégi eseményre, a könyves standok mellett a kürtős kalácsos, lángosos, fagylaltos pultok is felállításra kerülnek. Az építő brigádon kívül még jórészt csak azok keringenek a parkban, akik kifejezetten a megnyitó vagy Houellebecq miatt érkeztek, de már bizonyos, hogy holnapra meg fog telni a Millenáris két épülete.

Péntek reggel egészen korán érkezem, mert valahogy szeretem nézni, ahogy helyére kerülnek a dolgok. Egészen jó a hangulata az előkészületeknek: látni a könyvek kipakolását, a molinók felfüggesztését, az akciós táblák felakasztását. Van tehát időm mélázni a standok között, közben meg is reggelizem, szerzek karszalagot, programfüzetet és térképet. Tizenegy óra előtt kicsivel érkezem meg a Szabó Magda terembe, ahol Lackfi János legújabb, kamaszoknak szóló kötetének bemutatója lesz. Szerencsém van, még gyorsan le tudok huppanni az első sorba, mielőtt a középiskolás diákok tömege elárasztaná a termet. Némelyikük arcáról tisztán leolvasható, hogy semmi kedvük itt lenni, de azért mégis jobb, mint egy tanórán ücsörögni. Azonban ahogy a Momentán Társulat tagjai felolvassák a kötet néhány versét, már az ő tekintetük is megenyhül. Majd jön Lackfi, aki mesél kicsit a könyvről, és persze ő is olvas, végül a teremben máris egy emberként nevet fel mindenki, legyen az akár órát megúszni kívánó diák vagy kedvesen őszülő nagymama. A Momentán Társulat játékain már mindenki hangosan kacag. Jó ötletnek bizonyul, hogy a könyvbemutatót összekötötték egy improvizatív színházi műsorral, mert így a versek igazán közel kerültek a kamaszokhoz is.

Sajnos az utolsó játékot már nem tudom megvárni, mert a szomszéd teremben délben kezdődő beszélgetésre mindenképp időben szeretnék odaérni. Szerzek tolmácsgépet, ugyanis az olasz tudásom nem a legbiztosabb, majd itt is sikerül egészen elől helyet foglalnom. Luigi Tassoni határozott moderálása kitűnő beszélgetést eredményez. A papír alapú könyv és az e-könyv viszonyán túl szó esik a kiadók, a könyvterjesztők és a szerzők szerepének átalakulásáról is. A kiadók vezetői alapvetően pozitívan állnak a kérdéshez: az e-könyvekre egy lehetséges alternatívaként tekintenek, ami semmiképpen sem versenytársa a könyveknek. Inkább a médium lehetőségeiről esik szó, de olasz és magyar részről is elhangzanak az e-könyvek lehetséges árnyoldalai is. A kiadók nagyszerűen érvelnek az e-bookok előnyei és hátrányai mellett, így egy igen tartalmas beszélgetésnek vagyunk tanúi. A program után megint rohanás, hiszen most már itt van a nyakamon két cikk, amit ma még le kell adnom. A Móra Kiadónál azonban meglátom Lackfit, épp dedikál, én pedig beállok a sorba, hogy ha már itt van, akkor felteszek neki néhány kérdést az új kötettel kapcsolatban. Kellemesen elbeszélgetünk, maradnék is még, Lackfi verseit egyébként is szeretem, de hát vár a munka.

E rövid interjúnak köszönhetően gyorsan sikerül összeraknom az első cikket, majd amikor tölteném fel, akkor a technika ördöge közbelép. De nem gond, mert úgyis kellek az interjúztatáshoz. Megkérdezünk néhány embert, hogy érzik magukat, és hogy miért látogattak el a fesztiválra. Egyre többen vannak, sokan még csak nézelődnek, de a legtöbben kedvenc szerzőjüket keresik, hogy aláírassák vele frissen beszerzett példányaikat. A beszélgetések rögzítése után felveszünk egy felkonferálást, néhány vágókép is készül, ám ekkor már délután öt óra, szóval rohanok haza, mert fel kell töltenem a kész cikket és meg kell írnom egy másikat, ráadásul hét órára színházjegyem van. Meglepő módon sikerül mindennel időben végeznem, így a Katonában végre kicsit eltávolodhatok a fesztiváltól.

Másnap már később jelenek meg, de még mindig egész korán ahhoz, hogy lelkiekben felkészüljek az egész napos pörgésre. Az erre a napra kijelölt programokat várom a legjobban, mert mindkettő − egy könyvbemutató és egy kerekasztal-beszélgetés − a muzeológia témáját járja körül. Fél tizenkettőkor Palkó Gábor és Ébli Gábor beszélgetnek a tavaly megjelent Múzeumelmélet – A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig című könyvről. Kissé szakmai lesz a társalgás, de ez érthető is, hiszen maga a könyv sem szórakoztató céllal készült. A cikk gyorsan elkészül, ennek örömére kicsit pihenek a szabadtéri színpadon, ahol épp Bíró Eszter énekel a gyerekeknek. Eszter új albumának, az Állati Zenés ABC-nek a bemutatóján egyébként részt vettem már korábban, így tudom, hogy meglehetősen színvonalas lemezről van szó, ezért én is leülök a gyerekek és szülők közé. Nem sokkal később megérkezik a filmes stáb: jó lenne, ha készítenék Eszterrel egy interjút a gyerekrovatba, aminek örömmel állok elébe. Nagyon meleg van, épp a színpadra tűz a nap, de azért sikerül összehoznunk egy jó hangulatú beszélgetést az énekesnővel.

Ezután van egy pár órám pihenni, de már érzem magamon, hogy fáradok. Ülök egy kicsit a fűben, majd öt órára beülök a következő programra, ahol újfent muzeológiai témákról esik szó. Sajnálattal konstatálom, hogy György Péter végül nem tudott eljönni, viszont jelen van Iványi-Bitter Brigitta és Berényi Marianna mellett Frazon Zsófia és Martos Gábor is, akiknek a gondolataival maximálisan azonosulni tudok. A beszélgetőpartnerek egyetértenek abban, hogy az utóbbi évtizedben megjelent muzeológiai szakkönyvek lehetővé tették, hogy mára egy erős szakmai diskurzus induljon el a tudomány képviselői között, de úgy látják, hogy még mindig kevés az olyan muzeológus vagy kurátor, aki képes lenne teoretikus szempontból közelíteni saját munkájához. A beszélgetés legfontosabb megállapítása, hogy egy muzeológusnak meg kell fogalmaznia, le kell írnia tapasztalatait, mert csak így lesz igazán aktív a diskurzus.

Szombaton, amikor elhagyom a Millenáris területét, már csak néhány ember lézeng a parkban, a standokon is pakolják a dolgokat, azonban a lángosos, kürtős kalácsos pultok még mindig sütik a friss árut. A tér kicsit átalakul: most azok érkeznek, akik a munka utáni pihenésre, napfürdőre vágynak. Én nagyon fáradt vagyok, de azért még estére végeznem kell a leadandókkal.

Vasárnapra sikerül kipihenni az előző napot, így újult erővel vetem bele magam a fesztivál nyüzsgésébe. Fél tizenkettőre érkezem Ungvári legújabb könyvének bemutatójára. A szerzővel Karafiáth Orsolya beszélget. Egy igazán jó hangulatú órácskát töltünk el a teremben, Ungvári humora fergeteges, történetei nagyszerűen szórakoztatják a közönséget, Orsi kellemesen incselkedő modora pedig még tovább fokozza a jókedvet. Ungvári könyvében a tragikum lényegét kutatja, de szerencsére a bemutató a lehető legkevésbé sem tragikus, így lelkesen távozom.

 

A program után jön a szokásos cikkírás és -leadás, majd záróakkordként egy gyerekprogram. A Kolibri Szárnyak és paták címmel jelentetett meg egy könyvet, aminek az a célja, hogy megvilágítsa, mit is jelent a gyerekkori cukorbetegség, s ezáltal lebontsa a különböző előítéleteket. A könyv tényleg nagyszerű kezdeményezés, a bemutató pedig meglehetősen interaktív: Pokornyi Lia, Erős Antónia és a szerző, Finy Petra felolvas és a gyerekek bevonásával megjeleníti a mese egy jelenetét. A műsor végén pedig egy kis okításra is sor kerül: Antónia elmagyarázza a gyerekeknek, hogyan működnek a vércukormérők és az inzulintollak. A program kicsit untat − jó, valóban nem én vagyok a célközönség −, viszont a könyv törekvéseivel teljességgel egyetértek.

A cikk megírása után még tervezem, hogy megnézek néhány programot, csak szabadon, többek között a Teátrum színpadán kortárs költők megzenésített verseit adja elő a 30Y énekese, de fáradt vagyok már ehhez is. Teszek még egy utolsó kört a standok között, amik közül már több ki is ürült, majd meglátom Almási Miklóst, aki magányosan üldögél a Kalligram standjánál. Ennek apropóján megveszem legújabb könyvét − már korábban terveztem, hogy beszerzem A szerelem lehetetlensége című művet −, majd váltok néhány szót az esztétával, miközben dedikáltatom is a példányomat.

Kicsit bánom, hogy sok, ígéretesnek tűnő programra nem jutottam el: nem hallgattam meg Bencsik Orsolyát az Elsőkönyvesek Fesztiválján, az AEGON Művészeti Díj átadójáról lemaradtam, nem találkoztam Houellebecq-kel, nem ünnepeltem a költőket, írókat a Születésnapi Irodalmi Szalonon, kihagytam Háy János könyvbemutatóját. Hazafelé a villamoson mégis elégedetten dőlök hátra: meglehetősen elfáradtam e néhány nap alatt, viszont rendkívüli élményekben volt részem a fesztiválon. Büszkeséggel tölt el, hogy kis hazánk egy ilyen nagyszabású, nemzetközi színvonalú eseményt látszólag minden nehézség nélkül rendszeresen meg tud szervezni immár két évtizede. E négy nap alatt a Millenáris területén a színtiszta kultúra játszotta a főszerepet: végre nem a politikáról vagy az instabil gazdasági helyzetről volt szó, és reméljük, ez még sokáig így is marad.

XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Budapest, Millenáris, 2013. április 18−21.

Kocsis Katica

szerző: Kocsis Katica
honlap e-mail
Kocsis Katica 1989-ben született, 2008 óta Budapesten él. 2011-ben az ELTE-BTK esztétika szakán diplomázott, jelenleg itt végzi a szak mesterképzését. A prae.hu tudósítójaként kiállításokról, irodalmi eseményekről, könyvbemutatókról tudósít. Fő érdeklődési területe a XX. századi és a kortárs képzőművészet, valamint a design.

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum