KULTer.hu - Halmi Tibor versei
41345
post-template-default,single,single-post,postid-41345,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Halmi Tibor versei

Szabadulás az árnyaktól
Kísérlet (1.)

Franz Kafka A per című könyvének hatására

fojtott, meleg levegő. ahogy anyámék fűtenek.
szobámban bent, egy képet festek a következő
és egyben talán utolsó szobámról.
egyfajta jövőkép, és meg is van hozzá a festékem.
naplementés táj, előtérben sötét pázsit,
egymástól távol eső, alig élő fácskákkal.
sötétek ők is, eltakarja jelentőségüket ez a tarka,
valószerűtlen ragyogás.

közben üvegajtóm mögött excsajok guggolnak
a sötétben. szájukat kulcslyukra tapasztva
suttogják mivé kéne válnom, hogy még mindig
szeressenek. nem látom őket,
csak vihogásukat, lökdösődésüket hallom,
s ujjaik közé bőrhártyát képzelek
az estére idekészített pohár víz miatt.

nincsen ablak. csak egy másik kijáratnak
használható táj, de ahhoz a sarokszekrényt
fel kell ismernem. be kell lépnem
az élekre és lapokra csiszolt halott fába.
el kell felejtenem, hogy az aljában
az istengyermek dobol, műszálas, gombócokká
göngyölt zoknikkal.

ha odaérek, persze megsimogatom, s ha kérdi,
majd azt mondom: ez egy tanulmányút része,
és izgatottságomban egyre csak hátrafelé mutatok,
ahol üres fogasok, mint filézett halak
gerince.

A nyugati szent
Télvíz idején ezüsthátú ásóval

(1.)
szellempalackok. a kertben elásva.
méternyi mélyről jövő köd és felböffenő
pára. a mieink. ide ástuk el őket.
a fagy miatt azonnal lehűlő légmozgásukról
nem tehetünk. mégis ráillik a tájra,
hogy annak szürkén gomolygó emlékezete
legyen.

a sötét rögök voltak azok.
szikár irigységtől lándzsákká aprózódó
haragos föld. hogy ebben a dús
és érdemtelen éjszakában, amit mi
vidéknek hívunk, volt szerelmek édes
gázaival teljen meg a levegő.
akár a habszifonok.

(2.)
és egy szorongó, izzadt férfitenyér
szedi össze az összes emléket.
egy bizonyos alvajáró. a környék bolondja.
kit azért tettek ki az út szélére
jó kedélyű pásztorok, hogy nyáron
a fák törzsén megülő port figyelje.

egyedül ő botorkál.
télvíz idején, ezüsthátú ásóval.
egy olyan térben ahol a múlt léptei
sűrűsödnek. s elmosódva már a higgadt
útjelző táblák határai. egyedül ő,
gondol arra, hogy ezt a szivárgást
megszüntesse, értünk.

(3.)
de ahogy miden bolond célszerűtlen:
induláskor egy percre elragadják képzeletét,
az ereszalján gyermekujjakká szelídült
jégcsapok.

Kiemelt kép: Wikipedia

Halmi Tibor

szerző: Halmi Tibor
honlap e-mail
Halmi Tibor 1987-ben született Cegléden. Kisebb- nagyobb megszakításokkal Budapesten él. Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának társadalmi tanulmányok szakos hallgatója. Verseket ír. Eddig az Ambroozia, a Képírás és az Apokrif közölte írásait.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum