KULTer.hu - Mire jó egy tévéfilm?
44137
post-template-default,single,single-post,postid-44137,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Mire jó egy tévéfilm?

A legyőzhetetlenek

Kíváncsiak voltunk Madarász Isti első egész estés filmjére, A legyőzhetetlenekre, és mivel nincs tévénk, meglátogattuk a készülékkel rendelkező családtagokat. Mire jók a tévéfilmek?

Filmes körökben nem ismeretlen Madarász Isti, nevéhez ugyanis szép nemzetközi sikerek fűződnek. Magyarországról készített imázsfilmjével megnyerte a rigai Nemzetközi Turisztikai Filmfesztivált, első,  Előbb-utóbb című kisfilmjével a spanyol Valladolidban nyert fődíjat, kétperces rövidfilmjével, a Superdigitallal pedig Hollywoodból hozta el a II. AXN Filmfesztivál fődíját. Mindemellett ő a Barátok közt és a Haction egyik rendezője. Érdekelt tehát, milyen lesz első egész estés filmje, A legyőzhetetlenek, amire az MTVA tévéfilmes pályázatán nyert támogatást.

Madarász Isti nem titkolja, vannak mozifilmes ötletei, de ez a film nem akar más lenni, mint ami: ifjúsági kalandfilm, amit nem fognak a mozikban vetíteni. Egyetérthetünk vele, dicséretes az MTVA kezdeményezése, hogy tévéfilmeket támogat, amelyek, mivel kevesebb pénzt igényelnek, több fiatal filmes bemutatkozását teszik lehetővé. Kérdés, mennyire egyezik ez a piaci igényekkel és a közönség elvárásaival, akik hozzászoktak (hozzászoktunk) a kétórás mozifilmekhez és a nagy, epikus sorozatokhoz.

A legyőzhetetlenek története egyszerű és életszerű, egyszerre reális és mélyen szimbolikus. A történet szerint hat magyar fiatal raftingol a szlovén hegyekben – a tapasztalt kalandtúrázó nézők fel is ismerhetik a helyszíneket. A témából eredő kaland és feszültség olyan természetesen jelenik meg a filmben, hogy bár az érzékenyebbek szinte egész idő alatt tördelhetik izzadt tenyerüket, a sorozatosan következő szerencsétlenségek mégsem teszik irreálissá vagy nevetségessé az eseményeket. Összedőlni látszik a világ, fenyeget a tragédia. De a sorozatos megpróbáltatások erőt adnak Gabinak (Sztarenki Dóra), aki törött lábú hősnőként megmenti a többieket. (Az azóta a Terápiának köszönhetően ismerőssé váló színésznő egyébként meggyőzően és magával ragadóan alakítja a film cselekménye idején éppen felnőtté váló tinilányt.)

A szimbolikus olvasat magától értetődik, sőt tematizálódik a filmben, de nem szájbarágós didaxissal, inkább finom utalásokkal: Tibi (Szegi Péter György), aki először raftingol, egy rituális szertartás keretében papírra veti és elégeti legnagyobb félelmét, hogy az út végén a Kristóf-hegyről más emberként, szabadon távozzon. A Szent Kristóf legendájára utaló rituális szertartást véres ujjlenyomatával pecsételi meg.

Szent Kristóf a hajósok és utasok védőszentje, aki a filmben nem szereplő legendája szerint a világ urát szeretné szolgálni. Miután nem elégítette ki sem egy király, sem az ördög szolgálata, hisz ezek mind féltek valamitől, egy remete tanácsára – hogy Krisztussal, a világ tényleges urával találkozhasson – egy félelmetes folyón segítette át a zarándokokat. Egyszer egy kisgyermek kért tőle segítséget, akinek látszólag könnyű terhe olyan súllyal nehezedett a szent vállára, hogy az megérezte a világ súlyát, és felismerte a gyermekben a világ teremtőjét.

A filmbeli Kristóf-legenda is félelmektől, nehéz terhektől ígér megszabadulást, ha az új ember többé nem néz rájuk vissza. A szereplők közül többen túlestek már ezen a beavatáson, de konkrét félelmeik titokban maradnak. Nem tudhatjuk, Tibi mitől szeretne megmenekülni, de az biztos, hogy a túra során olyan tapasztalatot gyűjt, ami garantálja, hogy más emberként megy haza a Kristóf-hegyről, és nem ő az egyedüli. A hat szereplőből négy komoly jellemfejlődésen megy keresztül a raftingtúra közben, ami érthető, hisz akiknek volt már részük hasonló kalandban, megerősíthetik, hogy evezés és kanyoning (tulajdonképpen sziklákról mélybe ugrás, ami gyakran része a raftingtúráknak) közben ez gyakran megesik. A filmbeli elhallgatások és finom utalások gondolkodásra és magunkba nézésre indítanak, hiszen ahogy Gabi mondja a film végén: „Budapesten is van Gellért- és János-hegy”, megszokott környezetünkben, otthon is találkozhatunk olyan kihívásokkal, amelyek szembesítenek félelmeinkkel, feleslegesen hordozott terheinkkel, és felkínálják a tőlük való megszabadulás lehetőségét.

A film megosztó, erősen eltérnek a róla kialakított vélemények. Sokak szerint kiszámítható kalandfilm, ami – bár gyönyörű helyszínen játszódik – kevés ma ahhoz, hogy megragadja a dollármilliókat igénylő filmekhez szokott nézők figyelmét. Gondolom, nem fedek fel nagy titkot, ha elárulom: én nem osztom ezt a véleményt. Kifejezetten élveztem és értékeltem a szinte egyetlen helyszínen történő, egy eseményre koncentráló, ugyanakkor több ember életét megváltoztató, éppen ezért tökéletesen életszerű, őszinte és elgondolkodtató filmet, és nem csak azért mert díjazom a költséghatékony és környezettudatos megoldásokat.

A legyőzhetetlenek, 2013. Rendezte: Madarász Isti. Forgatókönyv: Hegedűs Bálint, Madarász Isti. Szereplők: Sztarenki Dóra, Mátyássy Bence, Szabó Simon, Fehér Balázs Benő, Szegi Péter György, Gárdonyi Fanni.

Földy Lilla

szerző: Földy Lilla
honlap e-mail
Földy Lilla 1977-ben született Sárospatakon, jelenleg Budapesten él. A Közép-európai Egyetem kulturális központját vezeti, és a Zempléni Múzsa szerkesztője. Kulturális és tudományos lapokban és portálokon publikál.

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum