KULTer.hu - „Szájában folyamatosan oldódó kapszula a híd”
46027
post-template-default,single,single-post,postid-46027,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Szájában folyamatosan oldódó kapszula a híd”

Oláh Szabolcs és Szőllőssy Balázs beszélgetése Korpa Tamással

„[A] kapszula ha szétrágod / ha lenyeled sem tűnik el / mert kockánként épül újjá / és befogad mint a persely”, vagy mint a könyvtár 2013. szeptember 23-án Korpa Tamás kötetbemutatóján. A könyvekkel és érdeklődőkkel telt térben az Egy híd térfogatáról című gyűjteményről a szerzőt és a könyvet szerkesztő Szőllőssy Balázst Oláh Szabolcs kérdezte.

A szövegolvasó szemináriumnak, műhelynek is tekinthető beszélgetés nyitányaként (mottójaként) a Rammstein Seemann-ja hívogatta a füleket. Az 1998-as berlini koncert záródarabjához tartozó felvételt technikai okokból nem tudták levetíteni, ezért a vizuális élmény helyére furakodó szavak segítségével bogoztuk ki, mit is kellett volna látnunk a fehéren maradt falon. A koncerten Flake, a Rammstein billentyűse gumicsónakjával vetette magát a hullámzó tömegbe, s amíg Liedemann füleken, addig a zenész kezeken, karokon, fejeken keresztül úszott végig a dalon a közönség nagy örömére. Ahogy a zenekar előadásain a „tervezett meglepetésekbe” (pirotechnikai manőverek, elsülő bakancsok) becsúszó hiba (például Flake egyik csónakos akciója közben az emberek közé esett) új tapasztalatokat teremtett, úgy a videofelvétel hiánya szintén utat engedett egy másfajta eseménynek, amelyre Korpa Tamás (Oláh Szabolcs szavaival élve) a nyelvi „keletkeztetés” kifejezést használta. Voltaképpen az Egy híd térfogatáról mint a nem ismert, de valamilyen tudással mégis kecsegtető helyek, tárgyak viszonyára rákérdező verseskönyv nem is kaphatott volna ennél frappánsabb felvezetőt.

Oláh Szabolcs borítóelemzése stabil cölöpöket ütött le a kötet szövegterében, megkönnyítve ezzel az eligazodást. A moderátor kezében tartott könyv fedőlapján az „uszadékszürkének” mondott, függőlegesen futó sáv három részre osztja a teret. A két partot a fehér betűkből kirajzolódó híd köti össze, miközben árnyékot vet magára a kék folyamra is. Oláh Szabolcs szerint a gyűjtemény mint szöveghíd (ismétléseivel, chiazmusaival, töréseivel, allúzióival, párhuzamaival) nemcsak a környező világ dolgainak, s a különféle tereknek a viszonyát teremti meg, foglalja magába, hanem saját tömegét, terhét is, amire a címbeli „térfogat” szó is utal. A kötet ismertetésekor három fő szempontot emelt ki, melyek az egész beszélgetés alapjaként tételeződtek: a hangzás, a vizualitás (a szöveg képe, a központozás, a számozás, csillagozás stb.), valamint a térképzés. Az a világ (kulturális zóna, motívumrengeteg), amit a könyv nyelve létrehoz szakadásokkal, szétszálazódó, majd újra összeérő dimenziókkal, gondolatszintekkel van teli, ami nem feltétlen kedvez az olvasásban kiteljesedni vágyó, a történetekbe bevonódni kész befogadónak. A számos ponton megrekedő tekintet visszacsatolást, megerősítést várna, de amint a hidak felépülnek, le is bomlanak, ez pedig állandó egyensúlyozást követel az olvasótól. Korpa Tamás be is vallja, hogy alapvetően agrammatikusak az alkotásai, amelyek egy látvány részletekbe belefeledkező, az erős zoom következtében a határait elvesztő dolog letapogatásából formálódnak. A költő szerint – Lapis József gondolatát idézve – e világ olyan, mint egy „vadaspark”.

A kötet két darabját – a Kúpele štós és A hosszú napszak című verset – Krivi Dóra adta elő, s e hangzóssá tétellel kapcsolatban Oláh Szabolcs a felolvashatóság/néma olvasás problémájára irányította a figyelmet. A felolvasás teremtette ritmus csak egy a lehetséges változatok közül, hiszen a szövegképre tekintve a sortörések, az írásjelek megléte vagy épp hiánya más ritmusválasztást is lehetővé tesz. Kérdés lehet, hogy a befogadást meg-megrekesztő, elidőzésre sarkalló szöveg jelentésrétegeinek kibontása szempontjából nem szenved-e hiányt a közönség. Az is felmerülhet persze, hogy az élőszóbeli megjelenítés arra szolgál, hogy vezesse a hallgatót, a lemaradást megakadályozva, esetleg egy egységesebb történet, hangulat „keletkeztetését” szolgáltassa. Korpa Tamás elmondása szerint a felolvasások alkalmával elsősorban az egy-egy kompozícióban rejlő különféle ritmuslehetőségekre figyelt. A látott tárgyakkal, terekkel, személyekkel kapcsolatban is a minden pillanatban keletkező újabb és újabb jelentések érdeklik. Mint amikor az úton haladva megpillantunk egy szalmaköteget, majd pár másodperccel később, elhaladva mellette már látjuk, hogy az egy rókatetem. A szerző saját kötetéről, költészetéről való elképzelése, miszerint olyat szeretne írni, ami „fogságban sem szelídül meg”, talán összecsenghet az előzőekkel. Nem izgalmas történetekké artikulálható szavakat keres, hanem eseményeket – amelyek megállítanak, megkerülik korábbi tapasztalatainkat, elvárásainkat –, valamint pillanatokat, amelyek közbejönnek. Ekképp megférhet „Patriarsije Prudi és / Alexanderplatz a híd két oldalán”.

Korpa Tamásnak már évek óta jelentek meg írásai, mikor 2011-ben úgy döntött, hogy összegyűjti verseit. A FISZ alkotói pályázatán díjat nyert költő alkotásai pontosan kialakított kompozícióvá álltak össze. A gyűjtemény ritmusának gördülékenységét, világának rejtelmességét szem ellőtt tartó szerkesztők – Szőllőssy Balázs és Borbáth Péter – segítették a „tervezett meglepetés” élményének zavartalan megvalósulását. Szőllőssy (aki többször is elolvasta a kötetet) a megtorpanások, az elkalandozások és visszalépések által sokszínű olvasási módokat ígérő szövegdimenzióban a szöveg örömére ismert rá. Oláh Szabolcs is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a korábban folyóiratokban feltűnő, hangzásukban hivalkodó versekből „kiperegtek” bizonyos részletek a kész kompozíció felé tartó szerkesztéskor, aminek következtében az optika szempontjából váltak erősebbé, sűrűbbé a szövegek.

A beszélgetés zárásaként Oláh Szabolcs szimbolikus ajándékkal kedveskedett: a gyűjtemény borítóján található portréfotó elemzésével. A képen a költő mögötti falon látható plakátok – a God is an Astronaut, Die Kassierer és egy megmozdulás propagálása – is mintha szándékoltan szolgálnának környezetéül, szakadások és újabb térviszonyok lehetőségét magukban rejtve. A szerző sejtelmes mosollyal s biztatásra felolvasással válaszolt: „egy szó ami árnyékot vet szó” verszárlat rekesztette be a kötetbemutatót elvarratlan szálakkal, feloldatlan és-vagy kapcsolatokkal, kettőspontokkal a ter(h)e alatt.

Oláh Szabolcs és Szőllőssy Balázs beszélgetése Korpa Tamással a FISZ szervezésében, Debreceni Egyetem, főépület, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtára, 2013. szeptember 23.

A fotókat Áfra János készítette.

Jován Katalin

szerző: Jován Katalin
honlap e-mail
Jován Katalin 1987-ben született, Debrecenben él. Magyar nyelv és irodalom mesterszakon végzett a Debreceni Egyetemen, jelenleg pedig az Irodalomtudományok Doktori Iskola hallgatója. A Hatvani István Szakkollégium irodalom-, nyelv- és kommunikációtudományi szakcsoportjának vezetője, a Szkholion folyóirat olvasó szerkesztője.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum