KULTer.hu - Carolina Pihelgas versei
47037
post-template-default,single,single-post,postid-47037,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Carolina Pihelgas versei

Huszonhét évesen ébredtem,
és alig tudtam valamit. Vagyis
már megtanultam megnevezni a dolgokat – mint
az ügyes diák – az esti ablakhoz
szárnyak csapódnak a lámpa ígérete miatt.
Minden zöld végül kifakul vagy elhervad,
ezt tudjuk, ezt már az iskolában megtanultuk.
Az éjszaka rövid és tétova és semmit sem akar tőlünk.

*

Megismertelek a hangodról,
de már nem értettem a szavakat.
Fáradt vagyok: szemem nyitva, de megszakad a film.
Minden nap egyre távolabb kerül a hangod,
míg legvégül úgy tűnik, az egész csak
reggeli álom volt, egy a sok közül.
Visszaidézni a monogramomat, a fák
körvonalait, az esőt, ahogy
a júliusi növényeknek a magányról mesél,
vagy inkább csak az esőt.

Fordította: Szőcs Petra

Carolina Pihelgas

szerző: Carolina Pihelgas
honlap e-mail
Carolina Pihelgas 1986-ban született Tallinnban, észt költő, műfordító, a Ninniku című online költészeti és műfordítási folyóirat szerkesztője, a fiatal szerzőket bemutató Värske rõhk (Friss hangsúly) című periodika főszerkesztője. Teológiát és vallásantropológiát tanult a Tartui Egyetemen. Idén jelent meg negyedik verseskötete Kiri kodust (Levél otthonról) címmel. Angol, görög, spanyol, norvég, svéd, makedón és német nyelvből fordít, eddig 3 műfordításkötete látott napvilágot.

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum