KULTer.hu - Tiszta bűn
46222
post-template-default,single,single-post,postid-46222,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tiszta bűn

A bűn éjszakája (The Purge)

Gyűlölet, erőszak, harag – hát, nem hangzik valami jól. A megtisztulás éjszakáján viszont – James DeMonaco filmjében legalábbis – évente egyszer az emberek egymás iránt érzett negatív késztetése államilag engedélyezett. Ünnep.

Sandinék házában váratlan fordulatot vesz március 21-e, „a bűn éjszakája”. James és Mary két gyermekükkel, Zoe-val és Charlie-val egyetlen dolgot szeretnének: baj nélkül túlélni. Ezen a napon a nyugati horoszkóp szerint nemcsak a Kos havába lépünk, este héttől tizenkét órán keresztül engedélyezett a rablás, a gyilkosság és a nemi erőszak. A sürgősségi ellátás pedig szünetel. 2022-ben vagyunk, az új alapító atyák által szentesített Egyesült Államokban. Róluk ennél több információ nem hangzik el, említésük mégis több mint jelzésértékű. Egyre kisebb a szegénység, nincs bűnözés, a munkanélküliség mindössze egy százalékos. A szép új világok egyikében a hivatalos propaganda is a helyén van, mely szerint „ez az este mentette meg az országot”.


A film koncepciója alaposan kidolgozott, s még az sem róható fel negatívumként, hogy első pillantásra a gazdagok világában játszódik. Mert 2022-ben szinte mindenkinek van munkája, ráadásul évente egyszer, a jelzett napon a védekezésre képtelen szegényebb rétegektől is van lehetőség megszabadulni. A megtisztulás szó eufemizmus. Ami valóban történik ilyenkor, az nem más, mint tisztogatás. A jólétnek hatalmas ára van, amit – történetünk tükrében – nem pusztán a szegények fizetnek meg. Az állam létrehozott egy pszichológiai stabilitást, mondja az esti műsorban a viselkedéskutató, aki szerint azonban a Purge napja az igazi problémák megtagadása. Mert bár a történelem bizonyítja, hogy az emberi faj erőszakos, és ha ezt a késztetést államilag lehetséges is tizenkét órás intervallumban kiélhetővé tenni, attól még az agresszió nem párolog el teljesen. A kriminológus szavai szerint viszont az erőszak felszabadításával kiküszöbölhető a szegénység, a társadalom ezen a módon gyorsan és könnyen megszabadul a gyengéktől, a betegektől. Aki nem tudja magát megvédeni, az meghal. A lehetséges célpontok alól – természetesen – csak a legmagasabb rangú tisztviselők képeznek kivételt. A mészárlást többnyire szablyákkal, kézi lőfegyverekkel végzik.


A film első harmadában minden történés egyben a narráció része is. A történetvezetés könnyed, a gesztusok ismerősek. A 2022-be helyezett filmidő fenyegető közelségbe hozza az eseményeket, attól függetlenül, hogy a helyszín az Egyesült Államok. A néző mindjárt az elején dilemmába kerül. Gombhoz a kabátot: tényleg csupán a szegénység felszámolásának egy „lehetséges” módjáról van szó? Lehet egy állam olyan erős, a társadalom annyira fegyelmezett, hogy évente tizenkét órára képes redukálni gyilkos késztetéseit?

A címszereplő Sandinék tehát a jelzett időpontban megvacsoráznak, majd bezárkóznak a házba. A családfő, James biztonsági rendszerek értékesítéséből szerzett magának pozíciót, az egész környék ugyanazt a fejlesztést használja. A karakter valahogyan túl normális – létezhet ennyire higgadt, fegyelmezett ember, aki ennyire jól kezeli az adott szituációt? Láthatóan szemernyi félsz sincs benne. Nem bújik el gazdagsága mögé, viselkedésével azt bizonyítja, hogy olyan férj és apa, akinek a családja védelmezése, egyben tartása a legfontosabb. Feleségével együtt tökéletes ellenpontja a többi gazdagnak, akik a jószomszédi viszonyt, mint kiderül, pusztán színlelték. Akkor is a számukra megfelelő döntést hozza, mikor fia, Charlie, a tizennégy év körüli kamasz a ház védelmi rendszeréhez tartozó kamerákon keresztül megpillant egy sebesültet és beengedi. A család innentől kezdve a túlélésre játszik. A gond pedig csőstül jön, a Sandin-házat belülről a kamaszlány barátja, kívülről egy csapat aberrált fiatal veszélyezteti.

A sebesült idegen (Bloody Stranger) egy színes bőrű férfi, akit a fiatalok, Polite Leader vezetésével valószínűleg egy szegényebb városrészből hajtottak a környékükre, hogy megkínozzák és módszeresen kivégezzék. Amikor Charlie megkérdezi szüleitől, miért nem vesztek részt a vérontásban, James úgy fogalmaz, mert nem érzik szükségét. (Ugyanakkor az idegent családja védelmében kész kiadni.) Ezzel mintha megdőlne az álláspont, mely szerint minden emberben ott van az elnyomhatatlan negatív késztetés, tömören és röviden az ölés vágya. Szent Ágoston szerint a tízparancsolat tíz nyíl a bűn elleni harcban. A bűn pedig lelki értelemben vett halál. A keresztény felfogás felülírja az ember sötét természetét, mialatt a küzdelemhez a hit erejét nyújtja. James álláspontja nem gyávaság, hanem ebből a szempontból teljesen helytálló, ám amikor maga is belekeveredik a mészárlásba, mert családja védelmében fegyverért nyúl, nem hagyhatja abba. Folyamatosan olyan érveket talál, melyek eleve adottak. A családért, a hazáért, az emberiségért tettem – ezek a szavak sokszor hangzanak el bűnelkövetők, háborús bűnösök szájából. Azonban lehet-e bármely érvet elfogadottnak tekinteni éppen a bűn elleni harcban? Szabad-e gyilkolni a „tiszta társadalomért”, ahol így nem lesznek többé szegények, betegek, segítségre szorulók? Valóban ez lehet az eszköze a GDP növelésének?

A magyar cím (A bűn éjszakája) tartalmilag kifejezőbb, mint a lakonikus eredeti (The Purge). A bűn az eddig elmondottak tükrében kettős: a megtisztulás éjszakája – eszközeinél fogva – eleve magában foglalja a bűnelkövetést, a gyilkolást, és az eredeti koncepció szerint az is bűn, ha valaki szegény, elesett. James Sandinnek egy darabig eszébe sem jut, hogy nem pusztán elszenvedője, hanem irányítója is lehet az eseményeknek. Erkölcsisége a normalitáshoz való feltétlen hűségben rejlik. Ebben az elköteleződésben bekövetkező mártírhalála képezi a csúcspontot. Az események láncolata nem az egyszerűbb végkifejlet irányába halad, hiszen a bűn maga nem képes megszüntetni a morális kérdésfelvetést és a vele kompetens viselkedést – legalábbis az emberek egy részében .

A filmben komoly szerepet kap egy játékbabából átalakított robot, Timmy, a két Sandin-kamasz szerepeltetése pedig számos további kérdést vet fel. Elsősorban a Purge létjogosultságát. Ott válik becsapóssá a dolog, hogy ha nem tagadjuk a jogot a megtisztuláshoz – ezt jelzi a házak elé kitett kék virágcsokor –, akkor saját részvételünk is nyilvánvaló, bár eleinte a passzív oldalon vagyunk. „Cinkosok közt vétkes, aki néma.” Nem lehet ösztönös egymás elpusztításának vágya, hiszen a The Purge világában életveszély sincs. De lehet érdekből, irigységből és ezernyi más racionális okból bűnt elkövetni. Így a tanulság meglehetősen szokványos: a mindent szabályozó állam könnyen válhat álomból rémálommá, viszont egészen addig emberek fogunk maradni, míg az egyéni felelősség kérdése jelentéssel bír számunkra.

A bűn éjszakája (The Purge), 2013. Rendező-forgatókönyvíró: James DeMonaco. Szereplők: Ethan Hawke, Lena Headey, Adelaide Kane, Max Burkholder, Edwin Hodge, Tony Oller, Rhys Wakefield. Gyártó: Universal.

Jassó Judit

szerző: Jassó Judit
honlap e-mail
Jassó Judit 1977-ben született Budapesten. Író, költő, a FISZ tagja. Korábban a KULTer.hu, a Képírás, A Vörös Postakocsi és az Apokrif Online, valamint a Holmi és a Zempléni Múzsa közölte írásait. 2013-ban a Narraton elbeszélésversenyen, mely a visegrádi országokban került megrendezésre, első helyezést ért el Potozky Lászlóval közösen. Díjazott írásának címe: Budapest Noir. Első kötete 2019-ben jelent meg a FISZ gondozásában Kaszt címmel.