KULTer.hu - Kaur Riismaa verse
48240
post-template-default,single,single-post,postid-48240,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kaur Riismaa verse

L-nek

A lány a padlón ül és azt képzeli,
hogy egy tűzhányó,
kiürült és élettelen,
ezer évben csak egyszer
hányja a lávát,
máskor remeték ülnek mellette,
kecskéket legeltetnek,
és mintha eltűnt volna minden,
valahova eltették,
egy dobozba vagy valami magas szekrénybe,
oda, ahol egyszer csak az unokák
majd nyugdíjba vonulásuk előtt
megtalálják a nagyanyjuk fényképét,
de hát nem is lesz neki soha gyermeke –
itt is előkerülhetne egy történet,
de ezt most nem mondom el.

Nincs már mellette a férfi,
új élete van egy idegen városban,
ahol sokkal szebbek a napok,
sokkal gazdagabbak,
de magányosabbak is.
Ott esnek a névtelen esők,
és a fák arrafelé másképp kopárak.

Embereknek köszön a szállóban,
de az életének utánanéz,
és viszlát – mondja
egy nyelven, amit mindenki ismer,
ezt most mégsem érti meg.

A padlón ülő lánynak
van a tengerparton egy búvóhelye,
én is jártam ott, és tudom,
hogy arrafelé a hullámok másmilyenek,

ott a vízfelszín csobogása azt suttogja,
hogy ne légy már olyan komor,
nézz, láss és hallgass.

Minden városod együttvéve sem ér fel ezzel a nyugalommal,
de az összes férfi sem, aki azért jött, hogy egy pillanatig legyen,
azért ment, hogy egy pillanatig legyen.
Te itt ülsz a padlón, ugyanolyan robbanékony vagy,
mint egy pihenő vulkán.

Az öreg remeték jönnek hozzád,
magukénak hívnak,
kecskéket legeltetnek melletted,
végül te leszel az egyetlen,
aki tényleg megmarad.

Alattad, a szív mélyében
– ott, a padló alatt –
rejtőzködik Pompeji és Herculaneum
az összes történettel,
amiről semmit sem tudunk.

Fordította: Áfra János

Kaur Riismaa

szerző: Kaur Riismaa
honlap e-mail
Kaur Riismaa 1986-ban született Tartuban, költő, drámaíró, dramaturg és színész. Szemiotikát és teológiát hallgatott a Tartui Egyetemen, jelenleg az Észt Zene- és Színiakadémián tanul dramaturg szakon Tiit Ojasoo osztályában. Eddig két kötete jelent meg: Me hommikud, me päevad, õhtud, ööd (Reggeleink, nappalaink, esték és éjjelek, 2011), Rebase matmine (A róka temetése, 2012). A Reggeleink...-et rendkívül kedvezően fogadta a kritika, minden lehetséges észt irodalmi elismerést besöpört 2011-ben.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum