KULTer.hu - Borbély Szilárd emlékére
49589
post-template-default,single,single-post,postid-49589,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Borbély Szilárd emlékére

In memoriam Borbély Szilárd

Te megmutattad nekünk, hogyan lehet írni a fájdalomról. A sajátról és másokéról. Hogy lehet írni ilyenkor, mikor a hiány, a bánat végképp eluralkodik. Bűntudatom van mindnyájunk miatt, akik itt éltünk veled Debrecenben, a te „Dogville”-edben, és mégsem ismertünk eléggé, nem voltunk kellőképp hálásak a jelenlétedért.

Nem rólad, hanem Neked írok, mert hiszem, hogy most vagy csak igazán – megbékélve egy sérült élet fájdalmaitól, hiszen már húsz éve is azt írtad versbeli hangodon: „a test nem vezet túl rajtam”, hisz „az egymásután utáni vagyok”, és nekünk most hinni kell ebben, hogy képesek legyünk szóhoz jutni. Hinnünk kell a megmaradásban, a felejthetetlenségedben, a minden utániságban vagy valamiféle állapotban, amire nincs is méltó szavunk. Remélem hát, hogy utolérnek még érzéseink és az ebben az életben már pótolhatatlanul elmaradt mondatok.

Remegő kézzel írok, mert nem tudom, hogy merészelem… De vallanom kell, hisz már látom: ha valakihez többször lehetett és kellett volna szólnom, az te vagy. Mert ha nem is magadért, de miattunk talán maradtál volna, ha igazán tudod és elhiszed, mekkora súlya van a fizikai jelenlétednek, s mindannak, ami páratlan érzékenységednek köszönhetően a kezed alatt született. De milyen áron, milyen fájdalommal.

borbely-szilard-vagott

Emberiességed, halk szavúsággal társuló szerénységed mindnyájunknak példa marad. Követhetetlen. Ismételhetetlen. De épp ezért példa. Ha olyan megértéssel és kétkedés nélküli bátorítással fordultunk volna mindnyájan hozzád, ahogy te fordultál az írásban szárnypróbálgató egyetemistákhoz, a fiatal pályatársakhoz, biztosan boldogabb világban élnénk. És ettől te is nyugodtabb lettél volna a testedben, azt hiszem.

Hosszabban egyetlen egyszer beszélgettünk, részint akkor is mások előtt, és sajnos nem arról, amiről kellett volna, nem az érzéseidről, és még csak nem is arról a megrendítően fontos életműről, ami – felfoghatatlan haláloddal – a csúcsán végleg lezárulni látszik. Azonban fontos szövegeidnek a magyar irodalomtörténet megkerülhetetlen részévé kell válni, mert ebben már nem hibázhatunk. Mi, itt Debrecenben különös felelősséggel tartozunk. A kulturális provincializmus árnyékán kívül persze tisztán látszott eddig is, hogy leírt szavaidban már mindig jelen leszel. De reméltük, hogy nem hagysz magunkra bennünket ilyen korán, ezekkel a súlyos mondatokkal, önakaratból. Sikereid rémisztő nyomást jelenthettek, tovább növelve a rég kiérdemelt megbecsültség lokális felemásságából fakadó rossz közérzetet, az élet által rád szabott családi tragédiák terhét…

Mikor a halálod előtti nap egy közös barátunk jelezte, hogy a Művészetek Palotájában rendezett esteden – egykori tested estjén – különösen gondterheltnek tűntél, aggodalommal írtam neked, hogylétedről érdeklődve, de szűkszavú válaszod nem nyugtatott meg. Másnap pedig, 2014. február 19-én megtörtént, amire még gondolni sem mertünk, el kellett menned. Ugyanattól a barátunktól értesültem, a fájdalom lebénított, de a még ettől is erősebb hála – mindnyájunk kimondatlan, nem eléggé hangsúlyozott hálája – szóra kényszerít, bár tudom, hogy korábban kellett volna.

Mert ahogy írtad, a „A nyelv halott angyal.” és „A halott angyal a visszatérés.”. Könyveid ereje miatt mostantól te jelensz meg, amikor olvassuk őket, te vagy a szöveg általi átérzés őrangyala. Most már így kell emlékezünk rád, hogy ne legyen úrrá rajtunk a nyomodba szegülés vágya. Hiszen kiderült, hogy nem a te terhedet volt hivatott könnyíteni a fájdalmak megfogalmazása, hanem a miénket, és te a traumák újraélését is vállaltad ezért. Értünk. Hála mindenért! Nyugodjon békében a test, lelked útját derű kísérje és terjedjen tovább szellemed!

Áfra János

szerző: Áfra János
honlap e-mail
Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, Debrecenben él. Gérecz Attila-díjas és Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjas költő, első verseskötete 2012-ben jelent meg Glaukóma címen, a második 2015-ben Két akarat címen, harmadik 2017-ben Rítus címen. A KULTer.hu főszerkesztője, az Alföld szerkesztője, óraadó a Debreceni Egyetemen.

2 archív hozzászólás

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum