KULTer.hu - Divat és szépségideál
49127
post-template-default,single,single-post,postid-49127,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Divat és szépségideál

A 90-60-90 árnyékában: a női szépségideál 20–21. századi története

Hatalmas közhely, de még nagyobb igazság, hogy a szépség szubjektív. Sokszor nem értem azokat az embereket, akik egy kép láttán kategorikusan kijelentik: „de ronda!”, és akkor még nem is beszéltünk a különböző kultúrák eltérő szépségeszményeiről. Hogy rögtön még egy közhellyel nyissam meg a témát: a szépségért szenvedni kell. Mert ez az egy mindenhol érvényes.

A szőke barna szeretne lenni, a kövér sovány, a széles csípőjű pedig keskenyebbet akar. Ha kicsit jobban utánajárunk annak, hogy mit is jelent az eszményített ideál, világossá válik, hogy magában hordozza az elérhetetlenséget, a kényszeres megfelelési vágyat. A téma kapcsán rögtön adódnak a kérdések: kinek szeretnénk egyáltalán megfelelni? Nők a férfiaknak, férfiak a nőknek? Elismerő vagy éppen irigylő pillantásokért eszünk, mozgunk és öltözködünk? Ki számít valójában szépnek? Aki magát annak tartja vagy akit a társadalom annak tart?

Európa és Amerika a vékony nőket élteti, Afrikában a teltebb idomok a kívánatosabbak. A kerekded formák a jólétet szimbolizálják: ha az afrikai nő „kövér”, akkor gazdag és egészséges. Az európai nő jóléte vékonyságában manifesztálódik: a vékony alkat azt üzeni, hogy az adott hölgy bármit megtehet a testével, legyen szó akár a plasztikáról is, nincs helye az öregedés vagy az anyaság jeleinek. A japán férfiak pedig kifejezetten a kislányos – baba-arcú és törékeny, „tinédzseralkatú” – nőket szeretik, bár az ázsiaiak genetikailag amúgy is később öregednek. S mi az, ami diktál? A gazdaság, a média és a jó öreg társadalmi elvárások. Minél távolabb él az adott nép a média mézesmadzagától, a fogyasztói kultúra aknamezőitől, annál elégedettebb lehet önmagával.

Rohanó 20. század, változó nőideál

Az 1900-as évek elejét, a „boldog békeidőket” az S-alkatú nő uralta, vagyis a fűzővel elért nádszálderék, a kiemelt mellek, a kipárnázott csípő voltak jellemzőek. Az 1910-es évekkel valamelyest lazult ez a kötöttség, a sportok egyre népszerűbbé válásával és a fejlődő technológia által lehetővé tett világ körüli utazás hatásával a sziluett fesztelenebbé alakult. Maga a nő tehát „laposabb” lett. Az őrült ’20-as évtized pedig egy teljesen új nőideált hozott. Hódító útjára indult a flapper, vagyis a fiús garçonne. Az új nő – akinek példaképe Josephine Baker vagy Louise Brooks volt – pedig szintén nyomorgatta testét az ideális kép elérése érdekében: melleit leszorította, derekát eltüntette az egyenes szabású, ejtett derekú ruhákban. A garçonne már rövidre vágott, fiús haját és táncban megedzett lábait is mutogatta. Az 1930-as években visszajött a nőies nőtípus: miközben megmaradt a vékony, sportos test igénye, a derék a „helyére került” és a mellek is újra hangsúlyosak lettek. Mindeddig a világos bőr volt a követendő (a szabadban dolgozó munkások barnultak le, a tehetősek óvták bőrüket a napfénytől), de az ebben az évtizedben megjelenő fizetett szabadság divatba hozta a napbarnított bőr ideálját. Aki tehát kellően barna, annak nyilvánvalóan van pénze nyaralni is, így a bőrtónus az anyagi helyzetet is reprezentálta.

A ’40-es években egy kettős nőideál bontakozott ki: a háború által megedzett, kemény, széles vállú nőtípus mellett megjelent a besütötten hullámos hajú, végtelenül nőies ideáltípús is. A Coco Chanel által képviselt sportos nő eszményképe tehát jól megfért az olyan hosszú hajú és mély dekoltázsú hollywoodi femme fatale ideáltípus mellett, mint Greta Garbo vagy Marlene Dietrich. Majd jött Christian Dior és a híres-neves New Look: a második világháború elmúltával ismét a nőies nő uralta a porondot. Újromantikus X-alakját, dús, kipárnázott kebleit és karcsú derekát a legújabb fehérnemű vívmányok biztosították.

A ’60-as éveket a fiatal generáció fémjelzi. Az évtized ikonja pedig nem más volt, mint a zörgő csontú, hatalmas Bambi-tekintetű Twiggy. Az 1970-es éveket már a viszonylagos szabadság szimbolizálta: a férfiak és a nők közti különbségek látszólag elmosódtak, a természetes testalkat és a hosszú haj volt a követendő. Az úgynevezett „power-dressing” – az 1980-as évek egyik irányzata – egy széles vállú, karrierista, kemény nőt kívánt meg, aki formás, izmos testét az újonnan hódító útnak induló fitneszőrületnek köszönheti. A ’90-es évek a „tökéletes test” évtizedeként maradt meg a köztudatban. A korszak üzenete: légy kifogástalan, s mindegy, hogyan, milyen áron, de felelj meg az elvárásoknak! A tökéletes arc, haj, test elérése volt a cél, utóbbit sajnos sok esetben étkezési zavarok, szigorú diéták, túlzásba vitt testépítés vagy plasztikai műtétek árán érték el.

Generációs különbségek – szinte kötelező?

Egy hétvégi, családi ebéd alkalmával kérdezősködtem egy kicsit: nagymamámnak és anyukámnak – természetesen fiatalkorukban – ki volt az a női példakép, az a szépségideál, akit generációjuk nagyra tartott? (Igen, inkább nagyra tartott, mint rajongott érte.) Szerették, tisztelték, utánozták a sminkjüket, hajukat, öltözetüket. Nagymamám fiatalkorának ideáljai Sárosi Katalin, Kovács Erzsi és Sass Szilvia voltak. Táncdalénekesek, operaénekesnők. Hogy miért? Azt mondta, azért, mert „szépek és műveltek voltak, amellett, hogy gyönyörűek és okosak is.” Anyukám már a szocializmus nagy modellgenerációjának szépen csengő neveit sorolja: Sütő Enikő, Pataki Ági. Meg is magyarázta: „Zárt világ volt ez azért, cenzúrával, még ha mi nem is tudtuk ezt. A reklámok kevésbé voltak ilyen fogyasztásorientáltak.”

Ha engem kérdeznének, én már a nagy topmodell-generációt említeném meg: Naomi Campbellt, Gisele Bündchent, Kate Moss-t, Claudia Schiffert, és persze az olyan popsztárokat, mint Jennifer Lopez, Britney Spears meg a többiek. Míg nagyszüleinknek fontos volt az intelligencia is, addig mi poszterekkel tapétázzuk tele a falat, körülrajongott sztárjaink kollekcióiba akarunk öltözni, no meg átszabatjuk az orrunkat, fülünket, mellünket, hogy ugyanolyanok legyünk, mint példaképeink, mit sem törődve a műveltséggel és az egyéb értékekkel? Elvesztettük volna önmagunkat? Egy biztos: a médiának, a reklámoknak óriási felelősségük van a  személyiségkép kialakulásában, a szépségideál formálásában.

Modern Helénák és Adoniszok

A 21. században mitől hangos a média? Miley Cyrus-tól, Rihannától, a tizenévesektől, akik koplalnak és a plasztikai műtétek által elért tökéletes testre ácsingóznak, valamint az abból adódó vélt vagy valós elégedettséget, boldogságot kergetik. Persze mindenbe „beleun” előbb-utóbb a társadalom, rendszeresen megjelenik az ellenpólus, az enyhítés: így hódítanak a plus-size modellek, sokan felháborodnak és hevesen tiltakoznak a Photoshop ellen, kampányok látnak napvilágot a kóros fogyás, az anorexia ellenében, valamint előtérbe kerülnek olyan hírességek, akik jólfésültek, értéket sugallnak, vagyis inkább mondjuk azt rájuk, hogy „nem botrányhősök”.

Évről évre számos magazin kiadja a maga ranglistáját: ki a legszebb idén a vidéken? Szereplőik modellek, sportolók, színészek, színésznők, énekesek, énekesnők. Hogy szőkék vagy barnák, az mindegy. A lényeg, hogy legyen kifogástalan alakjuk, tökéletes arcuk, ragyogó filmszerepeik, csillogó karrierjük, de ma már akár szexvideóval is válhat valaki népszerűvé, sőt ünnepeltté. Napjainkban sajnos az, hogy valaki példás családanya és hűséges barát, művelt vagy szociálisan érzékeny, a legtöbb embert nem érdekli.

Models present creations from the the Curvy Fall/Winter 2012 collection show during New York Fashion Week

A szépségideál az elmúlt időkben nagymértékben átalakult. Hol egészségesebb, hol pedig fizikai és mentális épségünkre is károsabb. Érdekes azt olvasni Georg Simmeltől (1905), hogy „minél idegesebb egy kor, annál gyorsabban változik benne a divat”. Ezt érthetjük akár a szépségideál alakulására is. Mi tehát most nagyon idegesek vagyunk. Talán ideje lenne egy kicsit lenyugodni.

Dobos Emese

szerző: Dobos Emese
honlap e-mail
Dobos Emese 1992-ben született Budapesten. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán tanul. A Street Fashion Budapest oldalra divattörténeti és kortárs hazai divatról szóló cikkeket publikál, emellett a nemzetközi Mdls.cz magyarországi divatriportere.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum