KULTer.hu - Kultúra másképp
48922
post-template-default,single,single-post,postid-48922,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kultúra másképp

Interjú Izsó Zitával és Ayhan Gökhannal az Átjáró című kulturális blogról

debrecen06Izsó Zita és Ayhan Gökhan feltűnt már íróként, fordítóként, szerkesztőként, 2013 őszén azonban új projektbe fogtak. Átjáró néven indítottak blogot, kultúra és közérzet alcímmel. Ennek apropóján kérdeztük őket.

KULTer.hu: Az alcímet leginkább úgy tudom értelmezni, hogy a két terület közötti közvetítést vállaljátok, ami viszont feltételezi, hogy nem láttok igazán szoros kapcsolatot kultúra és közérzet között, illetve egy új szemlélet szükségességét hangsúlyozzátok. Amennyiben ez így van, mi a véleményetek e kettő jelenlegi kapcsolatáról, és milyenné szeretnétek tenni ezzel a bloggal?

Az oldal létrehozásakor egyetértettünk abban, hogy elsősorban nem az irodalmi jellegű szövegeinket szeretnénk publikálni rajta. Számunkra a költészet személyes indíttatású foglalatosság, így ha még ez az oldal is csak rólunk szólna, azt valahogy túlzottan öncélúnak éreznénk. Önmagunktól nem látnánk a minket körülvevő világot és a benne élőket, éppen ezért a költői tevékenységet szinte teljes egészében kizártuk a blogról. Sok fiatal költő reklámozza, hirdeti magát a saját honlapján, s ez nyilván jól is van így, de ez hozzánk alkatilag kevéssé illik, mi valami mást szerettünk volna csinálni. A mai Magyarországon a kultúra gyakran túlzottan elitista, a hétköznapi emberek sokszor egyáltalán nem tudnak vele mit kezdeni. Lehet, hogy ez az énközpontúság miatt van, ami alól természetesen mi sem akarunk kibújni, hiszen irodalmárként talán valamennyire ránk is jellemző, mindenesetre ezen a blogon egy kicsit más megközelítést szeretnénk érvényesíteni.

gökhanzitakép_1401

KULTer.hu: Maradva a névnél: az Átjáró egyúttal valami eklektikusságot is feltételez, ami – végignézve a bejegyzések műfaját, nyelvezetét – talán nem is áll messze a valóságtól. Mi alapján választottátok éppen ezeket a címkéket (interjúk, cikkek, fordítások, mesék, vendégszövegek, egyéb szövegek)? Tervezitek-e bővíteni a sort, vagy az egyéb szövegek rovatba mennek a megadott kategóriákon kívül eső bejegyzések?

A felvetődött témák, a blogra szánt cikkek alapján határoztuk meg a műfajokat és a kategóriákat. Természetesen ez a jövőben megjelenő szövegektől függően bővülhet, illetve változhat. Szépirodalmi jellegű írásainkból csak néhányat töltöttünk fel, hogy az olvasók azért valamennyire el tudjanak minket helyezni. A cím az egyes műfajok és témák közötti átjárásra, illetve talán még inkább a különböző dolgok – például az eltérő kifejezésmódok vagy a különböző társadalmi helyzetben élő emberek – közötti kapcsolat megteremtésének kísérletére utal.

KULTer.hu: A blogon több olyan interjú, fordítás is olvasható, ami már más portálon megjelent, de nem minden korábbi írásotok került fel (gondolok pl. a Bécs−Budapest Tranzit programsorozat tudósításaira). Milyen szempont szerint dől el, hogy mi érdemes a „bloglétre” és mi nem?

Az oldalra elsősorban az általunk jobbaknak ítélt és esetleg nem csak irodalmárokat érdeklő cikkeket töltjük fel. Az interjúk esetében igyekeztünk kiválasztani azokat, amik nem csak a megszólaló aktuális dolgairól, rövid távú céljairól szólnak, hanem hosszú távon is érdekesek lehetnek. A blogon a szelektálás elvét érvényesítjük, nem szeretnénk, ha ez a felület pusztán publikációink gyűjtőoldalaként funkcionálna.

KULTer.hu: Már szóba került, hogy a témákat és a nyelvezetet tekintve igen változatos a blog. Vannak tudósítás jellegű írások egészen tárgyilagos stílusban (Egri körkép szüret előtt) és nyelvileg tobzódó, szinte túlburjánzó bejegyzések (Életmű-mentés: Császár Istvánról). Ez mennyire tudatos kihasználása a játéktérnek? Célotok, hogy a blog a nyelvi képességek kibontakoztatásának terepe legyen?

A blogra kerülő írások között nem műfajok alapján szelektálunk, ezért fordulhat elő, hogy az oldalon egyaránt olvashatók közéleti lapokban megjelent publicisztikai szövegek, cikkek, interjúk, illetve a szépirodalomhoz közelebb álló tárcanovellák is. Mint ahogy sok más irodalmár, mi is folytatunk újságírói tevékenységet is, és úgy látjuk, hogy a publicisztikai műfajokban is születhetnek használható írások. Ebben megerősítenek minket a bloggal kapcsolatos visszajelzések is. Legutóbb előfordult például, hogy rendeltünk egy könyvet egy online antikváriumból, és a kötetek átvételekor a bolt tulajdonosa kezünkbe adta a saját maga által rendezett − egyébként díjnyertes − dokumentumfilmet azzal, hogy nagyon tetszik neki az oldalunk, és biztosan érdekelne minket a filmje, mivel olyan témával foglalkozik, ami a mi oldalunkon is előkerült. De olyan is volt már, hogy Facebookon kerestek meg minket ismeretlenül, és gratuláltak a bloghoz. Ezek mind nagyon fontos dolgok, mert megerősítenek minket abban, hogy az általunk elővett műfajoknak és témáknak szélesebb közönség előtt is van létjogosultsága.

 gökhan

KULTer.hu: Október 23-tól 28-ig négy kortárs magyar író (Sándor Iván, Bertók László, Tábor Ádám, Ungváry Rudolf) írta meg egy-egy bejegyzésben, milyen személyes emlékeik vannak ’56-ról. Mi inspirálta a sorozatot, és mi alapján esett a választás éppen ezekre az írókra? Más alkalmakra is terveztek hasonló megemlékezést?

1956 nem történt olyan rég, hogy csak egy puszta dátum legyen, hanem most is formálódik, közünk lehet hozzá, még úgy is, hogy személyesen nem éltük át. Számunkra ez a legfontosabb nemzeti ünnep. Az ötlethez az indíttatást Tábor Ádám adta, aki elmesélt egy nagyon személyes történetet arról, hogy mit csinált október 23-án. Mivel több olyan írót is ismerünk, akik maguk is átélték a forradalmi eseményeket, arra gondoltunk, hogy meg lehetne kérni őket arra, hogy írjanak meg egy rövid, személyes epizódot az ő ’56-jukból. A mi nemzedékünk mintha elszakadt volna ’56-tól, aminek egyik oka az, hogy manapság a politikában zajló események miatt sokan úgy érzik, kissé terheltté váltak a különböző nemzeti jelképek és ünnepek, pedig ezek jelentősen meghatározzák a mi jelenünket is, és nem szabad, hogy bárki kínosnak érezze az említésüket, illetve a mindennapi politikai csatározások színterére húzza le ezeket.

KULTer.hu: Kitekintve kicsit: hogy viszonyul ez a blog az egyéb tevékenységeitekhez? Miért éreztétek szükségét, hogy ebben a formában, médiumban is megnyilvánuljatok?

Kulturális újságíróként és magánemberként is gyakran szembesülünk olyan átfogó társadalmi problémákkal, illetve egyéb, emberi sorsokkal, amelyek egyértelművé teszik, hogy ma is érdemes tényfeltáró, irodalmi szociográfia műfajába sorolható szövegeket írni. Ezen a területen a személyes tapasztalatokon túl elsősorban Csalog Zsolt és Géczi János riportkönyvei inspirálnak minket. Ezeknek a köteteknek az olvasása után éreztük úgy, hogy manapság is érdemes lenne hasonló kutatómunkát végezni, mert a társadalom perifériáján élő, egyébként az ország lakosságának egyre nagyobb hányadát alkotó emberek élettörténeteinek minél reálisabb bemutatása, feldolgozása közelebb vihetné a szerencsésebb helyzetben élőket a megértéshez, és ha ez nem is vezetne rögtön a megoldás megtalálásához, legalább a problémák fő okai − például a támogatási és felzárkóztatási rendszerben rejlő hibák − egyértelművé válnának.

Ezeknek a szociográfiai jellegű írásoknak az első kísérlete lesz egy cigány−magyar páros interjúkat tartalmazó sorozat, melynek célja a kapcsolatok, a közös pontok, hasonló társadalmi helyzet és közös megoldandó problémák keresése és megmutatása az egyes élethelyzetek, sorsok feltárásán keresztül. Sajnos az előítéletek és az elutasítás a másik fél iránt mind a cigány, mind a magyar lakosság nagy részében jelen vannak, ezen szeretnénk egy kicsit változtatni, hiszen bármennyire különbözőnek gondolják is a legtöbben a két nemzetiség kultúráját, a mindennapi problémák és élethelyzetek tulajdonképp azonosak. Szeretnénk, ha a cigány és magyar emberek magukra ismernének a másik nemzetiség képviselőjében, és ez közelebb vinné őket a megértéshez.

KULTer.hu: Az év végéhez közeledve összességében hogy értékelitek a 2013-as évet, milyen tervekkel indultok neki az új esztendőnek?

A 2013-as év jó volt, hála Istennek. Nemrég pedig elindítottunk a blogon egy olyan interjúsorozatot, amelyben írókat, költőket kérdezünk a civil foglalkozásukban rejlő kihívásokról, arról, hogy miért pont azt választották az irodalom mellett hivatásul. Győrffy Ákossal, Cserna-Szabó Andrással, Jászberényi Sándorral lesznek ilyen típusú interjúk. Van egy, úgymond, életműmentés „rovat” is a blogon, vagyis lesz hamarosan, oda szeretnénk írásokat, interjúkat azokról a szerzőkről, akik valamiért nincsenek benne a köztudatban, pedig ott lenne a helyük. Ezért lesz egy interjú nemsokára Soltész Márton Király-díjas, fiatal irodalomtörténésszel Csalog Zsolt életművéről, akiről ha minden igaz, idén jelenik meg a monográfiája. Továbbá Császár István fiával is szeretnénk egy interjút az édesapjáról, az emlékeiről. Terveink közt szerepel egy különböző egyházak, illetve felekezetek papjaival, lelkészeivel készített interjúsorozat elindítása is, melyben nem a különböző hittételek, dogmák közötti különbségekre szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem sokkal inkább azokra, amik összekötik ezeket a vallásokat, még ha sokszor el is térnek a vélemények egymástól. A szegénység, a gazdasági válság, a klímaváltozás felekezettől függetlenül érint mindenkit, és ezekre a kérdésekre választ kell adnia a vallásoknak, egyházaknak. Ezért is üdvösek és népszerűek Ferenc pápa beszédei és felszólalásai, mert ő válaszokat fogalmaz meg a mindenkit érintő problémákra, kihívásokra. Reméljük, sikerül a terveinket megvalósítani.

Gesztelyi Hermina

szerző: Gesztelyi Hermina
honlap e-mail
Gesztelyi Hermina 1990-ben született Debrecenben. A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának hallgatója, a Hatvani István Szakkollégium, a DETEP és a JAK tagja, a Szkholion művészeti és szakfolyóirat főszerkesztője.