KULTer.hu - Gerevich András verse
50517
post-template-default,single,single-post,postid-50517,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Gerevich András verse

A síbolti eladó

Tudja magáról, hogy szép.
A síléc siklik a kezei között,
fénylik a vaksztól, ahogy síkosítja,
koncentrál és mosolyog,
hullámoznak a karján az izmok,
amikor könnyedén fogást vált.
Viccelődik, ahogy a sícipőket
értőn beveszi és kiadja,
mindenkihez van egy poénja,
kivéve hozzám. Engem kerül.
A téli naptól barna az arca,
és hátrazselézett haján,
karcsúságán, feszes karján
mindig megakad a szemem,
hiába nézek máshova,
hiába teszek úgy, mintha
csak véletlenül néztem volna őt.
Először kedvesen fogadott,
de rögtön zavarba jött,
ahogy találkozott a tekintetünk,
most, ha beszél hozzám,
mindenhova néz, csak rám nem,
meghallgat, válaszol, kérdez,
de a testem többé nem létezik,
a saját ujjaira mered,
ahogy végighúzza a lécemen,
majd kibámul a pálya felé.
Közben engedi, hogy nézzem,
míg szeme sarkában és ajka szélén
huncut mosollyal jelzi:
azon szórakozik, hogy belezúgtam.

Gerevich András

szerző: Gerevich András
honlap e-mail
Gerevich András 1976-ban született Budapesten. Költő, műfordító, forgatókönyvíró, a József Attila Kör volt elnöke, a Szépírók Társaságának volt alelnöke. Verseskötetei: Átadom a pórázt (versek, JAK-Kilátó, 1997); Férfiak (Kalligram, 2005); Tiresias’s Confession (angol fordításban, Corvina, 2008); Barátok (Kalligram, 2009); Tizenhat naplemente (Kalligram; 2014).

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum