KULTer.hu - Lesi Zoltán versei
50183
post-template-default,single,single-post,postid-50183,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lesi Zoltán versei

Torna

Szalvétába csomagolom az ujjaim,
pont amikor reggel sietnél, a körmök
mind kilógnak. Mint bepólyált babák,
az asztalon féregmozgással közelítenek,
a kezedet akarják, vagy legalább
valami esélyt, hogy velem légy,
de inkább hülyéskedek. Eljátszom
a levágott ujjperc nagy halálát,
sírásból mindig is jó voltam,
a közönséget is megkaptam, hisz mi
másra való egy anya. A tükör előtt
tornázol, nem tudok kitérni
a mozdulataid elől, nevetni akarok,
mégse válik lepkévé a száj hernyója,
mire közelebb merészkedek,
ruhában leszel, én meg múmia.
Haragszol, de végre nem bújik
közénk senki, végre úton vagyunk,
mert gyakorolni kell, hogy szép legyek,
a zöldágat körbehordani a császárvárosban.

Másik ország

Nem voltam ott, amikor születtél,
épp egy másik országba költöztem,
hogy közelebb legyek hozzád,
mert távol lenni nem szabadság.
Nagyon elfáradtál, még néhány
lépcsőfok, és levehetjük a cipőt.
A macska vár, a Citrom, látod
még mindig olyan lassú, nem
mozdul, ha felveszed se. Este
majd olvasok mesét, a kedvenced,
látod, itt tört be a könyv,
végtelenül nehéz, de tegyük
vissza együtt, anya holnap jön érted.

Saját fák

A te fiad lesz, hallom újra és újra,
és mint a hegyek, gyűrődnek a szerveid,
és fáj, alig kapsz levegőt, miközben
káromkodsz helyettem is. Hazamész
a régi, nagy házba, ahol felnőttél,
és a saját fád kinőtte a kertet.
Most gondolni se bírsz a növényekre,
irtózol az érintésemtől,
hogy nem marad semmim,
amivel megnyugtatnálak.
A kandalló villódzó fényében
alszol, átnyúlok feléd, megérinteni
ott, ahol a kisembert szeretném.

Puha kenyér

Ez az utolsó esélyed, de tudom,
hogy eljátszod. Megadom, hogy
eljátssz velem. Az utolsó esélyed
egy macska gyapjúfonállal,
mert én puha vagyok, aki nagyon
szeret. Eljátszom, hogy megbocsátok,
míg van egy esélyed. Egy angyal
formájú darab hiányzik az égből.
Megvertél, de megyek utánad,
eljátszom a macskát, aki követi

a fényt. Egy beváltható ígéret leszek,
amit néha lecserélsz egy hosszú
útra mással. Még nem értünk oda.
A házak kitakarják az eget,
és az utca csak a félig az enyém.
Az utolsó esélyed egy kenyér, mikor
indulsz, mindig egyre vékonyabbat
szelek. A hasamban pedig megint
feljebb kapaszkodik a kényszer,
csak kicsit enged játszani, és mennék,
de nem viszel magaddal.

Lesi Zoltán

szerző: Lesi Zoltán
honlap e-mail
Lesi Zoltán 1982-ben született, diplomamunkája egy Weöres Sándor szonettjeit elemző számítógépes program volt. Élt már Sarkadon, Szegeden, Budapesten, Teheránban és Bécsben. Merül című verseskötete 2014-ben jelent meg a JAK-PRAE.HU gondozásában. Jelenleg a fiatal osztrák líra és próza érdekli. A FISZ-Jelenkor világirodalmi sorozatának egyik szerkesztője, a Bécs-Budapest Tranzit egyik szervezője.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum