KULTer.hu - Herkulesfürdői emlék
49738
post-template-default,single,single-post,postid-49738,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Herkulesfürdői emlék

A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel)

A Grand Budapest HotelVannak olyan egyedi stílusú rendezők, akiknek néhány képkockából felismerhetők az alkotásaik. Közéjük tartozik az amerikai Wes Anderson is, akinek a legújabb filmje nemcsak azért tarthat számot érdeklődésünkre, mert címében szerepel Budapest, hanem mert egyszerre könnyed, szórakoztató, és a külső megfigyelő szemével láttat egy erősen elrajzolt, mégis több lényeges dolgot megragadó képet közép-kelet-európai múltunkról.

Erős színhasználat, humoros és abszurd helyzetek és jellemek, gyakorta használt narrátor. No meg hangosan felolvasott levelek és tiszta lelkű gyermek hősök, akiket gyakorta egy tapasztaltabb felnőtt vezet be a világ titkaiba. A való életben hollywoodi rendező helyett inkább egy kissé retardált szabadbölcsészre emlékeztető Anderson erős vonzalmat és szimpátiát érez a furcsa, különc figurák iránt. Legyen az koravén iskolás (Okostojás), csodagyerekekből álló bizarr család (Tenenbaum, a háziátok), egy tengerjáró kutatóhajó és annak válogatott legénysége (Édes vízi élet) vagy indiai kalandokba keveredő fivérek (Utazás Darjeelingbe). Ügyesen elegyítette a báb- és akciófilmeket (A fantasztikus Róka úr) és szirupmentesen tudott mesélni a gyermeki érzések tisztaságáról és erejéről (Holdfény királyság). Eddigi filmjeiben sikeresen zárkózott be a maga különleges, eszképista világába, nem idomult a filmipar zsánerkaptafájához, ám a komoly társadalmi-lélektani analízis is távol áll tőle. Népszerűségét rendezéseinek egyedisége és egyre jobban kidomborodó stílusegysége biztosítja, mely össze nem téveszthető alkotói védjeggyé vált. Ennek köszönhette a Pradától kapott jól fizető reklámfilmes felkérést is. Wes Anderson eddig mindig saját forgatókönyvéből rendezett, vagy pedig alkotótársaival alakította át az eredetit, mint A fantasztikus Róka úr esetében Roald Dahl történetét.

A Grand Budapest Hotel
A Grand Budapest Hotel
történeténél Stefan Zweig írásai jelentették a kiindulópontot. Így eshetett meg, hogy a rendező először forgatott európai emberekről Európában (az Utazás Darjeelingbe ugyan nagyrészt Indiában játszódik, de főszereplői amerikaiak). Habár a történet egy Zubrowka nevű kitalált országban játszódik a két világháború között, mégsem nehéz rájönnünk, hogy ezt a helyszínt a Zweig által oly jól ismert Osztrák-Magyar Monarchiáról mintázták (még ha a film cselekményének idején már nem is létezett ez az államalakulat). Német, szláv és magyar hangzású tulajdonnevek váltakoznak a filmben, az ügyvédet például Vilmos Kovácsnak hívják, a Hollywoodban is nagyra tartott két magyar operatőr (Zsigmond Vilmos és Kovács László) tiszteletére.

A Grand Budapest Hotel
A film többszörös keretbe foglalja az eseményeket. A jelenben egy lelkes olvasó meglátogatja a nagy író szobrát, egy idősíkkal korábban látjuk is az írót, amint dolgozik regényén, melyhez az ihletet a Zero Moustafával az 1970-es évek táján lefolytatott beszélgetése jelentette, amely az akkorra már lepusztult, eleganciáját és lakóit vesztett hotelben zajlott. Ennek a társalgásnak a részleteiből bomlik ki a film cselekménye, onnantól kezdve, hogy Zero Moustafát lobby boyként alkalmazásba veszi a hotel legendás főportása, Gustave H. A mentor és a tanítvány a két főszereplő, a többszörös áttét pedig jelzi a történet megkonstruáltságát, ráirányítja figyelmünket magára a történetmondásra is. Az író alakjában Anderson mintha saját magára, az idős Zeróban Zweigre, míg a könyv olvasójában a nézőre reflektálna. Monsieur Gustave (Ralph Fiennes első megjelenése Wes Anderson univerzumában) tökéletes úriember, kiváló ízlésű, művelt, diszkrét, beosztottjaival szigorú, a vendégeknek (különösen az idős hölgyeknek) pedig minden óhaját teljesíti. Ő veszi pártfogásába a szinte még gyerek Zerót, aki háborús szörnyűségek miatt kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, és Zubrowkában letelepedni (anakronisztikus utalás mindez a jelen Európájának a bevándorlókkal kapcsolatos problémáira).

Gustave egy eltűnőfélben levő régi, békebeli világ egyik utolsó kiemelkedő képviselője, aki a barbár idők ellenére is őrzi az emberi értékeket, és ezek tiszteletére neveli védencét is. Krúdy írásai juthatnak eszünkbe, a nosztalgia egy már csak emlékeinkben élő nagyobb formátumú, teljesebb világ iránt. De mindezt üdítő módon nem a kelet-európai, búsongó, monokróm, komolykodó módon kapjuk meg, hanem börleszkjelenetekkel, harsány és szándékosan barkácsjellegű díszletekkel, egydimenziós, mégis szórakoztató figurákkal.

A Grand Budapest Hotel
Gustave úr örököl egy igen értékes festményt, ám az elhunyt rokonai ezt nem tűrhetik, és gyilkosság vádjába keverik a főportást, akinek menekülőre kell fognia. Maroknyi ember és a hotelportások titkos szövetsége száll szembe a pénzéhes és a gyilkosságtól sem visszariadó örökösökkel (Willem Dafoe emlékezeteset alakít a véreskezű Jopling szerepében), miközben a náci befolyás egyre erősödik az országban. Anderson állandó színészeinek ismét biztosít kisebb-nagyobb szerepeket, így Bill Murray, Owen Wilson és Jason Schwartzman is feltűnik a vásznon.

A filmnek nem célja a mélyebb rétegek érintése, társadalmi folyamatok analízise, inkább a történelmi kalandfilm zsánerének dekonstrukciója, miközben felvillantja a K.u.K. időszakára emlékeztető sokszínű világot, majd ennek a fájdalmas hiányát. A gonosz szereplők vagy a halálosztagosok (ZZ-egyenruhában) talán kissé ijesztőek, de nem félelmetesek, így nézőként nem is tudunk a hősökért annyira szorítani, mert érezzük, hogy – komoly tét híján – bajuk úgysem történhet. A síelős üldözés vagy a börtönből menekülés sok ötlettel és humorral megkomponált remek jelenetek, de a felszínesen felskiccelt szereplők és a sztárparádé súlya alatt összepréselt vékony cselekményszál azt eredményezi, hogy másnapra kevés értékelhető momentum marad meg emlékeinkben a filmből.

A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel), 2014. Írta és rendezte: Wes Anderson. Szereplők: Ralph Fiennes, Tony Revolori, Willem Dafoe, Saoirse Ronan, Edward Norton, Tilda Swinton. Forgalmazza: InterCom.

Váradi Nagy Péter

szerző: Váradi Nagy Péter
honlap e-mail
Váradi Nagy Péter 1979-ben született Nagyváradon, a KULTer.hu vizuálKULT rovatának szerkesztője. A Debreceni Egyetemen végzett magyar, illetve mozgókép- és médiakultúra szakon. Több mint egy évtizedig egy fővárosi iskolában tanított. Jelenleg a budapesti Bűvösvölgyben médiaértés-oktató. Írásai a KULTer.hu-n kívül a Magyar Nemzet, a Prae, a Szépirodalmi Figyelő, a Debreceni Disputa és a Hitel folyóiratokban, valamint a Hamlet.ro és a Magyar Játékszín oldalakon jelentek meg.

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum