KULTer.hu - Popszövegelés
50838
post-template-default,single,single-post,postid-50838,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Popszövegelés

KULTOK III. – A populáris kultúra medialitása (2. nap)

IMG_5319Utcaköltészet, rap, bestsellerek, népszerű nőirodalom, heroikus fantasy, KULTarcok, filmadaptációk, kiadói trendek, heterogén kultközeg… Kulcsszavak a KULTOK III. konferencia második napjáról, amely a különböző értelmezői közösségekből érkező előadók, beszélgető felek, valamint a kíváncsi és nyitott közönség számára engedett teret a populáris szövegekhez kapcsolódó kérdések megvitatására.

Lapis József szekcióelnöklése alatt indul a nap. Závada Péter „Köztesség a fiatal magyar utcaköltészetben – A slam poetry dimenziói” című nyitóelőadása a slam poetry teatralitása felől ragadta meg a népszerű jelenséget, mivel a műfaji és műnemi attribútumok meghatározása terén könnyen „ingoványos talajra” kerülünk és a slam valójában az élő előadáshoz kapcsolódik legszervesebben, létmódja a színpadi közeg. Az előadó Erika Fischer-Lichte színháztudományi definíciójának paradigmáját segítségül hívva alkotta meg a slam poetry minimáldefinícióját, majd a performatív fordulat eredményeként létrejött tulajdonképpeni súlyponteltolódásokat egalizálta a slam jelensége kapcsán. Závada kitért a szereptest és valós test kettősének meghatározására, majd a közönségkérdésekre válaszolva elmondta, hogy noha nincs ideális slammertípus, minden előadó felvesz egy bizonyos attitűdöt, szerepet, továbbá, hogy a slamszövegeket a kulturális és aktuálpolitikai utalások, a rímes nyelvjátékok emelik ki leginkább a többi szövegműfaj közül. Végül az is elhangzott, hogy a slammelésnek az oktatásban, a felzárkóztatásban is fontos szerepe lehet (erre Színész Bob A tudás hatalom című projektje a legjobb és legaktuálisabb példa).

Nem tágítottunk a slam poetry-től, a következő húsz percben is ezt a témát boncolgatta Braun Barna (az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének MA-hallgatója, a FÉLonline főszerkesztője) a „Győzött-e a slam poetry? – A posztirodalmi szövegek médiakultúrája” című előadásában, bár egy egészen más nézőpontból kiindulva. Braun a mediálisan „másképp szituált”, az irodalom mint irodalom alapstruktúráin túlhaladó, ám ennek szövegtípusait imitáló jelenségeket nevezte posztirodalminak, amelyek egyébként átveszik annak a médiumnak a tulajdonságait, amelyben léteznek. Felállított modelljében a számítógépes programok alapstruktúráihoz hasonlította a digitális kultúra médiumait, hordozóit, egy működési elv szerint definiálva az Oravecz Nóra és a Nyáry Krisztán által fémjelzett jelenségeket a slam poetryvel, utóbbit pedig a Facebookon konstruálódó műfajként aposztrofálta. A későbbiekben – a közönség felvetéseire reagálva – Braun árnyalta álláspontját, s maga is inkább a művek továbbélésének újfajta lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Az előadás konklúziója szerint a lényeg ezentúl nem a mű, a szöveg, hanem a médium. A hagyományos irodalmi műfajoknak ki kell lépniük szűkös közegeikből, s fel kell ismerniük a közösségi portálok adta lehetőségeket, vagyis „a szó pozitív értelmében popularizálódniuk kell” ahhoz, hogy olyan széles körben tudják közvetíteni értékeiket, mint a szórakoztató irodalom műfajai vagy az utcaköltészet. Ha nem így történik, győzni fog a slam poetry. De akar-e, tud-e, kell-e győznie? Kérdem én, de majd máskor…

A populáris szövegformációkhoz kapcsolódóan Pataki Viktor (a KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszékének MA-hallgatója, a Kontextus Műhely tagja) „Szerep és szubjektum – Kommentár a rap értelmezéséhez” című előadását hallhattuk. Az előadó a rap jelenségéhez, műfajiságához kapcsolódó tudományos igényű, széles spektrumú vizsgálatok hiányáról beszélt, majd a rapet mint műfajt, kulturális és interkulturális produktumot, színteret, valamint a hip-hopot mint szubkultúrát és identitásmintát a média gépezetének és a globalizáció következtében kialakult „online közösségnek” a kölcsönhatásában igyekezett bemutatni. Pataki a rap két, mondhatni szemben álló értelmezői közösségének véleményét mutatta be a műfaj kapcsán (vulgáris nyelvi regiszter, jellegzetes szóbeli forma) majd a keleti és nyugati parti rap harcairól és különbözőségeiről, valamint a G-rapről, vagyis a gengszter rapről ejtett szót. A hip-hop szcénákban egy önreflexív iróniával korreláló útkeresés tapasztalható, a rap pedig hanyatlik – így az előadó összegzése. Ahogyan azt a közönség soraiból is kiemelték az előadásra reflektálva, a gengszter vonal, a nyugati és keleti parti ellentétek relevanciája átrendeződött, illetve a hipsterek által közvetített stílus is jelentékenyen befolyásolja a mai (mainstream) rapet, különböző mutációkat hozva létre.

A kávészünet után búcsút mondtunk az elsősorban előadói műfajoknak, és az írott szórakoztató irodalom mezejére léptünk. Paár Tamás, a CEU Filozófia Intézetének MA-hallgatója „Jean Baudrillard, Philip K. Dick és a »fraktális szóródás« – Esettanulmány a populáris és a magas kultúra kölcsönhatásáról” című előadásában a népszerű science fiction író, Philip K. Dick hatásának kimutatásával és a baudrillard-i fraktuális szóródás jelenségével igyekezett rámutatni a populáris és magaskultúra szoros kapcsolatának és kölcsönhatásának illuzórikusságára. Paár következtetései szerint miközben a popkultúra egyik igazolási stratégiája a hatástörténet – mely Philip K. Dick esetében különösen nyilvánvalónak tűnik –, addig a popkultúra és a magaskultúra kölcsönhatása a fraktális szóródás mentén nyilvánul meg, s ez alapján illuzórikus. Az összegzés után, az előadásban elhangzottak „talpára állításakor” Slavoj Žižek és Nenand Miscevic nézőpontját ismerhettük meg. A szekcióelnök kérdésére adott válaszokban az előadó elmondta, hogy, ha létezik dick-i filozófia, akkor azt elsődlegesen az író vallásos paradigmájához, az android, a gép és az ember közti kapcsolat kutatásához, az elméletekhez való szoros kötődéséhez és a sajátos valóságértelmezéséhez kapcsolhatjuk.

A következőkben Zelei Dávid, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének doktorandusza a magyarországi bestseller-kritika lehetőségeiről beszélt. Előadásának címe („Van-e Magyarországon bestseller-kritika, és ha van, miért nincs?”) előjelezte a jelenség honi helyzetének problematikusságát, amelyet a továbbiakban izgalmas attitűdök és példaművek (A szürke ötven árnyalata) fogadtatásának bemutatásával árnyalt. Zelei fontosnak tartja a minőségjavítást, azt, hogy a kritikusok ne magas irodalmat elemző módszerekkel kritizáljanak bestsellereket, akarjanak kérdéseket feltenni a művek kapcsán, akarják megismerni az elemzett szövegeket, fogadják el, hogy a műveknek van/lehet fontos társadalmi vonatkozása, s ne felülről lefelé, ne a „magas lóról” letekintve viszonyuljanak a bestsellerekhez. A közönség részéről felmerült a bestsellerkritikák potenciális olvasóinak kérdése, továbbá a kiadók és a blogoszféra szerepe, egy populáris irodalmi tanszék lehetősége és a kritikusok motivációjának fontossága a bestsellerek recepciója kapcsán.

A következőkben Makkai Júlia (a Babeş-Bolyai Egyetem doktorandusza) Ugron Zsolnának az erdélyi arisztokrácia életét bemutató, azt mitikus keretbe helyező, Úrilányok Erdélyben című regénye kapcsán avatta be a közönséget a szerző kortárs populáris nőirodalmi kánon szerint létrehozott Erdély-képébe, karakterképzésébe, a kortárs posztfeminizmus tendenciáiba, a modern nőiség problematikáit felvonultató, könnyed humorral fűszerezett, a modern női kultúra médiumaként működő chick lit műfajába, illetve a mű genderirodalmi horizontjába. Mint megtudtuk, az Úrilányok Erdélyben című regényben Budapest és Erdély világa kerül ellentétbe, az artisztokratikus életmód köré szerveződő cselekmény bontakozik ki lineáris időszerkezetben, közbeékelt anekdotaszerű, visszaemlékezés jellegű történetekkel, egysíkú nyelvezettel, populáris irodalmi minták szerint szerveződve, a manapság „trendi” erdélyi diskurzust tovább mélyítve, árnyalva.

Keserű József (a Selye János Egyetem tanszékvezető adjunktusa, a MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagja) „Mítosz és hagyomány David és Stella Gemmel Trója-trilógiájában” című előadásának első részében Zelei Dávid felvetéseire reflektált: a zsánerkritika, a populáris és magaskultúra helyzetéről, valamint a krimi, a sci-fi, a horror és a fantasy műfajának lehetőségeiről beszélt, s arról, hogy ezek a műfajok hogyan termelnek maguknak saját szubkulturális kánonokat. A továbbiakban a David Gemmell által (újra)írt trójai mondakör fantasyvé válásáról értekezett; mint kiderült, a gemmelli Trója-trilógia (mely egyébként a 19. századi regény sémájára épül) nem csak műfaji regeneráció – a szerző megváltoztatta annak cselekményét, szereplőit, nézőpontjait is, sőt „istentelenítette” azt. A fantasy alműfajainak keveredése érhető tetten a műben, s az előadó álláspontja szerint ez (is) jelöli ki a szöveghez való autentikus megközelítésmódot. Az előadó a fantasyben továbbélő trójai történet narrativitásán és mítoszképzésén keresztül adott kulcsot a mű értelmezéséhez, felvázolva egy lehetséges perspektívát a fantasykritikához, rávilágítva arra is, hogy a populáris irodalom által újrafelfedezett klasszikusok így olvasottabbá válhatnak a fiatalabb generáció körében is.

Hegedűs Norbert (a Selye János Egyetem doktorandusza, szintén a MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagja) a mitikus alakok és mítoszok továbbéléséről beszélt a kortárs zsánerműfajokban, elsősorban a dark fantasyben, Neil Gaiman Amerika istenek című szövege alapján. Hegedűs Gaiman munkásságának, többfókuszú szövegkorpuszának bemutatásával kezdte, kitérve a szerző és a történetek, a mesélés, a mítoszok és a tükrök folytonos kapcsolatára. Gaiman nyomán a történetek mint organikus létezők párhuzamba állíthatók a mitikus gondolkodással és a mítoszokkal, amelyek így szimulákrumokként működnek. Az előadó kitért a mű – a maga komplexitásában bemutatott – főszereplőjére, Szerdára is, aki a skandináv mitológia legidősebb és legbölcsebb istenének, Odinnak a kései alakja. Az Amerikai istenekben mitikus áthallásokkal, intertextuális utalások sorával találkozunk, miközben a mítoszok posztmodern értelmezése történik meg. Az előadás egy kortárs dark fantasyhez köthető szöveggel azt mutatta be, miért és miként lehet jelenünk – a szórakoztató irodalom látószögéből – ismét a héroszok kora.

Az ebédszünet után a KULTer.hu által szervezett KULTarcok művészi selfie fotópályázat kiállításának megnyitójára és díjátadójára került sor a Zöld Szamár Kávézóban. A kiállítást Kukla Krisztián, a Modem igazgatója nyitotta meg, aki gratulált a díjazottaknak és kitért a szakmai zsűritagok közti vitára a helyezést elért pályázók kapcsán.

A díjátadót követően a Multimédia teremben a „Film és irodalom, avagy adaptációk népszerűség-generáló szerepe – Beszélgetés a hazai filmművészeti folyóiratok szerkesztőivel” című kerekasztal-beszélgetés vendégei, Milián Orsolya (Apertúra), Sepsi László (Prizma) és a moderátor, Szirák Péter várta a közönséget. A közel másfél órás beszélgetés elején a filmadaptációk létrejöttének korai fázisáról, az adaptációk klasszikus diskurzusáról, a regényeket vászonra vivő filmek megközelítési lehetőségeiről (hűségelv szerinti vizsgálat, narratológiai elemzés, az adaptáció és a néző viszonya), majd a hollywoodi adaptáció legitimáló, az adott művészi formát „felemelő” funkciójáról esett szó. Szirák ezt követően a Kosztolányi-művek, illetve a klasszikus magyar irodalmi alkotások megfilmesítéséről beszélt, majd a (gyakran kasszasikert megélt) népszerű irodalmi, illetve elitirodalmi szövegekből készült filmek nézői-rajongói horizontja, a befogadói attitűdök, interpretációk különbségei kerültek előtérbe. Izgalmas problematikaként jött aztán szóba a különböző médiumok konkurenciája a művészeti törekvések, eljárások átformálójaként, ezt követően pedig Kertész Imre és Koltai Lajos Sorstalanságának különbözőségeit, a regényből készített film problematikusságát elemezték a beszélgető felek. Sepsi a Marvel-univerzum képregény-adaptációinak hűségelvével folytatta, a beszélgetés végén pedig a transzmediális márkaként működő fikciós univerzum különböző platformokon való továbbéléséről, a transzmediális narrativitás kérdéseiről esett szó, különböző példákon keresztül illusztrálva a jelenséget. A beszélgetést követően a közönség a Sorstalanság irodalmi és filmes recepciójára, illetve a filmek zenei közegére reflektált.

A nap és így a KULTOK III. konferencia záró beszélgetése 18 óra után kicsivel vette kezdetét „A populáris irodalom nemzetközi trendjei és a hazai fogadtatás – Beszélgetés a populáris irodalom magyar kiadóinak szerkesztőivel” címmel, amely Angyalosy Eszter (Libri Kiadó), Érsek Nándor (Scolar Kiadó), Nemes István (Cherubion, Delta Vision), Varga Beáta (Könyvmolyképző) szerkesztők és Lapis József moderátor közt zajlott. A beszélgetés elején megtudtuk, hogy az adott kiadók hogyan viszonyulnak a populáris szövegekhez, s ez a kiadói praxisban milyen típusú, műfajú könyvekben nyilvánul meg. Érsek Nándor a Scolar Kiadó képviseletében elmondta, ők nem tesznek különbséget a magas-, illetve populáris irodalmi szövegek gondozása közt, Angyalosy Eszter pedig a Libri Kiadóról árulta el, hogy minden könyvnek egyedi marketingstruktúrát dolgoznak ki, fontosnak tartják az olvasói elvárásokat, illetve a bestsellerépítés is jelen van tevékenységükben. Varga Beáta és a (mesék, ifjúsági könyvek, fantasyk kiadását végző) Könyvmolyképző számára a könyvsorozat-népszerűsítés az egyik legfontosabb cél (Vörös pöttyös könyvek). Nemes István saját könyvei megjelenése érdekében létrehozott, de a fantasy és sci-fi magyarországi meghonosításában is jelentős szerepet játszó, huszonkét éve működő kiadója, a Cherubion alakulástörténetébe avatta be szórakoztató módon a közönséget. Ezt követően a nemzetközi trendek nyomon követéséről esett szó: a vendégek egyetértettek abban, hogy szükség van a határon túli gyakorlatok ismeretére. Érsek aztán kiadója sikereiről és kudarcairól beszélt, majd elmondta, hogy egyre inkább nyitnak a skandináv, északi szerzők felé. A vendégek később beengedték a közönséget a kulisszák mögé: beszéltek a szerzők és művek kiválasztási folyamatáról, szerkesztői attitűdjükről, sőt, Angyalosy Esztertől megtudtuk: Oravecz Nórával könnyebb dolgozni, mint a szépirodalmi szerzőkkel. (Hoppá!)

A beszélgetés végén a közönségkérdésekre válaszolva kiderült, hogy a kiadók persze igyekeznek minél hatékonyabban kiaknázni az online lehetőségeket és az e-book előnyeit, ezt követően Varga Beáta az íróképzésről ejtett szót, a beszélgetők pedig megegyeztek abban, hogy szükség van a kezdő szerzők oktatására, mentorálására. Méltó lezárása volt e röpke másfél órás csevej a napnak, s így a konferenciának.

Noha már így is túlléptem a megengedett karakterszámot, muszáj (elfogultság nélkül) leírnom, hogy egy élmény volt részt venni a KULTOK III. konferencián, izgalmas és többnyire színvonalas előadásokat, beszélgetéseket volt szerencsém meghallgatni, és ezúton üzenem az érdeklődő távol maradóknak: legközelebb ne kövessenek el ilyen hibát! Szerkesztőtársaim és a közönség nevében is köszönöm az előadóknak, a résztvevőknek, a fellépőknek, a Modemnek és a KULTOK főszervezőjének, Áfra Jánosnak, hogy létrehozták a konferenciát nekünk. Ami engem illet, már most várom a folytatást…

KULTOK III. (KULTműhelyek Országos Konferenciája) – A populáris kultúra medialitása (2. nap), MODEM, Debrecen, 2014. március 29.

A fotókat Áfra János készítette.

Zahorján Ivett

szerző: Zahorján Ivett
honlap e-mail
Zahorján Ivett 1989-ben született, Budapesten él. Magyar szakon tanult a DE-n, jelenleg Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos egy budapesti főiskolán. Írásait eddig a Szkholion, a Zempléni Múzsa, A Vörös Postakocsi, az Alföld és különböző divatmagazinok közölték. A PS Magazin és a KULTer.hu szerkesztője, a Rebellive Blog alapító-főszerkesztője.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum