KULTer.hu - Kun Árpád az Aegon Művészeti Díj nyertese
52145
post-template-default,single,single-post,postid-52145,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kun Árpád az Aegon Művészeti Díj nyertese

Aegon Művészeti Díj 2014 átadóünnepség

FFG_0977Kilencedik alkalommal adták át az Aegon Művészeti Díjat, amivel idén a neves irodalmárokból, tudósokból, újságírókból és pedagógusokból álló szakmai kuratórium Kun Árpád könyvét jutalmazta. A Katona József Színházban rendezett díjátadón azonban a Boldog észak szerzője mellett a szűkített tízes lista alkotói is helyet kaptak a pódiumon.

Winkler Nóra köszöntője után egyenként szólítja a shortlist-be kerülőket, Kun Árpád mellett Esterházy Péter foglal helyet, majd őket követve Gergely Ágnes, Bereményi Géza, Takács Zsuzsa, Tompa Andrea és Csabai László lépnek a színpadra. Két hely maradt üresen: Krasznahorkai László New York-i elfoglaltsága miatt nem tud részt venni az eseményen, Tóth Krisztina pedig az orvosi ügyelet neonizzóit választotta a reflektorfény helyett, tekintve, hogy gyermeke épp ma döntött úgy, hogy megbetegszik, aminek örömére le is hányta édesanyja fellépő ruháját – ecseteli Winkler. A felhangzó kacajok azonban gyorsan elhalnak, mikor a színpadon egy távoli sarokban felviláglik egy szék, amelyen Borbély Szilárdnak kellene helyet foglalnia…

Az est háziasszonya a főszereplők köszöntése után egy földkörüli utazásra invitál minket: a tízes listába került kötet mindegyike kapcsolódik a vándorlás, az úton levés, az elvágyódás és a kaland motívumaihoz, így az est első része egy szép ívet ír le, amely során képzeletben két óra alatt bebarangoljuk az egész világot. Az egyes köteteknél – mint megállóknál – „megpihenve” Winkler Nóra asztalához invitálja az adott mű szerzőjét, akivel az írás egy jellemző részéről beszélget.

A begyakorolt koreográfiába azonban Esterházy Péter az első percben „belerondít”, aki Tóth Krisztina könyvének hangulatébresztő videója alatt máris leül Winkler mellé. A moderátor azonban nem esik kétségbe, Esterházyt gyorsan felkonferálja először Tóth Krisztinaként, majd Krasznahorkai Lászlóként, a hangulat pedig gyorsan oldódik, így az egész est közvetlenné válik, amit Esterházy kiszólásai csak tovább fokoznak: „Nekem azt mondták, hogy a sötétbe jöjjek ki, megvolt a sötét, jöttem. Azt nem mondták, hogy lesz több sötét is.” Az Akvárium és a Megy a világ részleteinek felolvasása után – Jordán Adél zseniálisan jeleníti meg ezeket a szövegeket – azonban helyreáll a rend, most már tényleg Esterházynak van itt az ideje és az Egyszerű történet vessző száz oldal című kötetnek. A 17. századi Isztambulba repít minket a szerző felolvasásával, de a beszélgetés alatt a kulinaritás örömei is előkerülnek.

Kun Árpád és Winkler Nóra

Az anekdoták megosztása után Esterházy immáron visszatért eredeti helyére, Winkler mellé pedig Kun Árpád ül le, akiről ekkor még nem tudjuk, hogy díjjal a kezében fog távozni az estről. A Boldog észak nyelve és szemléletmódja hagyományok nélküli a magyar irodalomban, Winkler szerint olyan, mintha nem magyar szerző tollából született volna a mű, amihez Kun Árpád szerényen csak annyit tesz hozzá, hogy ő pusztán a maga hősvilágát szerette volna megteremteni. A felolvasást követően a sorban Gergely Ágnes Két szimpla a Kedvesben című memoárja, Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye, majd Bereményi Géza Vadnai Bébi című írása következnek, a beszélgetések alatt pedig kiderül, hogy mindhárom mű az „igazságot” magát hivatott ábrázolni. Gergely Ágnes ehhez kapcsolódva elmeséli, hogy „az ő idejében”, az 50-es években a Valóság egy jelszó volt, éppen ezért igyekeztek mindenfélét kitalálni, hogy szembe menjenek az elvárásokkal, azonban egy idő után „le kellett szokni a hazudozásról”. Bereményi is hasonlóan vélekedik, miközben fel-felvillantja saját regénye cselekményének különböző pontjait – nem akar sokat elmondani, de annyira érdekes témát dolgozott fel, hogy akarva-akaratlanul is újra belebotlik a történetmesélésbe.

A regények után versek következnek, méghozzá Takács Zsuzsa A tiltott nyelv című kötetéből, amelynek egyik ciklusában a mesés India tárul elénk. E kötet versei meditatív természetűek, Takács még azt is elmeséli, hogy reménykeltő, nevettető költeményeket akart kelteni, mivel úgy látja, hogy a magyar költők legtöbbje rettenetes világot tár a befogadó elé, amely nem ad számára semmilyen feloldozást: ő ezt a tendenciát kívánta megtörni a Tiltott nyelvvel.

FFG_0945

Az utazás végén Kolozsvárra kerülünk Tompa Andrea regénye által, amelyben egyszerre több szempont szerint jelennek meg az események, hiszen a két főhős folyamatosan párhuzamosan szólal meg – itt most Jordán Adélt Elek Ferenc egészíti ki –, végül Szibériában kötünk ki Csabai László regényével, aki a helyi környezet és egy egzotikus táj között utaztatja hősét, Szindbádot, ahogy azt előző regényében is tette.

A beszélgetéseket rövid szünet követi, majd eljön a várva várt pillanat, a döntés kihirdetése, amit persze igyekeznek a végletekig húzni, hiszen Winkler még beszélteti kicsit Zatykó Pétert, az Aegon elnök-vezérigazgatóját, aki elmondja, hogy nyaraláshoz mindig visz magával szépirodalmat, illetve megtudjuk azt is, hogy a díj megalapítása óta egyre többet olvas a kortárs magyar szerzőktől is. Winkler Nórával közösen megfogalmazzák azt is, hogy az Aegon Művészeti Díj igazán komoly értéket képvisel az irodalmi életben, aminek talán az lehet az oka, hogy a biztosító vezetői „nem dumálnak bele” a döntésbe, azt mindig a szakmai kuratóriumra bízzák, s a díjat minden évben kiosztják „ha esik, ha fúj”. Winkler Nóra e rövid intermezzo után köszönti a zsűri tagjait, akik idén Szörényi László, Diószegi Endre, E. Csorba Csilla, Kúnos László, Lévai Balázs, Szilágyi Zsófia és Zachár Zsófia voltak, majd végre elhangzik a döntés, Kun Árpádot a színpadra szólítják, Szörényi pedig a zsűri elnökeként elmondja laudációját, amelyben kiemeli, hogy „Kun Árpád regénye egyfajta Az ember tragédiája: egy olyan üzenet hordozója, amely szerint ami az emberben legértékesebb, az elpusztíthatatlan és a legnehezebb körülmények között is újjá születhetik”, végül pedig Winkler a győzteshez intézett néhány kérdésével zárja az estet.

Az Aegon Művészeti Díj 2014-es szűkített listájába került 10 mű:

Bereményi Géza: Vadnai Bébi
Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?
Csabai László: Szindbád Szibériában
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat
Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben
Krasznahorkai László: Megy a világ
Kun Árpád: Boldog Észak
Takács Zsuzsa: A tiltott nyelv
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben
Tóth Krisztina: Akvárium

Aegon Művészeti Díj 2014 átadóünnepség, Budapest, Katona József Színház, 2014. május 7.

Kocsis Katica

szerző: Kocsis Katica
honlap e-mail
Kocsis Katica 1989-ben született, 2008 óta Budapesten él. 2011-ben az ELTE-BTK esztétika szakán diplomázott, jelenleg itt végzi a szak mesterképzését. A prae.hu tudósítójaként kiállításokról, irodalmi eseményekről, könyvbemutatókról tudósít. Fő érdeklődési területe a XX. századi és a kortárs képzőművészet, valamint a design.

KULTprogramok

<< 2017. aug. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum