KULTer.hu - Szávai Attila kisprózája
52504
post-template-default,single,single-post,postid-52504,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szávai Attila kisprózája

Nem látom

Hajnalban, mikor kinyitom szemem, a számítógép előtt látlak, furcsa, hogy nem világít a gép bekapcsolását jelző hideg kék lámpa. De te viszont gépelsz valami szöveget. Ott ülsz a képernyő előtt és valami szöveget kopogsz a klaviatúrán. Egyenes háttal ülsz, hálóing van rajtad, nem látom arcod. Mindig elképedek, mikor szeretkezés után nézlek. A gépelés üteméből arra következtetek, hogy valami filozofikus szöveget írsz. A komoly dolgokat erősebben nyomod, hangosan csattog az enter jobb kisujjad alatt. A jobb kisujjad is benne volt az ujjcsapatban, amely az éjjel végigkarmolta a hátam, így én is ott vagyok most a szöveg ritmusában, de ez most nem számít.

Nézlek. Ott ülsz a műbőrszéken és látom, hogy nem vagy itt lélekben. Lélekben valahol máshol vagy. Ott vagyok, ha csak részleteimben is a kisujjad körme alatt, gondolok most erre, te elmosolyodsz. Vagy, mert te is épp erre gondolsz, vagy, mert valami bölcs-komoly mondatot írtál a sötét képernyőre. Nem értem, hogy hová gépelhetsz, ha nincs bekapcsolva a számítógép. Nem kérdezlek meg, mert félek, hogy olyat mondanál, amit nem értek meg.

Egyszer el akartad magyarázni a hátkaparási kényszert, hogy tehát, sokan vagytok lányok, akik így tudnak kifejezni érzelmi állapotokat, de nem hagytam, hogy végigmondd, mert újra a kisujjad körme alá vágytam. Miközben az inged gomboltam, te ott tartottál, hogy a férfihátakba kapart minták tulajdonképpen betűk, jelek, és azokat összeolvasva egy egészen elképesztő regényt kaphatnánk. Az írók szerinted ennek a gigászi világregénynek a morzsáit szedegetik össze műveikkel.

Most abbahagyod a gépelést. A beállt süket csendben kinézel a hajnali hálószobaablakon. Nem mondod, de tudom, hogy a Naszályt nézed. A mészkőbányát. Egy óriási nyitott sebet a hegy testében. Régebben azt mondtad, hogy néha érzed a hegy fájdalmát. A néma üvöltést, ahogy a bánya, mint egy kitátott száj, kiált a nyári, éjszakai égboltba. Percekig nézed a ködben fürdő hegyoldalt, aztán rám nézel. Nem látom az arcod. Talán nincsenek vonásaid, talán sose voltak. Csak jelenléted van. A hálószoba félhomályában, most, hogy alig látlak, sokkal inkább jelen vagy. Lefényképezed a Naszályt. Külön dobozban őrzöd a cserháti hegyről készült fotókat. Meg akarod ismerni, mondod ilyenkor és szerinted csak akkor jutsz közelebb a hegyhez, ha azt a lehető legtöbb helyzetben lefotózod.

Nemrég, mikor a Naszályon jártunk, te kifeküdtél a hegyre, hogy a tested lehető legtöbb részével érezd az impozáns mészkőtömeget. Aztán sóhajtottál, mint aki valami fárasztó jógagyakorlatot fejezett be, felkeltél, majd készítettünk egy szelfit, előtérben két hunyorgó fél arc, háttérben a hegy (és egy repülőgép kondenzcsíkja). A repülőről a Naszály csak tenyérnyi folt. Fentről mi is része vagyunk ennek a foltnak. Ahogy a repülőgép fémtestéről visszaverődő fény is része a Földről visszaverődő fénynek, amely viszont egy gigantikus szelfi apró részlete csupán, vízcsepp az óceánban, apró bolygó a csillagmilliárdok közt. Lefényképezte magát, hogy láthassa saját vonásait. Hogy megmutathassa a többinek.

Ilyesmiket írhatsz talán, gondolom, mire te felém fordítod arcod.

Nem látom szemed.

Szávai Attila

szerző: Szávai Attila
honlap e-mail
Szávai Attila (Vác, 1978) író, szerkesztő. Tagja a JAK-nak, a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, egyik alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. A Palócföld folyóirat szerkesztője, a Váci Polgár havilap munkatársa. Eddigi kötetei: Mászóka (Kapu Könyvek, 2007), Fészercsend (Kapu Könyvek, 2008), Optikai tuning (Palócföld Könyvek, 2009), Hetedik emelet (JAK-füzetek, 2013), Huszonkettő (Palócföld Könyvek, 2016).

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum