KULTer.hu - Mélykék égbolt szintipoppal színezve
53829
post-template-default,single,single-post,postid-53829,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Mélykék égbolt szintipoppal színezve

Interjú a LED zenekar tagjaival

Elektro alapokkal támogatott slágergyanús popdalok, szintetizátor uralta harmonikus hangzásvilág, „karcos” lazaság és tapintható jófejség két sokoldalú művésztől, akik mindössze egy éve zenélnek együtt, de kreatív zenelaborjukban kifőzött trackjeiket hallgatva erre kapásból dobnánk egy tízest. A LED zenekar párosával, Szénási „Mr. M.” Miklóssal és Komódi „Kaiko” Károllyal beszélgettünk.

KULTer.hu: Kaiko tanult zenész, a hard rock és a lírai pop műfaji keresztmetszetében működő, debreceni bázisú Karc zenekar frontembereként ismerhette meg a közönség, Mr. M. pedig a Fóbikus Panaszok, a Red Marinetti, a Nova Akropola csapatokat erősítette. Neki a zene „csak” második szerelem, hiszen elsősorban irodalmi szerzőként, újságíróként tevékenykedik. Hogyan ismerkedtetek meg, hogyan született meg a közös zenei projekt ötlete?

Mr. M.: Akár már húsz éve is ismerhetnénk egymást. Nekem voltak Karc lemezeim, tetszett, amit csinált a zenekar, jó hangulatú, erősen sötétbe hajló zenéjük vonzó volt számomra, ráadásul éreztem rokonságot azzal a hasonlóan misztikus, darkos zenei világgal, amiben korábban én is mozogtam. Egy közös ismerősünk, aki a Frogshow-ban játszik, Szaki emlegette párszor, hogy dolgozhatnánk együtt, mert Kaiko igazi művész, nagyon sokoldalú, ráadásul emberileg is pozitív személyiség, tényleg jó fej. Írtam neki a Facebookon, ő meg rögtön válaszolt, az üzenetét viszont nem vettem észre, csak majdnem három hét múlva. Azonnal jelentkeztem, kértem a sűrű elnézést, nagy fejvakarva, hiszen egy kapcsolat indulásához ez nem olyan jó ómen. De Kaiko tényleg jó fej, adott még egy esélyt. Húsz percre lakunk egymástól amúgy, tíz percnél van egy kiváló kiskocsma, oda ültünk be. Egy órát beszélgettünk, kiderült, hogy volt olyan koncertünkön ezer éve Miskolcon, ahol egy olasz zenekarral léptünk fel, tehát innen is áradtak az emlékek. Egy óra múlva elhangzott a kérdés, hogy akkor hogyan is vágjunk bele. Megbeszéltük, s elkezdtünk együtt dolgozni. Kicsit úgy, mint a Hurts: ritkán próbálunk, mindenki otthon melózik, aztán e-mailben, interneten időnként sávokat, dalokat cserélünk, rájátszunk egymásnak.

Kaiko: Így volt.

KULTer.hu: Kis túlzással mondhatjuk, hogy napjaikban minden héten születnek új elektronikus zenei elágazások, stílusszintézisek a kortárs zene-előállítási technológiának köszönhetően. Ti egy, a hetvenes, nyolcvanas években kialakult zenei műfajban alkottok, amelynek jellegadó eleme a szintetizátor. Miért éppen a szintipop, mit jelent számotokra ez a műfaj?

Mr. M.: Sokféle zene van, mi sem csak egyetlen világgal vagyunk kapcsolatban. Az élet nagyon gazdag, érdemes élni a lehetőségeivel minden szinten. Szinte nem is volt más út: régi tapasztalat, hogy minél többen vannak egy zenekarban, annál nehezebb egyeztetni, annál nehezebb összehozni dalokat, próbát, koncepciót, bármit. Mi viszont nagyon egy húron – vagyis egy billentyűn – pendültünk, fantasztikusan kiegészítjük egymást, ahol az egyikünk elakad, ott a másik tolja a szekeret. Nem akartunk vendégzenészekkel sem játszani, így maradt a duó. S ha már két ember, akkor a szintetizátorok világa, ami elképesztően gazdag. Az elektronikus zenében milliószám lehet összerakni a természetben nem létező hangszíneket. Nem olyan egyszerű ez, mint ahogy régen mondták, hogy veszel egy szintit, megnyomsz három gombot, és kész a zene. Kell hozzá az ember is, a kreativitás. Ráadásul elég kevés időnk van, sokszor éjszaka dolgozunk, otthon, fejhallgatóval – szóval kézenfekvő volt. S hogy miért éppen szintipop? Adta magát ez is. Nem definiáltuk előre. Azt mondtuk, olyan zenét fogunk játszani, amiben mi is ott vagyunk. A szintipop is nagy karriert futott be, nem mai műfaj, ahogy a rock and rollnak, a gitárzenének, ennek is megvannak az ikonjai, a sztárjai. Mondjuk, azt rettenetesen utálom, ha azt mondják, ez olyan Depeche Mode-os. Persze, akkor minden szemüveges John Lennont másolja. Teljesen más melódiákkal, ritmusokkal, hangszínekkel dolgozunk, szóval kábé annyi a rokonság, mint amikor a Rammsteint meg a Beatlest egymás mellé tesszük…

KULTer.hu: A zene és az irodalom kapcsolata köré az idők során termékeny párbeszéd fonódott. Mr. M., hogyan érzékeled saját pályafutásod tükrében a zene és az irodalom egymásra hatását, hogyan hat szerzői attitűdödre a zene és fordítva?

Mr. M.: Úgy alakult, hogy világéletemben a kreativitás környékén mozogtam. Gyerekként egészen jól rajzoltam, aztán kiderült, hogy van íráskészségem, ami azzal is járt, hogy megjelent vagy hat-hét könyvem, folyóiratokban is vagy száz-százhúsz versem, novellám, s van olyan színdarab (Mesés férfiak szárnyakkal – a szerk.), amire nagyon büszke vagyok, hogy közöm lehet hozzá, s most a Nemzeti Színházban is játsszák… Ha írsz, rajzolsz, zenélsz, az felemel, többé tesz, szabadságot ad. Bármilyen fáradt vagy, hatnak rád az alkotás pillanatai, segítenek, átlendítenek. Kaiko jó zenéket, jó szövegeket ír, sokféle hangszeren játszik, rajzol, fest – szerintem ebben is összepasszolunk.

KULTer.hu: Az egyes zenei műfajok, szcénák közti átjárások is maguktól értetődő folyamatok manapság. Kaiko, producerként, énekesként hogyan élted meg a rockosabb stílusból váló átívelést egy könnyedebb, populárisabb hangzásvilágba? Hoztál a LED-be a Karcból?

Kaiko: A Karcban is dolgoztam elektro alapokkal, tehát az elektropop műfajjal való találkozás nem is volt olyan újdonság számomra. Énekesként sokkal nagyobb teret kaptam a LED-ben. Gitárral a nyakamban teljesen más énekelni, kissé hiányzik a hangos „rockzenészkedés” a gitárommal. Elképzelhető, hogy valamelyik következő LED-anyagban ismét lesz gitár. Kikerülhetetlen. 2009-ben jöttem elő első szóló anyagommal Kaiko néven, a The Planet Earth Debut című elektro-art lemezzel. Azok a dalok a Karcos munka mellett születtek. Régi Karcos dalokat nem hoztam a LED-be, de meg nem valósult dalt igen.

KULTer.hu: Nemrégiben jött ki új klipetek, mely a Deep Blue Sky című számhoz készült. Meséljetek a videóról: a koncepcióról, a közreműködőkről, a forgatásról! Milyen visszajelzéseket kaptatok az anyagról?

Mr. M.: Általában mindenkinek leesik az álla, hogy itt van egy ilyen – elnézést, nem akarok arcoskodni, de ez hangzik el – világszínvonalú klip, s hogy akkor mi kik is vagyunk, meg tényleg, egy év alatt hogyan tud eljutni ide egy zenekar? Úgy, hogy szinte szabad percünk sincsen, jószerével csak az éjszakából lopjuk a lehetőséget. Pedig ennyi, a minőség a lényeg, bármit csinálsz. Óriási szerencsénk volt, mert van egy régi barát, Nicky Almasy, aki most Sanghajban él, a világ második legnagyobb felhőkarcolójának a fényképésze, sokoldalú, tehetséges, érzékeny művész. Amikor legutóbb itthon járt, mondta, hogy szereti ezt a zenét, ezt a dalt, szívesen felhasználná egy filmjéhez, s csinálna is hozzá egy videót. Leültünk, végigbeszéltük, jöttek az ötletek, kiderült, hogy Nicky és Kaiko is pont ugyanolyan zenéken, filmeken szocializálódott, könnyen összejött a harmónia, nem volt nehéz közös nevezőre jutni. Két napunk volt az itthoni jeleneteket felvenni, amiben Szilágyi Janó, Nicky régi barátja sokat segített, helyszínnel, géppel, technikával. Amúgy ő is egy roppant tehetséges srác, hihetetlenül jó fényképész. Egész nap úgy nézett ki, hogy esni fog, aztán mégsem esett, mi meg két óra alatt felvettük a naplemente környékén a jelenetek egy részét, másnap meg, amikor iszonyú szél volt, az éjszakai snitteket. Mondjuk tüzet gyújtani nem mertünk, de lángok helyett ott volt a londoni taxi. Nicky másnap elutazott Kínába, és az asszisztensével megbeszélte, hogy vállaljon szerepet a klipben. Fadzi különleges nő, ő maga a zene, nincs még egy ilyen ember a világon, aki ennyire jó lett volna a LED Deep Blue Sky klipjében. Majd, ha megyünk Kínába koncertezni, személyesen is megismerkedünk vele, remélem.

Kaiko: Bizony. M. mindent elmondott. Létezik egy werkfilm a kliphez, ami lehetne maga a klip is. Már fent is van a honlapunkon.

KULTer.hu: Ha lehetőségetek lenne rá, mely előadóval, csapattal featelnétek, lépnétek fel legszívesebben? Kik azok a zenészek, akikre felnéztek, akik hatással vannak rátok?

Kaiko: A hazai elektronikus zenei világban számos nagyon jó produkció van. Nem szeretném felsorolni itt őket, de bármelyikükkel szívesen fellépnénk. Ezt a zenét a hagyományos értelemben vett rockzenével nem biztos, hogy könnyű párosítani, bár ha a zene jó, akkor nem a hangszerelésen múlik a buli, azt hiszem. Természetesen vannak olyan nagy példaképek, akikkel szívesen állnék egy színpadon vagy egy kontinensen. A Depeche Mode vagy a Hurts, a Nine Inch Nails vagy a Kiscsillag.

KULTer.hu: Hogyan készülnek nálatok a számok, hogyan épül fel egy track A-tól Z-ig?

Mr. M.: Gyorsan dolgozunk, s alapból külön. Ki-ki összerak egy számot, átküldi a másiknak, aki meghallgatja, ír hozzá pár szólamot, javaslatot tesz, mi hogyan történjen vele. Szerintem a Deep Blue Sky elég tipikus. Én egy péntek éjszaka megírtam az alapot. Reggel felkeltem, meghallgattam, igazítottam rajta, átvittem Kaikohoz. Egyszer meghallgatta, elővette a mikrofont, és amikor másodjára lejátszottam neki, akkor már rá is énekelte az énekdallamot. Azt, amit most te is hallasz. Még jött a szöveg, egy kis mastering, s kész is volt a LED egyik nagy, potenciális világslágere… Nem hiszem, hogy sok ilyen énekes van, mint Kaiko, aki ráadásul több szólamban is meg tud írni egy dalt. Nemrég különben végigturnézta Európát a Volt egyszer egy vadnyugat zeneszerzőjével, Ennio Morriconéval. Ez nem vicc!

Kaiko: Két lehetőség van nálam, ha dalírásról van szó. Ha ihlet és idő is van, akkor körülbelül négy óra alatt hallgathatóvá tud válni egy dal nálam. Ez a jobb.  A másik lehetőség az, ha csak ötletek vannak, és kidolgozatlan mozaikokból rakok össze valamit. Az első esetben mindig ott van a spontán zeneiség, ami nélkül nem lehet élettel teli zenét írni. Mr. M. számos olyan ötletét tolta már elém, ami megihletett és én megpróbáltam rögzíteni azt a bizonyos első gondolatot vagy énekdallamot, ami már amúgy is benne volt a zenében.

KULTer.hu: Érik már egy EP, nem igaz? Mit gondoltok, mikorra várható a debütálás?

Kaiko: Van hazai lemezkiadói ígéretünk, ez nagyon sokat jelent nekünk. Egy négy dalos Deep Blue Sky EP várható a nyár végén, ami megtalálható lesz az iTunes-on is. Ősszel belekezdünk a lemezanyag letisztításába. Remix is készül több dalból…

KULTer.hu: Hol láthatunk titeket legközelebb élőben? Ha jól tudom, tervben van egy augusztusi önálló koncert is…

Kaiko: Most is itt vagyunk a ház előtt és várjuk az olvasottak hatását, tehát láthatóak vagyunk, ha valaki éppen abban a házban lakik, ami előtt éppen most állunk. Játszunk a Campus Fesztiválon, majd több kisebb-nagyobb nyári fellépés lesz és ősztől szeretnénk klubkoncerteket adni az ország összes megyeszékhelyén – vagy legalábbis azok közelében.

A fotókat Puskás Dániel készítette.

Zahorján Ivett

szerző: Zahorján Ivett
honlap e-mail
Zahorján Ivett 1989-ben született, Budapesten él. Magyar szakon tanult a DE-n, jelenleg Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos egy budapesti főiskolán. Írásait eddig a Szkholion, a Zempléni Múzsa, A Vörös Postakocsi, az Alföld és különböző divatmagazinok közölték. A PS Magazin és a KULTer.hu szerkesztője, a Rebellive Blog alapító-főszerkesztője.

KULTprogramok

<< 2020. Júl. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum