KULTer.hu - Minden csoda három napig tart
54212
post-template-default,single,single-post,postid-54212,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Minden csoda három napig tart

Bánkitó Fesztivál 2014

Nagy lelkesedéssel, de igen kevés tapasztalattal indultam neki életem első Bánkitó Fesztiváljának. Az esemény nem tartozik az agyonreklámozott, „csapból is ez folyik”-féle rendezvények közé, de azt hiszem, többek közt ebből is fakad különlegessége. A fesztivál alapját a zöld gondolkodás, a tolerancia és a megértés adja.

A Bánkitó egy igazi, a szó szoros értelmében vett fesztivál, ahol „szabadságillat” van a levegőben. Bánkon végre igazán elengedheti magát az ember, végigbulizhatja a három napot – mert igen, mint minden csoda, sajnos ez a program is csupán három napig tart. A csütörtök délutáni érkezésünk sima ügy volt, sehol sem várt minket kilométeres sor, az embereket végigtapogató, táskákat órákig vizslató biztonsági őrök hada is elkerült minket. A kapuban ülő jegyárusító srácok kedvesek voltak, és amikor közöltem, hogy sajtósként vagyok jelen, két szervező segítségét is felajánlották. Az utazás-beérkezés-lepakolás tehát meglepően egyszerűnek bizonyult, ezután már csak a sátorállítás volt hátra. A jövőre nézve azt hiszem, inkább a szerdai érkezést választom majd, mert ugyan sátorhely még volt, de az igazán jó, árnyékos részeket a korán érkezők már rég elhappolták.

A fesztivál területe igen nagy, ha minden helyszínre el akarunk látogatni, esetenként tíz-tizenöt perces sétákat is kell tennünk. A Tószínpad véleményem szerint a rendezvény leghangulatosabb része, ami nappal és éjjel egyaránt kiérdemli ezt a címet. Az Északi Színpad kvázi a nagyszínpad szerepét tölti be, hiszen a húzónevek, vagyis az Akkezdet Phiai, a Belga és a Zagar csapata is itt lépett fel.

Ha az ember kellemes elektronikus hangzásra és reggel nyolcig tartó bulira vágyott, nem volt más dolga, mint ellátogatni a Kontra Klub támogatásával kialakított, kényelmes babzsákokkal ellátott Bar 72 pódiumához, ahol a délelőtti két órás szünetet leszámítva mindig szólt a zene és folyt a tánc. Végül, de nem utolsósorban a Cirkusz sátor varázsolt igazi cirkuszi hangulatot a fesztiválozóknak. A színpadi koncerteken túl egyéb programokra is ellátogathattak az érdeklődők, amelyek főként a fesztivál területén kívül valósultak meg. Az idei civil és kulturális események központi témái a sérülékeny, nehezebb helyzetű csoportok kérdése és a közügyekhez való könnyebb hozzáférés lehetőségei voltak. Ezek feldolgozásában nagy szerepet játszott a Mérei Ferenc Szakkollégium, amely az ELTE Bölcsészkarán alakult pár éve. Az Idegenek a kertemben című migrációs filmgyűjtemény csapatával és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesülettel karöltve szervezték meg a fesztivál beszélgetős, filmezős, színjátszós programjait, de nézegethettünk kiállítást is, ha épp ahhoz volt kedvünk.  Jókuti András fotós – a CEU Roma Access Program diákjainak közreműködésével létrejött – Accessories című képei a társadalom roma tagjaira vonatkozó sztereotípiákat mutatta be, az I. Bánki Tárlat pályázati kiállítás idei témája pedig országunk szépsége volt. Utóbbi a „Szakadj ki a magyar tájból!” mottóra épített, s az itt kiállító művészek munkái segítségével be-, vagyis inkább kitekinthettünk kicsit másképp az általunk már ismert, érdekes, sokszínű tájra.

A Soharózsa nevű kórus tó körüli koncertsétája fület és szemet gyönyörködtető élmény volt egyszerre. A színjátszós palettán pedig megtaláltuk a Dreampire Színház álomimprovizációs peformanszától kezdve a Tünet Együttes Nem emlékszem, hogy így neveltek volna című, héttől hetvenhét éves korig követett karakterek élettöredékeiből összeálló darabját is. Volt olyan előadás is, amely aktívabban épített a közönség bevonására. A Mérei Szakkollégium és a Romakép Műhely által meghívott, a Gruppo Tökmag nevű képzőművészeti csoport, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábrendező-hallgatója, Lázár Helga elsőéves dramaturg- és a másodéves bábszínész-hallgatók hozták létre A Sárkány Lee visszatér Bánkra című előadást, melyet szombaton nézhettük meg. Ez úgy érzem, kiemelkedett a többi közül. A pécsi roma fiú eredetileg képregényben megalkotott szövegét kínai árnyjáték formájában láthattuk, ami egyszerre volt vicces és elgondolkodtató. A bábosok előadásában aláfestő zeneként a Star Wars jól ismert dallamain kívül Kanye West és Katy Perry E.T. című száma is felcsendült.

Részt vehettünk még workshopokon és beszélgetéseken, hallhattunk például a nők helyzetéről a politikában, az önkénteskedésről és a hajléktalanságról. Mivel a fesztiválra sokan érkeztek gyerekkel, színes gyerekprogramkínálat is várta a családos fesztiválozókat. Fontos vonal a fesztivál kapcsán a sport is, hiszen a a szervezők egy biciklis rendezvényt kívántak létrehozni a kezdetekkor, ebből nőtte ki magát zenés-táncos mulatsággá a Bánkitó Fesztivál, ahol az alapkoncepció, vagyis a kultúra, a sport és a művészet bemutatása, népszerűsítése megmaradt. Tekerhettünk Bánk környékén fél tizenegytől minden nap, kezdhettük a reggelt egy kis jógával a tóparton, aztán masszázsra is benevezhettünk, hogy teljes legyen az élmény. A közösségépítés könnyű volt, mert nem a nagy fesztiválokon megszokott „lépni nem tudsz, mindjárt összetaposnak”-féle tömeg várja itt az embert, hanem mindenki közvetlen, mosolyog. Ha mindez nem lett volna elég a békés összeröffenéshez, az árnyékban, a tó sétányán berendezett játéksarok is jó alkalmat teremtett az ismerkedésre.

Külön tetszett, hogy egy-egy program kezdete előtt a szervezők hangosbemondón is felhívták a figyelmünket arra, hogy mi következik, így sosem feledkeztünk meg a tapsikolva várt koncertről, eseményről, beszélgetésről. Még így is elég könnyű volt lecsúszni a betervezett programokról: a napfény-tó-zene hármas andalító hatása mindent kitöröl az amúgy is kissé bódult fesztiválozó agyából. Bevallom, engem is magával ragadott e mesterhármas, s csak nagy nehezen jutottam el a kiszemelt programokra. A Tószínpad nappal zenés, ugródeszkával ellátott stranddá alakult, ahol mindenki kipihenhette az előző este fáradalmait. Nyári számok dallamát vitte a szél, miközben a közeli bódéban a gyönyörűen tálalt hamburgeremet majszoltam, a tó pedig egy köpésnyire hullámzott hívogatóan mellettem. Kell ennél több? Ha egy kicsit szeparálódni vágyott az ember lánya, a tóba lógó stégek meghitt magányában akár tovább álmodhatta a sátorban a napfény által kegyetlenül megszakított álmát. Még a bolt is igen közel volt a parthoz, úgyhogy a különböző jégkrémekről és rágcsákról sem kellett lemondani a lustább látogatóknak sem.

A koncertek legkorábban öt és hét között kezdődtek, addigra mindenki kistrandolhatta és -játszhatta magát. Csütörtökön, este hattól a Tószínpadon a Maybeiran Sanskülott zenekar kissé melankolikus, de kedves számaival kezdődött a lazulás, de előtte érdemes volt meghallgatni a Bar 72 electroswinges számait is, ahol már táncolni is lehetett – már, ha valakinél korán jött a boogie-láz. A tónál viszonylag hamar, tízkor vége lett a koncertek sorának, ekkor érdemes volt átsétálni a Cirkusz és az Északi Színpad területére, ahol kilenctől a Carbovaris zenekarral kezdtünk, ezután zenélt egy, a saját elnevezésük alapján „raincoat” rockot játszó, igen lelkes fiatalokból álló zenekar, akik kellően megalapozták a hangulatot a várva várt Akkezdet Phiai duónak. Saiidot és Újoncot óriási tapssal és ovációval ünnepelte a közönség, jómagam az első sorból élvezhettem a koncertet. Závada Peti még slammelt is két szám között.

Ezután a tömeg egy része maradt és áttáncolt egy Savwerne koncertet. A zenekar elektronikus, élő zenével gazdagított zenéje minden lábat heves mozgásra bírt. A közönség másik része átvonult a Cirkusz sátorba, ahol szintén táncos zenére lehetett bulizni. Sokat könnyített a helyzeten, hogy a színpadok és a sátortábor igen közel volt egymáshoz, így viszonylag könnyen találtam vissza a lejtőre profin felállított sátramba.

A második nap délelőttje és koradélutánja is főként a tó bűvöletében telt, a Tószínpadon a lelkesebb és kevésbé fáradt közönség fél tizenkettőtől részt vehetett a Colorstar zenekar koncertjén, valamint az ezzel egybekötött klip forgatásán. Nagyon várom az anyagot, élőben igen jól festett és hangzott a dolog. Fél nyolcra már fürdőruha helyett farmerra váltva vártam a Meztelen Diplomaták koncertjét, akik tömegeket bírtak ugrálásra a színpad előtt. Utánuk a Mary Popkids következett, akik szintén erősen igénybe vették a közönség táncolós felét. Én személy szerint a lelátó legfelső padjairól, fröccsöt kortyolgatva hallgattam végig őket, miközben gyönyörű kilátás nyílt a tóra, majd átporoszkáltam az Északi Színpadhoz, ahol a Puszi és a The Qualitions után következett az általam legjobban várt Belga koncert. Remek volt, mint mindig, s még titkos vágyaim is valóra váltották a Felveszem a New York jenkis kabátom című klasszikus előadásával. Ezután mindenki ott folytathatta a bulit, ahol akarta, a kínálat és kereslet egyezett, de engem olyannyira kielégített az átugrált Belga koncert, hogy el is tettem magam másnapra.

A harmadik nap hajnala némi fájdalommal köszöntött rám, hiszen olyan közel volt már a vég. De előtte még várt egy izgalmas bábjátékel-őadás, színesítve a napi tó-zene-napfény rutint. Fél nyolctól a Jónás Vera Experiment-koncertet táncoltam végig, majd a Middlemist Redes fiúk partyjába belefülelve indultam az Északi Színpad irányába, az Amoeba & Fixi4 koncertjére, akik igazi rázós-pattogós mulatságot csináltak. Az utánuk következő Zagar-koncert ugyan nekem újfent ülős-hallgatósra sikerült, a sátor bizony megrengett a srácoktól. A buli egészen hajnalig folytatódott, az utolsó taktusok reggel kilenckor hangzottak fel, mégis volt olyan, aki a „Még, még, még, ennyi nem elég!” kiáltással nyilvánította ki fogyhatatlan bulikedvét és frissességét.

Másnap kettőig kellett elhagyni a tábort, de sokan a sátor összeszedése után is maradtak még, hogy élvezhessék a fürdőzést. Összességében úgy érzem, felejthetetlen három napot tölthettem el a Bánkitó Fesztiválon, sokadmagammal egyetemben. A hangulat csodás volt, mindenki megtalálhatta a fesztivál nyújtotta szépségeket, érdekességeket, bulilehetőségeket saját szájíze szerint. A fellépők is kitettek magukért, sőt sokan közülük részt vettek az egész rendezvényen és ott partyztak velünk. Egy biztos ponttal gazdagodott tehát a jövő nyári programtervem, s remélem, ezzel nem csak én vagyok így.

Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2014. július 17-19.

A fotókat Zarádi Bence készítette.

Ország Borbála

szerző: Ország Borbála
honlap e-mail
Ország Borbála 1991-ben született Budapesten. Jelenleg a Debreceni Egyetem magyar alapszakos hallgatója. Az irodalmon kívül egyéb művészeti ágak is érdeklik, zenéléssel is foglalkozik. Újságíróként most bontogatja szárnyait, de később szeretne hivatalosan is ezzel foglalkozni.

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum