KULTer.hu - A folklór mint kaméleon?
55143
post-template-default,single,single-post,postid-55143,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A folklór mint kaméleon?

A népzene továbbélése a popkultúrában

„Hiszen minden művészetnek joga van ahhoz, hogy más, előző művészetben gyökerezzék, sőt nemcsak joga van, hanem kell is gyökereznie. Miért ne volna akkor jogunk a népi művészetet is ilyen gyökértartó szerephez juttatni?” – írta Bartók Béla a népzenéről. Az évek elszálltak, a kérdés azonban aktuális maradt. 

A különböző folkcsoportok megléte és hagyományápolása nemcsak azt igazolja, hogy jogunk van a népművészethez, hanem azt is megmutatja, mennyire bőséges és sokszínű népi kultúrával rendelkezünk. A kérdés már csak az, hogy merítünk-e ebből a rendelkezésünkre álló kincsesbányából? Kalocsai mintás tornacipőt és egyéb ruhadarabot nagy valószínűséggel mindenki látott már, de a folklór továbbélésének egy kevésbé látványos, viszont annál hangosabb oldala, a népzene hagyományostól eltérő megjelenési formái is egyaránt érdekesek lehetnek. A nyári fesztiválokon általában akad egy-egy táncház, a fellépő énekesek koncertjeiken pedig saját zenei műfajuktól függetlenül el-elénekelnek egy számukra kedves népdalt. Ezeket gond nélkül felismerjük, ugyanakkor jó, ha azokról a dalokról sem feledkezünk meg, amelyeknél nem annyira világos, hogy a magyar népdalok dallam- vagy szövegvilágához nyúlnak vissza, megragadva azt, amit a globalizáció sem tudott elkoptatni.

A folk él, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy dallamai kaméleonként olvadnak bele pop, rock vagy akár funky környezetbe. Biztosan sokan emlékeznek még a Nox Forogj világ! című dalára, amely a 2005-ös Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot képviselte, s a zsűri tetszését is elnyerte, hiszen az elődöntőben az ötödik, a döntőben pedig a tizenkettedik helyezést érte el. Azóta magyar népzenei ihletettségű dal nem került a Dalfesztivál közönsége elé, illetve az együttes is felbomlott, azonban ezt semmiképpen sem kell a népzenétől való elfordulás jelének tekintenünk.

Ennek bizonyságaként lássunk pár együttest erről a színes folkzenei palettáról! A népi és a popzene hangzásvilágát ötvözi a Motiva zenekar, melynek tagjai szó szerint visszanyúlnak a gyökerekhez, hiszen az énekelt dalok egy részét ők maguk gyűjtötték. Céljuk, hogy a népi hagyományokon alapuló művészetet másokkal is megkedveltessék, dalaikat az óceánon túlra, New Yorkba, Washingtonba, Los Angelesbe is elvitték. A népdalszövegeket mai köntösbe, pontosabban modern zenei formába öltözteti a Holdviola és a Folk Error is. Míg az előbbi az elektro-folk kategóriát képviseli, addig az utóbbinál rockzenészek és népzenészek együttes muzsikálásából születnek meg a sokszínű dallamok, amelyek jobb híján leginkább a világzene kategóriájába (népzenei eredetű, de nem besorolható) illeszthetőek be.

A világzenét képviselik a Goulasch Exotica, a Balkan Fanatik és a Besh o Drom együttesek is. Ha a nevek kavalkádjában netalán nem igazodnánk el, egy kis dudorászással máris minden a helyére kerül, gondoljunk csak a meggyet megevő Fekete Tyúkra, a szépen ragyogó Feljött a napra, vagy arra, mi történt, amikor Meggyújtottam a pipám. Már a zenekarok nevei is sokatmondóak, megjelölik a népihez és a Balkánhoz való kötődést. Mint jó vegyészek öntik össze a közel-keleti és a cigány zenét a magyarral, így egy új, fülbemászó dallamú elegy jön létre.

Ha a népzene kémiai vegyület lenne, akkor biztosan a nagy reakcióképességű anyagok közé tartozna. Ennek legszemléletesebb példája számomra a Zuboly zenekar. Ők azok, akik semmit nem kímélnek, még a gyerekmondókákat és a gyerekdalokat sem. Ha eddig csak a Másfélmillió lépés Magyarországont hallottuk tőlük, akkor a Kérsz Taslit? vagy a Virágos kenderem című számokat sem hagyhatjuk ki. Aztán, hogy ez broken etno, agrár hip-hop, etno-jazz vagy folk’n’bass, azt mindenki döntse el maga. De a keményebb stílusok képviselőit se hagyjuk ki, hiszen ott van a klasszikus heavy metal felállást megtartó folk metal, ami gyakran népi hangszerekkel egészül ki, így például a Dalriada zenekar Hajdútáncában hegedűvel és furulyával.

Mielőtt a sokszínű dallamoktól teljes mértékben ittassá válnánk, térjünk vissza a tiszta forrásokhoz, ahol megpihenhetünk egy kicsit és csillapíthatjuk még meglévő szomjunkat, miközben elmerenghetünk a folklorizmus és folklorizáció különbségein, mert (Bartók szerint) népdal az, amit sokan és sokáig énekelnek. Ha minden slágerből nem is lesz népdal, de néhány közülük nagyon is hajlamos a népdalosodásra. Valami ilyesmi történt a Csík zenekar 2008-ban megjelent Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen című albumára felkerült Quimby-dallal is. Talán felesleges is mondani, hogy a Most múlik pontosanról van szó.

Nem csak a dallam könnyedsége, a megénekelt téma, hanem a bonyolult motívumrendszerből adódó megfejthetetlenség is hozzájárul a népdalszerűséghez. Ha figyelmesen hallgatjuk, sok olyan szimbólumra bukkanunk, amelyek a magyar népköltészet szerves részét képezik. Ilyen például a táltos, a lidérc, amelyekről a néprajzban és a népi motívumok világában jártasak tudják, hogy előbbi az emberek és a szellemek világa közötti közvetítő, utóbbi pedig egy különleges erővel rendelkező, amolyan házi ördög, aki teljesíti gazdája parancsait, de meg is gyötri őt, sok esetben elszívja életerejét. A magyar néphit szerint a sárkányok lápi kígyókból lesznek, s tüzes leheletükkel támasztják a vihart és a villámlást. (Lükő Gábor: A magyar lélek formái, Exodus, Budapest, 1942, 59.) Ily módon, néprajzi ismereteinket is felhasználva, a dalban megjelenő szimbólumok egymásba fonódnak, értelmezési lehetőségük kitágul.

A népdalok csalafinta szimbólumrendszerét kevés dalszövegíró használja fel, ennek nagy valószínűséggel összetettségükön kívül az is oka, hogy a közönség nehezen azonosulna velük. Most akár rosszallóan is csóválhatnánk a fejünket, hogy így vigyázunk mi a nagyapáinktól kapott örökségre, de akkor a lényegről feledkeznénk meg. Arról, hogy a népművészet mindig a minket körülvevő világból építkezik. Ha pedig nem erdő és szántóföld, hanem tömbházak és elektronikai készülékek vesznek körül minket, akkor csak ebből gazdálkodhatunk, és azon sem szabad megbotránkoznunk, ha például az SMS népköltészeti műfajjá válik.

Bartók Zsuzsánna

szerző: Bartók Zsuzsánna
honlap e-mail
Bartók Zsuzsánna 1993-ban született Kézdivásárhelyen. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem magyar és német szakos hallgatója, a Janus Pannonius Szakkollégium tagja. Kutatási témája a 18. századi iskoladrámák, de a kortárs irodalomtól sem zárkózik el. 2014-ben a KULTer.hu gyakornoka volt.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum