KULTer.hu - Betyárok végnapjai
55934
post-template-default,single,single-post,postid-55934,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Betyárok végnapjai

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

cimbalomA korábbi három kötetben megismert kotnyeles és lényeglátó Dávid Veron próbál kimaradni az eseményekből, ám akit arra szántak, hogy folyton történjék vele valami, annak nem könnyű a nyugalmas élet. A világháborút megelőzően egy sérelmeit megtorolni kívánó letűnt korbéli kísértet vesz elégtételt félelmeiért.

Baráth Katalin legújabb könyvében a régi betyárvilág adja a központi témát, amelyre a hármas történetszál épül: Veron eltűnése a társasutazáson és megfigyelései a tanyán, ahol raboskodik; az évtizedekkel ezelőtti árulás, melynek következtében Rózsa Sándort bebörtönözték; illetve Veron szeretteinek nyomozása a lány után. A kötet több szempontból is rendhagyó az előzőkhöz képest. Dávid Veron voltaképpen nem nyomoz, nincs is lehetősége rá, inkább az elé hulló részletekből próbálja összeszedegetni a történetet, amely miatt szerencsétlen helyzetébe került. „1912 karácsonya óta nem történt vele semmi valóban hátborzongató esemény. Igaz, közben férjhez ment és gyermeke fogant, de hát a legtöbb nővel megesik az ilyesmi. A rablás viszont teljesen más kategória. Amióta Ráday Gedeon nótákká és dajkamesékké soványította a bácskai betyárvilágot, a vasúti zsebtolvajlás vált az útonállás mesterségének csúcsúvá, ennélfogva igen kevés esély nyílott közelről megszemlélni egy-egy komolyabb esetet.” (72.) A kalandvágy még így is magával ragadja, egészen addig, amíg rá nem ébred, hogy másként kell tekintenie magára, mint korábban.

unnamed3

A regény stílusa, a jellemek lefestése továbbra is szórakoztató. A sorok között folytonosan felbukkannak a kor technikai, tudományos újításai, amelyek még élethűbbé teszik a leírtakat. Emellett a háború folytonosan ott lebegő fenyegetése, az erről való diskurzusok az elbeszélés szempontjából kikövetkeztethetetlenségük okán a régi, kiegyezés utáni eseményeknek mintegy ellenpontját adják, hisz a figurák számára mindez rémképként vagy egyenesen képtelenségként jelenik meg.

A regény elején felbukkannak a pszichológiai kutatásokkal kapcsolatos kiadványok is, amelyeket Veronnak leendő anyaként el kell olvasnia, legalábbis pesti barátnője szerint. Az anyasághoz való viszonya, a lelki aspektusok, amelyek jellemének fejlődését tárják az olvasó elé, érzékletes apró részleteit adják a történetnek. A korábbi kötetekből már megtudhattuk, hogy Veron nyughatatlan jellem, nem is illik bele az álmos, hagyományos bácskai város nőképébe. Az anyasághoz való viszonya sajátosan árnyalódik, hiszen közben legjellemzőbb tulajdonságát kell átértékelnie. „Szégyellte magát, hogy nem tiltakozik az elsietett gyanúsítás ellen. Másrészt… Talán tényleg az öreg a bűnös. Ő, Veron viszont ezúttal nem akart belekeveredni semmibe, legalábbis saját kezdeményezésére. Intézzék el ezek egymás között az ügyet, neki nincs köze ehhez a réges-régi históriához. Ő csak véletlenül került ide. Különben is gyereket vár, hát ki ne értené meg, hogy számára elmúltak a kotnyeleskedés napjai? Mégis, mit követelne saját magától?” (145.)

Az alföldi síkon átrobogó vonatok és a csárdák időben megrekedt világa közé szoruló betyárság számára nem marad sok lehetőség. Veron apjának múltjába is belepillanthatunk, így Az arany cimbalom újabb árnyalatot kap. A lány eltűnésének oka az a múltban gyökeredző esemény, amely a betyárok korának végét jelentette. Az aktív nyomozás lépései ezúttal a férfiakra maradnak. A történet jeleneként bemutatott cselekmény néhány napot vesz igénybe, viszont a történésekbe folytonosan belefűződnek a kiegyezés utáni Monarchiát érintő állapotok leírásai. A betyárokat illető felfogások kapcsán két képzet jelenik meg, ezek eltérőbbek nem is lehetnének, mindezt jól használja ki a kötet is, amely Veron szemszögéből jelenítődik meg, aki már csupán ponyvaregények olvasójaként lehetett részese az 1860-as évek végét jelentő világnak. Ő ugyan tisztában van azzal, hogy a régi idők útonállói korántsem a szegények érdekében tevékenykedtek, fogva tartása alatt azonban kénytelen szembesülni azzal, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. Ezzel összhangban Rózsa Sándor legendás alakjának beemelése a történetbe talányos módon megy végbe, megtalálva, hol érhet véget a legenda és hol kezdődhet az ember. Ennek eldöntését pedig az időbeli távolság (1869 és 1914) is árnyalja: hiszen a „betyárkirály”-t ismerők egyre kevesebben vannak ugyan, élményeik az évek múlásával mégis egyre erőteljesebbé válnak. A megszakítottság által megszerkesztett regénytest pedig lehetőséget teremt arra, hogy a befogadó sokszínű képet kapjon.

jZLwmSpm

A részletekből való építkezés kifejezetten izgalmas, és ennek során a háromfelé ágazó történet tökéletesen összefonódik. Az egyik eseményszálban felbukkanó információ egy másikban nyeri el jelentését, és ezek összefüggése nem hivalkodón mutatkozik meg, így az egyes szereplők leírása, eltűnése, majd felbukkanása, a változások, titkok visszafejtése az évtizedek haladtával, tehát valóban lépésről lépésre történik meg.

Az egymásba folyó és egymásból kiinduló eseménysorozatok külön-külön és egybeépülve is érvényes egészet adnak. A zárt közösségen belül elkövetett árulás, gyilkosság okozta pszichés folyamatok, a félelemből fakadó gyanúsítgatás megfelelő táptalaját adják egy izgalmas regénynek, ahol Dávid Veron akarata ellenére is megfigyelő, következtető és megfejtő lesz. „Veron magában elnézően mosolygott. Kissé gyorsan és vaktában haladnak társai a következtetésekkel. Neki bőséges a gyakorlata az efféle fejtörőkben, pontosan tudja például, hogy aki legelőször gyanús, az sohasem bűnös.” (137.) A közös utazás, nyomtalan eltűnés, a zárt közösségén belül elkövetett tettek, emlékezések, régi eltitkolt bűnök, kusza személyiségváltások mind-mind beleillenek a műfaji keretbe.

A bűntények kibogozása után a múlt ezen szelete, a Rózsa Sándor által jelzett világ lezárul. Az arany cimbalom zárlata a kiszögezett háborús kiáltvánnyal végül valóra váltja a regény közben fel-felbukkanó – ám a nyomozás alatt háttérbe szoruló – félelmeket. Az olvasó pedig megőrzi kíváncsiságát arra vonatkozólag, vajon Dávid Veron az elkövetkező zavaros években mivel fogja tölteni idejét.

Baráth Katalin: Az arany cimbalom, Agave Könyvek, Budapest, 2014.

Somoskői Beáta

szerző: Somoskői Beáta
honlap e-mail
Somoskői Beáta 1986-ban született Salgótarjánban. A Debreceni Egyetem magyar, történelem, etika szakán tanult, a Pálffy István Színháztudományi Szakkollégium tagja volt. Írásai megjelentek a Szkholion, a Zempléni Múzsa, A Vörös Postakocsi lapjain.

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum