KULTer.hu - Németh Zoltán versei
56494
post-template-default,single,single-post,postid-56494,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Németh Zoltán versei

A Kunstkamera című versciklusból

6.2.3.2.

Szülés:
a magzatról lereszelik,
letisztítják,
letépik az anyát.

6.2.3.1.

Test, megnyúzva,
lélegzik, a szív dobog,
csak hús, csontok nélkül:
elmondhatatlan,
alázatos, könyörgő
szeretetállat.

8.9.2.5.

A tíz éve elszabadult kísértethajón
félőrült kannibál patkányok százai,
szülnek és egymást falják,
hogy életben maradjanak.

9.1.1.3.

Egyszer arra ébredt,
hogy érzem,
ahogy égetik a tenyerét.

7.2.9.8.

Az akvárium fala bőröd felszíne.
Ha vérzel, az mindig belül történik,
és visszaeszed.
Visszaiszod saját véred,
száj nélkül,
lezárva.

9.6.7.2.

Előtte térdelt,
kérte az ondót,
esengett az ondóért stb.

3.8.5.4.

Egyetlen mellbimbója volt,
amelybe már születésekor
belenőtt
a gyermeke szája
és fogai is.

6.9.9.4.

A Föld kipörög alóla,
és ő ott marad az űrben,
őrizni azt az egyetlen helyet.
Az anyja szétesik körülötte,
és ő ott marad ugyanúgy
élete végéig,
és még tovább.

6.2.3.3.

Folyton végigtapogat a levegő,
szőrös keze lenyúl a tüdőbe.

9.9.9.5.

Húshegyeket
szülnek össze
a nők.

Németh Zoltán

szerző: Németh Zoltán
honlap e-mail
Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron (Nové Zámky). József Attila-díjas költő, kritikus, irodalomtörténész, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem tanára, legutóbbi verseskötete: Boldogságtelep, vetélőgépben – Csáth szeretője (2011). Megjelent elméleti munkája: A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája (2012).

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum