KULTer.hu - Dimény H. Árpád versei
57174
post-template-default,single,single-post,postid-57174,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Dimény H. Árpád versei

csak a szerelem

a szerelem a mindenfajta szerelem a búgócsiga a szélfútta
láng a lidérctűz se perc alatt megölhet nevetéssel fénnyel
csinos lányokkal úgy hogy nem halsz meg a szerelem
a mindenfajta szerelem a lassú föld felett lengő zsongásával
fodrozódó szoknyák ágyba szédítő duruzsolásával duke
ellington-muzsikával ahogy mosolyog hátradől cigarettára
gyújt és ledobja harisnyáját melle rózsabimbó combjai közt
fügék hasadnak a bűnös-vagyok-ments-meg szerelem amikor
nap nem melegít pucérkodik az izgalomtól megcsillanó kicsi
halma ragyog magányos bolygónk fölött őrködő hold
fénybalzsamozza ott függ viaskodó rejtekünk a kialvó tüzek
fogyatkozó buckái fölött aztán összegereblyézzük a hamurakást
mert csak az a szerelem ahogy a csillagok hajók és fároszok
egymás vonzásában a félsz homályos torlaszán túl a mindenfajta
szerelem főként az első szerelem se perc alatt megölhet dermesztő
esővé hűl majd ónos havazássá egy utolsó támadás erejével öl
pusztít cukormáz-burkot lehel az éledő rügyre aztán tart ameddig
tart mert csak az a szerelem amelyik nem habzsol mohón
előbb ízlel nyelvvel simogat a testben illan újratermelődő
nedvei nem áradnak szét minden lomha sejtbe a mindenfajta
szerelmet végtelenszer újrajátsszuk mint a hibákat az utolsó
amitől nem meghalunk hanem együtt vele anélkül megbánnánk

nagyapám kürtőkalapja

brassaiistván nagyapámat 1926-ban sorozták be mire
beesteledett ő elindult a felszántott mezsgyén
ötödik nap reggel átsétált magyarországra egy dinnyés
és egy kukoricás közti sáv csupán ennyiből állt a
határ állandóan gereblyéztek ott ült a két őr és köpte
a dinnyemagot nagyapám sétapálcával húzta félre
a kukoricaleveleket cilinderrel a fején kilépett és
összecsapta a bokáját a két granicsár feszesen tisztelgett
szervusztok fiúk intett kalapjával és átsétált a határon
fekete haja olajosan csillogott még tizenhét sem volt
már pesten korzózott nővére kovacsicsmargit lett
a gyámja aztán megnősült csöpike leányát háromévesen
elvitte a kanyaró szürke cilinderét feketére cserélte nem
sírt mint fekete muskátli bólogatott vásárolt egy fekete
esőernyőt nem sírt csak kuglizott kártyázott hetekig
nem ment haza felesége szétmorzsolta zsebkendőjét
halovány keze lecsúszott róla pedig nagyon szerette

nyegróirén pesten szolgált a 23 éves gyűrűsmenyasszony
vőlegénye bereckiferenc ahogy jött már ment is messzire
nagyapám csak nézte a nagy melegben is kalapja karimája
alól aczélmagdival majszolták a macskanyelvet és a konyak-
meggyet a gizella téri cukrászdában ott itta habos kávéját
józsival a porceláncsészét határozott mozdulattal félretolta
két ujja közé csippentette cilindere karimáját azt a lányt
megszerzem mondta felállt és elsietett hogy aznapi randiját
lemondja dámáktól árkos szeme akkor sem rebbent amikor
józsi akinek irénke tetszett nem magdi a gerbeaud csöndjében
sokatmondóan elsütött egy pityu nősembert mire későbbi
nagyanyám kivette gyűrűjét a bukszájából én menyasszony
vagyok brassaiistván kürtőkalapját feledve odatartotta karját
a citadellára mentek kérdezte félszegen józsi nem válaszolta
nagyanyám mert mindenki oda jár baszni

Dimény H. Árpád

szerző: Dimény H. Árpád
honlap e-mail
Dimény H. Árpád 1977-ben született Kézdivásárhelyen, jelenleg Csernátonban él, újságíró, költő. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán diplomázott. Jelenleg a Kovászna megyei Székely Hírmondó napilap vezető szerkesztője. Apatológia című első kötete a napokban jelenik meg.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum