KULTer.hu - Lapis József verse
57074
post-template-default,single,single-post,postid-57074,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lapis József verse

Hajnal, hétköznap

Őszi gyufalobbanás.
Leheletnyi kis halál,
egyharmad feledés,
kétharmad rész sóhaj.
Rövid torkolat, kitartott tüdő, lebernyeghideg.
A pirkadatban létezel.

Szemed alatt felgyűrődik a látóhatár.
Fogad elvásik a selymen, bőröd hegeket izzad.
Kócos perspektívák.
Mindenórás rettegés – megszüli bármely pillanat.

***

Arcomra kicsapódik az ősz leve.
Íze füst, nyirkossága avar.
Szakállam nehéz, nincs szaga.
Epe és sár keveredik vele.

***

Egyszer ráhajoltál a járdára.
Nem volt botlás, éppenhogycsak.
Ujjredőid rásimulnak az aszfalt bordáira.
Felvonulnak lassan a vérsejtek.
Tenyeredben az utca dobogása.

Felületeink tapadnak a világhoz, egymáshoz tévedve.
Nem válik gyásszá, sem örömmé, ha beletörődünk az ismeretlenbe.
Simogatva szelídül a bárány, térdelve a megbocsátás.

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum