KULTer.hu - Párját ritkító magyar virág
57127
post-template-default,single,single-post,postid-57127,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Párját ritkító magyar virág

Middlemist Red: Supersonic Overdrive

Két év alatt aligha érhet el többet egy fiatal hazai zenekar, mint a Middlemist Red 2012-es megalakulása óta. A pszichedelikus rockban utazó banda kezdeti éveit lezáró Supersonic Overdrive című bemutatkozó lemez már több mint ígéretes: kiforrott, jellegzetes, egyedi hangzás jellemzi.

Tavaly novemberben jelent meg a nevét egy különleges virágtól kölcsönző Middlemist Red első EP-je négy számmal, köztük a nagylemezen is szereplő Single Switcheroo-val, a dallal, amely idén márciusban megnyerte az Index.hu dalversenyét, és azóta számtalanszor hallhattuk már az MR2 Petőfi Rádión. Egyértelműen ezt a számot tekinthetjük az első nagyobb mérföldkőnek a zenekar életében, amely elmondásuk szerint számukra kicsit váratlanul ért el ekkora sikert, de egy nagy reményekkel induló rockbandának mi sem jönne jobban, mintha egy dalukat felkapja a hazai zenepiac.

Mindezek után jött egy újabb fontos állomás, a lemezszerződés előtt álló ígéretes zenekarok világméretű versenye, a Deezer Young Guns tehetségkutatója, amelyet meglehetősen nagy fölénnyel nyert a Middlemist Red. Másfél év közös zenélés és egy EP után oda jutottak a srácok, ahová magyar zenekar a közeljövőben aligha fog. Bevallom, féltettem őket, hogy a gyors sikerek és a körülöttük lévő hype (főleg az Index.hu jóvoltából) elkényelmesíti, netán visszarántja a bandát, de november 7-én, az A38 Hajón személyesen is megbizonyosodtam róla, hogy minden a helyén van velük kapcsolatban. A lemezbemutató koncertjüket szinte váratlan profizmussal csinálták végig, a dalok pedig hasonló minőségben szóltak, mint a stúdiófelvételen.

Nézzük az albumot magát, amely egy bő egyperces instrumentális bemelegítéssel kezdődik. Le merem fogadni, hogy bármelyik jammelés során össze tudnának hozni egy hasonlóan rövid anyagot a srácok, de az Age Of The Avalon mesterien vetíti előre az album hangulatát, és megadja a kezdő lüktetést, amit egyébként a legtöbb dal esetében pörgősebb, szorosabb ritmus követ.

Az ezt követő Multicoloured Drive rögtön az album egyik legerősebb, legjobban felépített száma. Ahogyan több más dalnál, itt is Papp Dávid fülbemászó gitártémája adja a szám vázát, amihez hozzájön a többi hangszer és Nóvé Soma vokálja. Az Alas is hasonlóan jól sikerült, lendületes darab, s ha itt megállunk az album hallgatásával, máris egyértelműen kirajzolódik az együttes zenei perspektívája, meglepően egységes stílusa. Valahol a neo-pszichedelikus rock bugyraiban találjuk magunkat, s semmiképpen sem akarunk szabadulni a hatása alól.

A Sundowner és az Overseas sem enged ebből a fogságból. A korongnak ezen a részén lassabb, hosszabb számokkal találkozhatunk. Az albumkoncepció ilyen szempontból jól sikerült, ezeknek a daloknak itt van a helye, a gitáreffektek, a változatos ritmus és az ének harmóniája majd tízpercnyi ellazulást biztosít – amolyan „lassú víz partot mos”-jelleggel működnek e darabok.

A mámoros pszichedéliából aztán áramütésként következik a Black Lips című szerzemény, amit a Middlemist Red akkor írt és játszott el, amikor augusztus elején a Black Lips előzenekara volt az Akvárium Klubban. A másfél perces őrület kicsit poénba hajlik, főleg, ha tudjuk, hogy Nóvé Somán kívül a banda tagjai mind hangszert cserélve hozták össze, és játsszák el koncerten ezt a számot.

Az ezt követő Fever In Your Eyes egy nagyon komoly melódiára sikerült. Az album eddigi folyamához képest kicsit laposnak találhatjuk, de másodjára meghallgatva nekem például az egyik kedvencemmé vált. Igazi romantikus elkábulás, amit a basszusgitár jelenléte határoz meg. Egyébként Deli Soma basszeros rendkívül fontos, összetartó ténykedése szerintem az egyik kulcsa a Middlemist Red sikerének.

A Single Switcheroo maradt már csak az albumon a tavaly novemberi EP anyagából, de hiba is lett volna kihagyni. Azon túl, hogy a zenekar legnépszerűbb dala, tényleg van benne valami olyan húzás, amit sehonnan nem szabad kihagyni, és a koncerteken is iszonyat menőn hangzik. Egyszóval: sláger. A Winter Enclose Me hömpölygése jól készíti elő az album utolsó darabját, az Aanimal című dalt. A záróakkord egy valóságos esztétikai feloldozás, a korong szerintem legjobb, legtökéletesebb száma.

A gitártéma minden eddiginél fülbemászóbb, ahogyan pedig a basszus és a dob belép, tökéletes – zenei értelemben vett – előjáték. Túlzott ritmusváltásokkal nem találkozhatunk, az elhalkulások és a felhangosítások üteme viszont figyelemre méltó. Egy ilyen dallal záruló album akár kilenc gyengébbre sikerült számot is elbírna, de a Supersonic Overdrive esetében erről nincs szó, így pedig az Aanimal még inkább katarzisként működik.

A hazai könnyűzenei palettán egy olyan fekete lyukat foltoz be a Middlemist Red meggyvörös dallamaival, amely az európai és amerikai zenei piacon is kulcsjelenségként van jelen napjainkban. A (neo)pszichedelikus rock egyre több zenekart éltet világszerte, így a műfaj folyamatosan növekvő számú rajongóval is számol. A szcéna legnépszerűbb bandái bevallottan hatottak a zenekarra, különösen a Tame Impala és a Black Angels.

Az eredetileg instrumentális zenét játszó bandának indult Middlemist Red (a kezdeti próbák után rájöttek a tagok, hogy Nóvé Somának jó hangja van, ami nekem egyébként a Kasabian énekesének orgánumát juttatja eszembe) már nem nyúl vissza közvetlenül a hatvanas, hetvenes évek pszichedelikus zenéjének őskorszakához, hanem az új vonal bandáinak alkotásaiból táplálkozik. A Tame Impala és a Black Angels mellett a Sleepy Sun, a Dead Meadow, az Unknown Mortal Orchestra és a Black Keys pszichedelikusabb számai is minden bizonnyal erős ösztönző erőként hatottak a fiúkra, és e zenei irányvonalak kevert jelenléte okán érezhetjük talán első hallásra „külföldinek” a Middlemist Redet, s nem az angol nyelvű szövegek miatt.

A fiatal magyar srácok a „nyugati” hatásokat finoman vegyítve egy gitárcentrikus, magabiztosan lüktető saját hangot hoztak létre, s az első albumuk zenei világa vélhetően meg fogja határozni további munkájukat is. Soha rosszabbat! A Middlemist Rednek a magyar underground zenei világ részéről igen magas elvárások közepette kellett megmutatnia, hogy nem hiába tartják egyre többen a legígéretesebb magyar rockzenekarnak. Ez a jelző aktuális albumuk kapcsán továbbra is fennáll, sőt amit az utóbbi két év alatt letettek az asztalra, már több, mint ígéretes.

Middlemist Red: Supersonic Overdrive. Mamazone, 2014.

A képeket Komroczki Diána készítette.

Énekes András Előd

szerző: Énekes András Előd
honlap e-mail
Énekes András Előd 1993-ban született Egerben. A Debreceni Egyetem doktorandusza, korábban az ELTE média szakán is tanult. A Magyar Nemzet sportújságírója, a KERET blog szerkesztője. Kutatási területei a sportmitológia, valamint a populáris zenei kultúra.

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum