KULTer.hu - Tóth Imre verse
57070
post-template-default,single,single-post,postid-57070,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tóth Imre verse

Fikciók

Semmi nem jött létre. Semmi nem vált valóra.
Kardinálisok tartják tenyerükön az időt.
Apámmal állok egy állomáson, ami már soha nem
épül fel újra. Tömeges eltűnések.
Az utolsó idők szentjei már az utcán vannak.
A bombázás után. A karhatalom fenntartja a rendet.

Két kínai nő ül mellettem a vonaton. Én apámra gondolok.
Aki már húsz éve halott. Húsz év múlva lehet, hogy én is.
Azt mondják, a katonák parancsot teljesítenek.
De mi mit teszünk mind? Tesszük, amit mások mondanak.
Egymástól függünk, de nem
vesszük észre.
Mert a parancs, az parancs.

A Kardinális az ablakhoz lép. Lassan elhúzza a függönyt.
Az asztalon kávéscsésze.
Az utcán egy hajléktalan kabátban
ül a padon. Hűvös volt az éj.
Hálója és toalettje a park.
Kutyák futnak a füvön.
Egy álcázott rádióállomás elkezdi sugározni
a miniszterelnök utolsó beszédét.

Tóth Imre

szerző: Tóth Imre
honlap e-mail
Tóth Imre 1966-ban született Zalaegerszegen, jelenleg is ott él. Költő, szerkesztő. Első kötete 2004-ben jelent meg, a Pannon Tükör Könyvek sorozatban, Nostradamus menyegzője címmel. A második 2009-ben, a Parnasszus kiadó Új vizeken sorozatában, A lélek nulla foka címmel. 2003 óta a Pannon Tükör folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum