KULTer.hu - Lukács Flóra versei
57959
post-template-default,single,single-post,postid-57959,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lukács Flóra versei

Esti mese

Egy láncra vert gepárdon
Felejtette tekintetét,
Mikor felszakította autójával
A szalagkorlátot.
Azóta egymáson remegnek ritmusra
Szívszerveik.
Ezt hallucinálja egy kétéves
Heroinista kisgyerek.
Az anyja egy Miskolcra tartó vonaton
Azt mondja nekem:
„könnyű neked, te testben élhetsz”,
Aztán végigfekszik az ülésen,
Melléhez húzza térdét
És elalszik.
A gyerek tovább ordít,
A táj szalad.

Éjszaka

Ne menj még haza!
Nem haza megyek.

A villanófény egymaga marad,
Vagy szétpereg és elhal,
Neonszínű várost terem.
E felett a hasított tér felett színpad áll
És egy zenekar a szélbe szórt zajokat játssza szét
Sűrűn és súlyosan idegen.
Aki itt végigér, nem ártatlan többé.

Az emberek ezekkel a zajokkal telnek meg,
Úgy maradnak, és vibrál rajtuk a neonfény,
A keresztúton örökké elhalad egy szürke autó,
A műszerfalán egy intravénás készlet hever,
Mellette ampullák, az egyiken Andy Warhol.

Egy játékkészítő hallucinált kezének
Mozgására szól a dubstep.

Lukács Flóra

szerző: Lukács Flóra
honlap e-mail

Lukács Flóra 1994-ben született, Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán tanul. Versei jelentek meg az Apokrif, Várad és Műút folyóiratokban.

1 archív hozzászólás
  • Zetas Peti - december 23, 2014

    Orommel latom, hogy sok vad fruttikot hallgat Flora : ]

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum