KULTer.hu - „Mi nem gazdagodunk meg a zenéből”
57456
post-template-default,single,single-post,postid-57456,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Mi nem gazdagodunk meg a zenéből”

Interjú a Kisavas zenekar tagjaival

A 2009-ben alakult Kisavas tagjai szerint két zenei vonal létezik korunkban: a populáris és az underground. Hova sorolható a Kisavas? Milyen a zenekar viszonya az irodalommal? Mi a helyzet az új albummal? Mire készül a banda? Többek közt e kérdésekre is választ kaptunk a Papp Dénessel és Szilágyi Leventével folytatott laza beszélgetés alkalmával.

KULTer.hu: Hogyan alakult meg a zenekar, milyen változásokon vagytok túl? 

Papp Dénes: A Kisavas 2009-ben a Bront zenekarból jött létre négy taggal: Fáy Ádám (szaxofon), Szilágyi Levente (basszusgitár, ének), Tóth Máté (dob, ének) és jómagam (gitár, ének). A Bront zenekarban e négyesen kívül játszott még Bacsó Gábor (gitár), Gyöngyösi Gábor (billentyű), Orbán Dénes (szaxofon), alkalmanként pedig Károly Tamás és Parai Roland perkáztak. A Kisavas életében is történtek személyi változások, egy ideig Ben Scott gitározott és billentyűzött nálunk, jelenleg pedig Czirják Tamás van a dobok mögött, Jobbágy Bence pedig gitározik.

Kitalálhatnék mindenféle hangzatos dolgot, de nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy ezek a változások valamiféle idealisztikus szakmai tudatosság jegyében zajlottak, mert ez egyáltalán nem lenne igaz. Visszatekintve sem mindig látszik, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szálak, így kibogozásukat meghagynám a magyar könnyűzene történetíróinak.

KULTer.hu: Hogyan határoznátok meg a zenei stílusotokat?

Papp Dénes: Inkább nem tennék rá kísérletet.

Szilágyi Levente: Valójában én sem szeretnék semmilyen „billogot” rányomni ebből a szempontból a zenekarra. Ezt a kérdést sosem tudjuk világosan megválaszolni. Egyszerűen arról van szó, hogy a zeneipar tekintetében gyakorlatilag két fő műfajról lehet beszélni könnyűzene kategóriában: a populáris és az underground zenéről. Előbbi az, amit sokan szeretnek, sok pénzt hoz – többnyire ezért is csinálják –, utóbbi pedig annyit jelent, hogy nem hallgatják akkora tömegek, hogy a kiadók meggazdagodjanak belőle. Azonban az is előfordul, hogy ez egy-egy előadó kifejezett szándéka. Mi nem gazdagodunk meg a zenéből, s ez ilyenformán kategorizál minket.

KULTer.hu: 2010-ben jelent meg kislemezetek, a Lakossági underground, majd Szívrulett címmel egy nagylemez is napvilágot látott 2014-ben. Honnan jöttek a korongok címei? Meséljetek a két album koncepciójáról!

Papp Dénes: A kislemez címe Levi agyából pattant ki, a Szívrulett pedig egy eléggé közhelyes szójáték tőlem. Azt hiszem, elmondható, hogy mindkét felvételnél próbáltunk nagyobb egységben gondolkodni – olyan módon, hogy lehetőleg ne ölje meg annak a megszólalási térnek a változatosságát, amely egy valamelyest teljesebb világ megjelenítéséhez szükséges. Ebben nagyon sokan segítségünkre voltak, amit nem lehet elégszer megköszönni. Mindkét lemez felvételei a HangArt Stúdióban készültek Károly Tamás közreműködésével. Évek óta tartó közös munkánk, reményeink szerint, belátható időn belül újabb gyümölcsöt hoz majd.

KULTer.hu: Több zenei stílust – pszichedelikus rock, funk rock stb. – ötvöztök dalaitokban. Mennyire volt megerőltető beépíteni a különböző műfaji elemeket a ti zenei világotokba?

Szilágyi Levente: Ha bármi, amit közösen csináltunk az évek során, „megerőltető” lett volna, akkor most valószínűleg nem minket faggatnál. Illetve, hogy ne csak ezt az egy szót ragadjam ki, valójában semmilyen műfaji elemnek a tudatos beépítése nem történt meg nálunk. Ezeket a komponenseket vagy az azokhoz hasonlító zenei részeket inkább visszatekintve lehet fel-felfedezni a dalokban. Sosem hangzott el olyasmi egyik zenekari tag szájából sem a dalok kialakítása során, hogy egy-egy tracknek ilyen és ilyen stílust kellene tükröznie.

KULTer.hu: Az A38 Hajón megrendezett felolvasáson is közreműködtetek, melyet az ÚjNautilus folyóirat szervezett. Milyen volt fellépni egy irodalmi esten, milyen tapasztalatokat szereztetek?

Papp Dénes: Nem volt idegen ez a közeg számunkra, rendelkeztünk már hasonló tapasztalattal. A zene és irodalom kapcsolata nyilvánvaló, nem kell különösebben magyarázni. A közönség érdeklődő és nyitott volt, figyelő szemek és fülek barátságos köre fogadott minket. Mindemellett örültem, hogy személyesen is találkozhattam Kondor Péter Jánossal, akivel azelőtt prózairodalom kapcsán már leveleztünk.

KULTer.hu: Ha már itt járunk, milyen a viszonyotok az irodalomhoz?

Papp Dénes: Néhány éve publikálok írásokat folyóiratokban. Idén ősszel pedig megjelent verseskötetem, a címe Vedlés.

KULTer.hu: Mesélj bővebben a verseskötetedről, Dénes!

Papp Dénes: A könyv a Műút folyóirat és a Helynekem Kulturális Egyesület közös kiadásában látott napvilágot. A szerkesztő kabai lóránt volt, a kötet fülszövegét Nyilas Atilla írta, illusztrációit Kató Tamás készítette. A könyv kihordási időszakában, aztán később, a vajúdás ideje alatt, majd születése után is sokszor elbizonytalanodtam létjogosultsága felől. Rendszerint ilyenkor lendített át a holtponton Barcsai László, az Orka Csoport kortárs művészeti tükör ügyvivője, aki a mai napig sokat segít a könyv utóéletében.

KULTer.hu: A Négy lábbal a Földön című dokumentumfilm zenéjében is szerepet vállaltatok mint dalszerzők. Hogyan jött ez a lehetőség, miként zajlott a közös munka?

Szilágyi Levente: Ruszkai Nóra és Nagy István dokumentumfilmes barátaim kerestek meg azzal az ötlettel, hogy szeretnék, ha a Kisavas készítene zenét az éppen készülő dokumentumfilmjükhöz. Gyakorlatilag kaptunk egy témakört (kóbor kutyák, állatmenhely, küzdelem a fennmaradásért), egy vágatlan verziót a filmből és két hetet, hogy elkészüljünk az anyaggal. A munkát a képernyő előtt kezdtük: megpróbáltuk kitalálni, milyen módszerrel dolgozzunk, illetve igyekeztünk ráhangolódni a témára, a hangulatra. Addig sosem dolgoztunk ennyire módszeresen, de valójában „megrendelésre” sem, ezért érdekes és tanulságos lehetőségnek bizonyult ez a projekt. Az első megtekintések után hamar kialakult a hangszerelés is, bár ezt nagy vonalakban a filmkészítők is megszabták előre: akusztikus hangzást vártak. Aztán egy pár napig mindenki otthon babrált az ötleteivel, majd egy közös próbán „bedobtuk őket a kalapba”, és kiválogattunk tízegynéhány zenei elemet, amit további próbákon kidolgoztunk, s egy stúdióban rögzítettünk Szabó Szabolcs barátunk segítségével. A film Koldus című akusztikus formában rögzített főcímdala a Szívrulett lemezen is szerepel, igaz, már más hangszereléssel.

KULTer.hu: Kivel dolgoznátok szívesen a hazai és a külföldi zenekarok közül?

Papp Dénes: Nem tudom, különösebben nem foglalkoztat ez a kérdés.

Szilágyi Levente: Nekem az együtt zenélés a lényeg, és szinte mindegy, kivel. A közös munka egy másik zenekarral (bármilyen zenei produkción) teljesen más kérdés. Ha már felléptünk együtt, és mindenki szerint jól működött, akkor esetleg lehet olyat is játszani, de ezt egy-egy lemez vagy koncert meghallgatása után egyébként sem lehet eldönteni.

KULTer.hu: Az oldalatokon az olvasható, hogy jó viszonyt ápoltok Likó Marcival, a Vad Fruttik frontemberével, illetve a Beck-testvérekkel a 30Y-ból. Hogyan kerültetek kapcsolatba egymással?

Papp Dénes: Likó Marcival először 2007 táján beszéltem az akkor még működő miskolci Vian Klub vécéjében, ahol aznap este mindketten koncertet adtunk zenekarunkkal. Azóta talán csak egyszer találkoztunk, Debrecenben, amikor a Vad Fruttik előtt játszottunk. Néhány hasznos légzéstechnikai tanácsa volt felém. Kedves, figyelmes ember benyomását keltette, és úgy tűnt, elég jó emlékezőtehetséggel rendelkezik. A 30Y-nal akkoriban ismerkedtünk meg, amikor a Szívrulett című albumot készítettük, Levi jól emlékszik erre a hétvégére.

Szilágyi Levente: Nem tudom, milyen nap, de este volt már, mikor Dénes telefonált, hogy egy közös ismerősünk a Rájátszás című műsor kapcsán vendégül látja az esti előadás után a 30Y zenekart, akik másnap egyébként is játszanak Miskolcon. A lényeg, hogy nekünk mindenképpen ott a helyünk, mert valaki mesélt Beck Zolinak a zenekarunkról és a készülő lemezünkről, amire a „rocksztár” úgy reagált, hogy szívesen találkozna velünk. A találkozó meg is történt, a jó hangulatú beszélgetés azt eredményezte, hogy másnap Zoli és Papa – azaz Sárközi Zoltán, a 30Y billentyűse – meglátogattak minket a stúdióban, és közösen végighallgattuk az éppen készülőfélben lévő lemezünk dalait, majd végigelemeztünk szinte minden számot. Inspiráló volt dicséreteket kapni, hasznos volt a tanácsokat meghallgatni, és alapvetően nagyon jó emberi élmény volt, hogy úgy ültünk, beszélgettünk egy országosan elismert és általunk is sokra tartott dalszerző-frontemberrel, mint ahogy azt a barátainkkal szoktuk. Egyébként nem nevezném egyikükkel sem kapcsolatnak azt, ami köztünk van, mert nem beszélünk rendszeresen velük, illetve nem is szeretünk előrefurakodni az őket körülvevő tömegben, de mindenképpen inspiráló volt ezekkel az emberekkel találkozni, és remélem, lesz még hasonló alkalom.

KULTer.hu: Mivel foglalkoztok a civil életben?

Papp Dénes: Nem titok, de nem szeretnék most beszélni erről.

Szilágyi Levente: Az ilyen kérdésekre adott válaszok csak a híres emberek kapcsán érdeklik az embereket, nem hinném, hogy ez lényeges, de ha valakit érdekel, elmondjuk neki személyesen.

KULTer.hu: A friss zenekarok koncertjeinek általában egyetemi bulik adnak otthont. Ti is gyakran léptek fel ilyen rendezvényeken?

Szilágyi Levente: Való igaz, hogy az egyetemi bulik jó alkalmat adhatnak a zenekaroknak a fellépésekre, illetve a közönségnek is a zenekarral való megismerkedésre, de például itt Miskolcon ez valamiért nem alakult ki. Még a fesztivál jellegű rendezvényekre is komoly munka bejutni. Más érdekek dolgoznak, amelyeket mi nem látunk.

KULTer.hu: Vannak olyan vicces vagy meghökkentő sztorijaitok, amelyek próbákhoz vagy koncertekhez köthetőek? Kíváncsiak lennénk egy-kettőre…

Szilágyi Levente: Egy meghökkentő, bár annyira nem pozitív történetünk a 2013-as márciusi hóviharhoz kapcsolódik. Két koncertünk ugrott miatta. Székesfehérvárra volt meghívásunk, majd másnap Gödöllőre. A zenekarból hárman el is indultunk egy mikrobusszal és a felszereléssel Székesfehérvár irányába, hogy a dobosunkkal, Czirják Tomival ott találkozzunk (ő valahol a Balaton mellett volt akkor, onnan tervezte az érkezést). „Egy óra alatt odaérek!” hangzott utolsó mondata a telefonon keresztül. Mi Budapestig jutottunk, onnan fordultunk vissza, Tomi, ha jól tudom, egy darabig egy autóban, majd két különböző vonatszerelvényen töltötte az éjszakát a hóvihar kellős közepén. Mi hamarabb értünk vissza Miskolcra, mint ő Székesfehérvárra a Balatonról. Sajnáltuk. Az elmaradt koncerteket végképp.

KULTer.hu: Tervben van már az új lemez készítése, vagy egyelőre a koncerteké a főszerep? Hol láthatunk titeket legközelebb?

Papp Dénes: Van tervben új lemez, de erről többet egyelőre nem mondanék. Legközelebb december 27-én adunk koncertet a 30Y-nal, a miskolci Helynekemben.

KULTer.hu: Végezetül, mit üzennétek az olvasóknak?

Papp Dénes: Mindenképpen azt, hogy… Hm. Szóval valami ilyesmit.

Szilágyi Levente: Zenészként erre az a közhely illik, hogy hallgassatok Kisavast! Ezt csak annyival egészíteném ki, hogy csak akkor, ha tetszik, de ezt úgyis el tudja dönteni mindenki saját maga.

A képek forrása a Kisavas zenekar Facebook-oldala.

Balogh Péter

szerző: Balogh Péter
honlap e-mail
Balogh Péter 1990-ben született Debrecenben, költő. A Debreceni Egyetem magyar szakán tanult. A LÉK irodalmi kör és a József Attila Kör tagja. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg. Verseit publikálta még többek közt az Irodalmi Szemle, a Tiszatáj, a Palócföld, a Zempléni Múzsa, a Vörös Postakocsi és a Várad. 2013-ban a Várad verspályázatán megosztott első helyezést ért el, 2014-ben pedig a Debreceni Egyetem Határnyitás című verspályázatán a harmadik helyezésért járó díjat vehette át. 2014-ben a KULTer.hu gyakornoka volt.

KULTprogramok

<< 2019. jan. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum