KULTer.hu - Nagy Hajnal Csilla versei
57798
post-template-default,single,single-post,postid-57798,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nagy Hajnal Csilla versei

Ennyire

Valójában akkor látod
magadat legtisztábban, amikor
fojtott szuszogással
gépiesen húzod ki kezed a
bugyidból, és tágra pattanó
tekinteted a sötét szobának egy
olyan pontjára tapad,
amit eddig még
sosem láttál, és a fal
pironkodva néz vissza
rád, mintha eddig
nem is figyelt volna,
te pedig félénken
megfogadod:
„ígérem, soha többé
nem fogom ennyire
szeretni magamat.”

Huszonkettő

Álmomban egy fiú megölte magát.
Nem lehetett több huszonkettőnél,
halvány szeplői és gyönyörű szemei voltak.
Éppen előttem ment az utcán, amikor
elrugaszkodott, és fölrepült az égbe. Onnan egy
darabig nézett engem, mosolyogva
bólintott, majd lekiáltott,
van-e nálam egy toll.

Kutatni kezdtem a táskámban,
de mindig amikor megmarkoltam a
tollat, az eltűnt. Sírva ráztam
a fejem, de a fiú már
nem lebegett fölöttem,
permetként hullt körém.

Nagy Hajnal Csilla

szerző: Nagy Hajnal Csilla
honlap e-mail

Nagy Hajnal Csilla 1992-ben született Losoncon, jelenleg Budapesten tanul, verseket és prózát ír. Művei megjelentek többek között a Kalligramban, az Irodalmi Szemlében és a Palócföldben. Első verseskötete 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, Miért félünk az őrültektől címmel.

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum