KULTer.hu - 2014 KULTklipjei (TOP 10)
58566
post-template-default,single,single-post,postid-58566,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

2014 KULTklipjei (TOP 10)

Az év legjobb videoklipjei, amiket meg fogunk nézni újra és újra

VideoklipTOP10Ave, Caesar! Üzensz-e bármit az állatias gonoszt kioldozó, a hétköznapiság kígyószerű örvényében maradt csúnya fiaidnak? Avagy nagy visszatérők, feltörekvő fiatalok, szebb napokat megélt régi motorosok. A 2014-es év videoklip termésének legjobbjai. Szerintem.

10. Fall Out Boy – Centuries (rendező: Syndrome)

A Centuries a napokban megjelenő új lemezt hivatott beharangozni, mely ötletesen az American Beauty/American Psycho címet kapta. A zenekar tagjai ebben a klipben gladiátorok szerepébe bújnak, hogy legyőzzék a konditermek rémét: a nagydarab, izmos, kopasz arénasztárt. Külön-külön próbálkozva már-már a krisztusi passió tárul szemeink elé, de hála az Úrnak, ráébrednek az összefogás szükségességére. Mondjuk az sem jön rosszul, ha egy öreg koldusnak álcázott angyal is besegít. Sajnos azonban ez kevés a tizediknél jobb helyhez, mivel minden egyes képkockájában kiszámítható – a Dávid és Góliát párharcát megidéző jelenetnél és Jézus megjelenítésénél pedig már végképp elvesztettem minden jóindulatomat. Az akció kedvelői legalább nem panaszkodhatnak: a srácokat lassítva vágják földhöz, s fröccsen a vér is. A páratlanul éles színvilág és gyönyörű díszletek ellenére tehát csak egy sablonos, közel 5 perces bibliai ihletésű Gladiátor remake-et kapunk.

9. Marilyn MansonDeep Six (rendező: Bart Hess)

Marilynnel való viszonyom kezdete a kamaszkor homályába vész. Sokáig előítéleteim foglyaként idegenkedtem már csak az említésétől is, valami fülsértő borzalmat képzelve el. Majd kezembe akadt a Mechanical Animals, s mind zeneileg, mind szövegvilágát tekintve hamar közel került a szívemhez. A kreatív klipek ötletes tabusértései ezen tovább erősítettek. Most azonban nehezen tudok úrrá lenni a csalódottságomon. A Deep Six videója semmit nem hoz a „Manson-élményből”. Csupán egy világos háttér előtt mutogató konszolidált goth-rockert látunk, no meg valami kígyószerű fekete örvényt, mely elnyeli a meztelen nőt. Az sem dob sokat rajta, hogy később Manson az örvény fejévé válik, majd sokszorosítva jelenik meg önmaga nyelveként. Hiába tehát a mitikus tudást megmozgató, jó dalszöveg és a Mechanical Animals-höz visszakanyarodó zenei világ, vizuálisan ez tőle nekem kevés.

8. Kozmosz – Üzensz-e bármit? (rendező: Mihaszna Film)

Van, aki azt mondja, hogy Irány a moziba be, a Kozmosz inkább kivisz minket a szabadba, csillagokat lerugdosni. A dalszöveg tematikájához nagyon passzol a képi megvalósítás a mindenhonnan kinövő műholdvevőkkel és a csillagászati-űrkutatós kütyük bevágásával – amely olykor a zenekar tagjainak sziluettjében is megmutatkozik. A képi metaforák között vannak nagyon erősek, mint az egész (képi) világot feje tetejére állító, 180 fokkal elfordított adótorony. Tény, hogy az Üzensz-e bármit?-tel biztosan nem fognak versenyre kelni az évezred zenei videója címért (már házon belül akad rivális, a sokkal ütősebb Az Okosak Földje, de sajnos az már „túlkoros” jelen listám tárgyát tekintve), a nyolcadik helyet viszont mindenképp megérdemlik a magyar punkok!

7. The Biebers – Stay (rendező: Puskás Péter)

Annának. Ezzel indul női szíveket hódítani a The Biebers videója, a Stay. A Puskás fivérek nevével fémjelzett zenekar hamar népszerűvé vált kis hazánkban, amit teljes mértékben meg is érdemelnek. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni a klip lényegét: egy kapcsolat történetét megéneklő opusszal van dolgunk. De nem szeretném. A város tompa esti fényeitől induló mozgókép megfelelően, bár kicsit túl hosszan készíti elő a terepet a dalnak, végig rögzített kameraállásból vetítve elénk a premier plánban látható arcokat. Biztosan valami rejtett fétis vagy perverzió lehet nálam, hogy a premier plán amolyan pavlovi reflexeket indít be a szervezetemben. Nekem ez az alkotás – vizuális megvalósítását tekintve – az idei év Wrecking Ball-ja. Az érzelmek az emberi arcokról rajzolódnak elénk, amit a szöveg és a kellemesen melankolikus zene mozdít előre, egészen a drámai végkifejletig, a teljes csendben eldobott jegygyűrűig. Ritkaságszámba megy az ilyen típusú, a szövegnek és zenének teljesen megfeleltetett, jól felépített képi világ.

6. Slipknot – The Devil In I (rendező: M. Shawn Crahan)

Arcletépés, levágott végtagok, vér és égő ember. Ez a videó bőven kiérdemel egy 18-as karikát. Ebben nincs is semmi meglepő, végül is egy Slipknot klippel van dolga az embernek! A lejátszásra kattintva egy minihorror tárul elénk, mondhatnánk ezt valamiféle biztonsági játéknak is, hiszen ez nem idegen a zenekar korábbi klipjeitől. A tőlük megszokott kemény zenei vonal társul erőszakos, tudatosan elidegenítő képsorokhoz. Most mégis tudatosabbnak érzem a szerkesztést: a brutalitás és a visszafogottság szinte mértani pontossággal váltakozik, s az ezekkel egyenesen arányos gitár- és énektémák meghatározzák a zene és a képiség kölcsönhatását, működését. Igazság szerint egyedüli problémaként a koncepciózusabb narratíva hiányát tudnám kiemelni. Néha olyan érzésem van, mintha a videó egy készülő horror filmzenéjeként funkcionálna, s csak a mozit akarná népszerűsíteni.

5. Die Antwoord – UGLY BOY (rendező: NINJA)

A dél-afrikai rap-rave együttes nem hazudtolta meg önmagát ezzel a videóval. Bár a dal maga különösebben nem a szívem csücske, de szerencsére nem is erről kell most regélnem. A klip annál több érdekességet tartogat. Hiába jelennek meg a rapper imázshoz tartozó jól ismert klisék, ezek a kódok egyáltalán nem lesznek uralkodóak, mivel a képiség egészét tekintve, inkább azt érzem, hogy egy játékteret hoznak létre, s csak azon belül működtetik azokat. Mindemellett a színek folytonos váltakozása, a fekete-fehér jelenetek és a piros dominanciájának hangsúlyozása érezteti a tudatosságot. S hogy a videóban felbukkan Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa? Láthatom, ahogy Marilyn Manson lángoló rózsát ad át egy leányzónak? Ezek az élmények felbecsülhetetlenek!

4. Maroon 5 – Animals (rendező: Samuel Bayer)

Az Animals-t látva elsőre olybá tűnik, hogy a srácok egy lazább buli során jót iszogattak a Slipknotos fiúkkal, s onnan merítettek ihletet a következő klipjükhöz. (Valószínűleg nem ez történt, pedig milyen szép is lenne!) Fényképező-kattogások közepette indulunk, ahol Adam Levine afféle ByeAlexbe oltott macsó hentesként jelenik meg: szakáll, szemüveg, bárd és igen, a realitás kedvéért hajháló. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy ezzel a férfias megjelenéssel próbálja kompenzálni hangszínének nőies árnyalatait. Majd felbukkan a nő, aki annyira megbabonázza szegény szakmunkásunkat, hogy nem marad más út előtte, mint zaklatóvá válni. A videó tehát sokszor ellőtt klisékkel dolgozik, mégsem válik sablonossá, köszönhetően az elidegenítő effektusoknak, elsősorban a hangzás- és a képi világ ellentétének, a hűtőházi jeleneteknek, a klub zenészeiként megjelenő Maroon 5-nak, a szeretkező párt elborító vérnek, valamint a történetet puszta vágyálomként újraértelmező zárlatának.

3. Szabó Balázs Bandája feat. Julie Rens – Quotidien/Hétköznapi (rendező: Vandad Kashefi)

Az elmúlt évem egyik leginkább várt eseményei közé tartozott Szabó Balázs Bandájának Élet elvitelre című lemezének megjelenése. Szívesen láttam volna őket a TOP 10-es lemez- vagy dallistán is, ám nem szomorkodok, így legalább megmaradt nekem az első említés öröme. Az album nyitódalához készült videó egyik érdekessége a stop motion technika, amely esetén kockánként állítanak be és rögzítenek képeket, s csak később dolgozzák össze mozgóképpé azokat. Számomra a klip a Frankenstein-történetet idézi meg, mely eleve kódolja a „happy end” lehetetlenségét. A középpontban szerelmi csalódás/elérhetetlen szerelem sejlik fel, mely a végjátékban a magány elleni keserű küzdelemhez vezet, ahol Balázs remekül hozza a ragaszkodással vegyes őrület arcjátékát. Julie Rens hangszíne és a francia nyelvű betét semmiféle disszonanciát nem okoz, inkább tovább mélyíti a tartalmat. A képi világ finom szimbolikája, az ehhez társuló sötétebb tónusú színvilág, valamint a dalszöveg hibátlanul harmonizál. A klip két változatban tekinthető meg: francia és magyar nyelven. S ha már listázgatás,  meg szubjektivitás, én a francia változatot részesítem most előnyben.

2. StromaeTous Les Mêmes (rendező: Henry Scholfield)

Az idei listám sem maradhat kakukktojás nélkül: Stromae klipje 2013 decemberében debütált a Youtube-on, ám hatását bőven a 2014-es esztendő elején fejtette ki. Mindig valamiféle megmagyarázhatatlan öröm és várakozás tölt el, mikor a belga énekes új videóval jelentkezik. Stromae briliánsan fogja meg férfi és nő kapcsolatát, önmaga kettéosztottságával egyensúlyoz a maszkulinitás és feminitás határán, akkor is, ha inkább a férfiak kerülnek célkeresztbe, s dominánsabb a feminin nézőpont.  A férfinemet apró fricskák – mint a laza reggeli orrtúrás, borostaellenőrzés, a nő fenekének megpaskolása – mentén, míg a nőiséget a maga finomságában és érzékenységében mutatja be. A táncbetétek az énekesre jellemző módon esetlen, groteszk és néhol kissé agresszív mozdulatsorokból állnak, ami tovább erősíti a szöveg és a vizualitás mondanivalóját. Sokan vádolhatják a nézőpont egyoldalúságával a videót, hivatkozhatnak puszta sztereotípiákra, ám arra is rá kell ébredni, hogy ezek nem feltétlenül alaptalanok. Hiába: „Vous les hommes êtes tous les mêmes.” („Ti férfiak mind ugyanolyanok vagytok.”)

1. The Moog – Unbound (rendező: Gyarmati Dezső)

Valószínűleg nem fog a „nagy leleplezések” katartikus erejével hatni, hogy a videót a svéd Army of Lovers When the night is cold című klipje ihlette. Bár, ha nem is nevesítenénk az ötletadót, a ’80-as évek képi- és hangzásvilágának kódjaival való játék mindenképpen szembetűnő, ismerős volna. Kapunk itt Taft-reklámokat megszégyenítő, szélgéppel fújt frizurát, ami még virágsziromesőben is tart, tucatszám alkalmazott, slow motion technikával erősített – fiúbandákat megszégyenítő – „csábnézést”, s a szinte kötelező jelleggel megjelenő gyönyörű táncos lányokat. (Felhívás! Az elérhetőségüket szívesen venném, ha valaki megosztaná velem!) Természetesen a zongora sem árválkodhat üresen: elengedhetetlen tartozéka egy félmeztelen férfitest. Ezekhez a parodisztikus elemekhez amolyan grátiszként adódnak a frontember Szabó Tamásnak a korai Dave Gahant (Depeche Mode) idéző mimikája és gesztusai. Azonban a tudatosan felépített giccsparádé ellenére a zeneiség és a vizuális élmény zseniális módon egyensúlyban tartott harmóniában van. Abszolút első!

Papp Sándor

szerző: Papp Sándor
honlap e-mail
Papp Sándor 1986-ban született Debrecenben. A Debreceni Egyetem magyar-történelem szakán végzett, jelenleg doktorandusz, a KULTer.hu főmunkatársa. Az Alföld Stúdió tagja volt, kritikus. Írásai megjelentek a Debreceni Disputa, a Képírás és a Szkholion című folyóiratokban. Irodalmi kritikái mellett rendszerint zenei tárgyú írásokat is közöl.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum