KULTer.hu - Balogh Ádám versei
58266
post-template-default,single,single-post,postid-58266,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Balogh Ádám versei

A körökről

Apám talán ismerhette a jövőt,
amikor gyíkok kergetésére biztatott,
hogy már a legelején felkészülhessek arra,
amit elválasztanak a testtől,
az mindig visszanő,
mint a tyúkszem,
vagy a rák.

Trágyafoltos égbolt

Addig álljak bele én is, amíg még gőzölög,
ilyenkor ő újra gyermek lesz,
és szeretné, ha saját talpammal
érezném, miféle meleg jelentette
a túlélést gyermekkorában,
hiszen a télbe forduló legelőn ez volt
az egyetlen menekülés Isten hidege elől,
és azon a délelőttön, ha temetésre nem is,
a jövőre gondolva hazacsempészhettem volna
a rétről a zsebemben, hogy megmelegítve
bármikor előhívhassam szellemét,
és újra együtt álldogálhassunk abban
a tehénlepényben, és ha gyermek
apám felnőtt fiától kérdezné,
te ki vagy, azt válaszolnám,
aki a legvégéig őrzi a melegét.

Balogh Ádám

szerző: Balogh Ádám
honlap e-mail
Balogh Ádám 1981-ben született Szolnokon, jelenleg Budapesten él. Első kötete Nyers címmel jelent meg. 2016-ban elnyerte a Műút folyóirat nívódíját szépirodalom kategóriában.

KULTprogramok

<< 2018. jan. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum