KULTer.hu - A sportruházat az új couture?
58943
post-template-default,single,single-post,postid-58943,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A sportruházat az új couture?

A kortárs divat és a sport kapcsolata

Az év elején elszánt sportolni vágyók töltik meg az edzőtermeket: egyrészt a karácsonyi trakta alatt felszedett kilók ellen, másrészt az újévi fogadalmak jegyében küzdenek. De Rocky Balboa izzadtságfoltos, márkajelzés nélküli szürke mackója mára már passé, a divattrendek ugyanis a súlyzók és step padok közé is beférkőztek.

Egy magára valamit is adó fashionista csakis hi-tech anyagokba, designer darabokba bújva kezdi etapját a futópadon, a sportruházat ugyanis egymás után hódítja meg a patinás divatházakat. Egy Karl Lagerfeld kapucnis sportpulóver? A The Elder Statesman kasmír tréningnadrágja a legújabb kollekcióból? Készleten! Vajon a Chanel térdig érő, fűzős sportcipője vagy az újjáélesztett Schiaparelli divatház flitteres, csipkebetétes verziója mutatna jól a rekortán futópályán?

A kérdés ugyan költői, de a tények megcáfolhatatlanok: egyre több divattervező lát fantáziát a sportos vonalban, és fordítva, egyre több sportmárka érdeklődik a magasdivat iránt. A Puma olyan nagy neveket választott vendégtervezői közé, mint Alexander McQueen vagy Hussein Chalayan, míg az Egyesült Királyságban piacvezető Sweaty Betty a brit Richard Nicoll mellett tette le a voksát (és jelent meg a tervező show-ján a londoni divathéten). Nemrég a luxuskiegészítők piacát sikeresen meghódító Tory Burch jelentette be, hogy a márka a jövőben az „activewear” irányába is elkezd terjeszkedni. A német óriásvállalat, az Adidas (Mary Katrantzou, Yohji Yamamoto, Raf Simons, Rick Owens és Jeremy Scott mellett) immáron tizedik éve működik együtt Stella McCartneyval, mégpedig annyira sikeresen, hogy idén januárban elindították az Adidas by Stella McCartney fiatalos vonalát, a StellaSportot. Riccardo Tisci pedig a Nike klasszikus Air Force 1 sportcipőjét gondolta újra.

„Ez nem trend, ez egy irányzat, egy életstílus.” – nyilatkozta a WWD-nek Elie Tahari legújabb „athleisure” kollekciójának bemutatásakor. Való igaz, a kilencvenes évek testkultúrájának, fittségfétisének hála virágoznak a sportkomplexumok, és számtalan – közízlést akarva-akaratlanul formáló – hírességet kaptak már lencsevégre leggingsben, jógamatraccal a vállukon, az elmaradhatatlan frissen préselt zöldséglével vagy proteinitallal a kezükben. Az egykori szupermodellek (mint Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer) tornavideói helyett most Doutzen Kroes vagy épp Karlie Kloss gyakorlatait követhetjük a közösségi oldalakon – és talán nem véletlen, hogy a modellek új generációjából kerülnek ki a sportmárkák arcai is. A balettel és jógával foglalkozó nádszálvékony Kloss a Nike nagykövete, a korábban szerepeltetett izmos atléták és sportolók helyett pedig ő jelenik meg majd Pedro Lourenço és a Nike közös hirdetéseiben.

Ám nem csak a magasztos eszmék és a mozgás szeretete készteti a tervezőket arra, hogy a sportos darabok felé nyissanak, sokkal inkább az a tizenegy és fél milliárd dolláros forgalom, amelyet 2013-ban a sportruházat elért az Egyesült Államokban, kilenc százalékos növekedést mutatva az előző évhez képest. A bostoni Trefis piackutató intézet 2019-re százhetvennyolc milliárdos hozamot prognosztizál, ennek jelentős hányadát a nőknek szánt termékek teszik ki, írja a Business of Fashion. A Nike tavalyi éves jelentésében a női vonal máris hat százalékos növekedéssel zárt. Mindezek eredményeképpen nem véletlen, hogy a designer márkákat árusító online butik, a Net-a-porter megnyitotta a sportruházatra szakosodott változatát, a Net-a-Sportert, amely főleg a divatra és a sportra egyaránt fogékony vásárlói réteg kiszolgálását tűzte ki célul.

A trendekre instant reagáló, azokat villámgyorsan másoló fast fashion láncok is – stílszerűen szólva – ringbe szálltak a várható profit reményében. Így vásárolhatunk Beyoncé és Topshop atletikus utcai viseleteiből, a Hennes & Mauritz pedig a svéd olimpiai csapat formaruhájának megtervezésével vetett ágyat a H&M és Alexander Wang sportos szériájának, amelyet a divatrajongók percek alatt elkapkodtak világszerte. Ez utóbbi kollekció jól példázza, hogyan lehet a két fogalmat elválasztó kulturális szakadékot áthidalni, és a makulátlan megjelenésről szóló divatot, a kemény fizikai igénybevételt, valamint – micsoda blaszfémia! – az izzadást is magába foglaló sportot keverni.

A testmozgás fent említett profán járulékaival, a sportos divat dichotómiájával az új textilek, technológiai újítások hivatottak leszámolni. A Lululemon ezüstszállal kevert anyaggal veszi fel a harcot a kevésbé sikkes izzadtságfoltokkal, Peter Pilotto az Airtex és lycra keverékét használó őszi kollekciójában, de az antibakteriális, komfortos és könnyű mikroszálas Supplex, Tencel, MicroModal is népszerű alapanyaggá vált. Az Invista testápolóval átitatott rostokkal próbálkozik, de a testhőmérséklet szabályozására az Outlast és az Adidas is kísérletet tesz. Felejtsük tehát el a fenekükön felirattal ellátott velúr tréningalsókat, amelyek az olcsó kínai másolatoknak hála, a fél világot meghódították! A jövő sportdivatja futurisztikus szabásvonalakról és csúcsminőségű anyagokról szól.

Az „athleisure”, vagyis a komfortos, sportos viselet népszerűségét mi sem példázhatná jobban, mint az egyik legnagyobb divatportál, a Style.com éves keresőszólistája, amelyen 2014-ben dobogós helyen végzett az újonnan alkotott kifejezés. Marshal Cohen, az NPD Group piacelemzője szerint a siker titka egyszerű: a vásárlók egészségesnek akarják magukat érezni, és így is akarnak kinézni. Lám, sekélyes világunkban így győzedelmeskedik a külsőségekre adó divat a valós teljesítmény felett.

Gyulavári Emese

szerző: Gyulavári Emese
honlap e-mail
Gyulavári Emese 1982-ben született, jelenleg Budakeszin él. 2005-ben a Debreceni Egyetem amerikanisztika szakán diplomázott, majd megszakította a kanadai költészet kutatását, s jelenleg a felnőtt-szórakoztatás kulisszái mögött dolgozik. Női cipőkről Topankablog.hu címen vezet blogot, kiterjedt érdeklődési körébe tartozik a fényképészet, az északi irodalom és design, valamint az önfenntartó gazdálkodás is.