KULTer.hu - „Most nem azok az idők járnak veled”
59292
post-template-default,single,single-post,postid-59292,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Most nem azok az idők járnak veled”

SZOBA-koncertek a Dharma Klubban

A SZOBA projekt első felvonása február 20-án valósult meg a debreceni Ifjúsági Ház pincéjében, a Dharma Klubban. Már a program meghirdetése előtt érezhető volt, hogy izgalmas, már-már (a város underground élete szempontjából) hiánypótló koncertsorozatról lesz szó. Nem csalódtunk.

A program kiírása szerint a zene – vagy legalábbis a zenével kapcsolatos ötletek – forrása a hálószoba, amelynek intim környezetében hangokká formálódtak az elképzelések. E felütés egyben megágyaz a koncertszéria koncepciójának is: a kísérletezésnek teret engedő, elsősorban lo-fi jellegű zenék, illetve az ebben a műfajban alkotó zenészek felsorakoztatása, népszerűsítése és mintegy keretbe foglalása a SZOBA-projekt legfőbb célja. A kitartó közönség pedig bebizonyította, hogy minderre van igény, még ha nem is akkora, mint egy mainstream előadó vagy zenekar esetében.

A koncertest kilenc órakor vette kezdetét a Nyolcadikosokkal, melyet egy mini performansz előzött meg plüssmackókkal a középpontban. A macik frekventált helyen lazultak a továbbiakban is: a lábdob mellé helyezve élvezték a műsort. Egyébként nem panaszkodhattunk a terem berendezése kapcsán sem: a hangulatos színpadi kivilágítás és fényjáték, a közönséget megvilágító UV-lámpák, valamint a fölénk helyezett plüsscicák a hálószobák bensőséges idilljét igyekeztek megteremteni.

Leginkább talán a sorozatnyitó Nyolcadikosok lógott ki a résztvevő zenekarok közül, hiszen míg a Flexible Juice és a Mayberian Sanskülotts többnyire az experimental és a noise pop felé húztak, addig ők punkkal dúsított indie rockkal színesítették a palettát. Ez volt az első találkozásom a zenekarral, s a váratlan impulzusok hatására még az épp fogyasztott söröm is kiesett a kezemből az első számnál.

Utánuk, egy kisebb szünetet követően lépett a színpadra a Flexible Juice – a Debrecenben már jól ismert lo-fi, experimental, noise rock duó – az új albumát, a 22 vágy a tenger vázlatát mutatta be. Műsorukba régebbi dalokat is beleszőttek előző albumaikról, a legtöbbet talán a Viszketnek az álmaim lemezről (A szekrénybe raktad a szárnyadat, Oldószer). Ezek jól ellenpontozták a 22 vágy… lazább, lötyögősebb darabjait, így sikerült továbbfokozniuk az egyébként is nagyon kellemes összhatást. Előadásuk csúcspontja pedig az volt, hogy a zenekar gitárosa, Kaszi besétált a közönség soraiba, majd előrenyújtotta gitárját, hogy bárki megpengethesse annak húrjait. Ezt követően egy félig-meddig óvatlan pillanatban a földre is letette a hangszert, hogy ki-ki azzal szólaltassa meg, amivel akarja, ezzel többeket is beleírva a dal záróakkordjába.

A Flexible Juice koncertje után egy félórás csúszással (aminek technikai, elsősorban hangosításbeli okai voltak) csapott a húrok közé a Mayberian Sanskülotts, amely egyértelműen az est csúcspontját jelentette. A szintén lo-fi, kísérletezős, de leginkább dream popot játszó formáció dalainak hallatán egyesek révülten meredtek, mások elaléltan táncoltak barátjukkal, barátnőjükkel vagy azokkal, akik épp mellettük álltak. Az előbb emlegetett fényjáték az ő zenéjüknél működött a leghatásosabban – egyfajta álomszerű hangulat kapcsolta össze ezeket az elemeket, amiért, nekem legalábbis, nagy élményt jelentett a banda fellépése. A koncert befejező dala éppen olyan váratlan volt, mint amennyire kijózanító, ugyanis a banda egy vadabb, punkosabb dallal zárt, amelyben Csordás Zita, a zenekar énekesnője azt is megmutatta a résztvevőknek, hogy az üvöltés és a sikítás sem okoz gondot neki.

A koncert lezárása után az egyre üresedő teret Kisszántó töltötte be levezetős popmixével, aki pultját a bár és a színpad bejárata mellé helyezte el. Mindeközben a megmaradt közönség tagjai a többnyire az előtérben elhelyezett kanapékon pihentek, vagy az Ifjúsági Ház előtt beszélgettek. Számomra a bárpult melletti félhomályban forgó bakelitlemezek, valamint a búcsúzó ismerősök jelentették az utolsó képeket a SZOBA kapcsán, amely március 12-én ugyanott folytatódik. A második rendezvény az elektronikus zenét helyezi majd előtérbe.

Mindenesetre a révület, amelyet a koncertek kiváltottak bennem, e sorok írásánál is kitart, úgyhogy a Mayberian Akarat című számának refrénje még mindig aktualitással bír számomra: „de most nem azok az idők járnak veled, amik könnyen véget érnek”.

SZOBA – Nyolcadikosok-, Flexible Juice albumbemutató- és Mayberian Sanskülotts-koncert, Kisszántó-set, Ifjúsági Ház, Dharma Klub, Debrecen, 2015. február 20.

A fotókat Székely Roland (Rollpix) készítette.

Baranyi Gergely

szerző: Baranyi Gergely
honlap e-mail
Baranyi Gergely 1989-ben született Keszthelyen, jelenleg Debrecenben él. Az Új Hormon csoport és a LÉK Irodalmi Kör tagja. Jelenleg a Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. 2010 óta publikál, első szövegei a Várad, a Műút és a Szkholion hasábjain jelentek meg. 2014-ben a portál gyakornoka volt.

KULTprogramok

<< 2018. jún. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum