KULTer.hu - A KULTOK IV. hivatalos programja
60182
single,single-post,postid-60182,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A KULTOK IV. hivatalos programja

Irodalom és interdiszciplinaritás

K4BAz irodalom és emlékezés kapcsolata, a megváltozott tudatállapotok alkotásban betöltött szerepe, a kísérleti költészet, a biopoétika, a képi narratívák, valamint az irodalmi muzeológia kérdései kerülnek előtérbe a konferencia előadásain és beszélgetésein, de szó lesz a jog és irodalom összefüggéseiről, továbbá a szövegek hálózatelméletéről is.

A József Attila Kör és a KULTer.hu által immár negyedik alkalommal megrendezett, lassan hagyománnyá érő KULTOK 2015. április 10–11-én is hű marad kezdeti törekvéseihez, s megpróbál nemcsak a szűkebb irodalmár közösség számára érdekes vagy már sokszor tárgyalt témákat, hanem a kevésbé feltárt, tudományos szempontból ezért bizonytalanabb státuszú, de izgalmasnak és termékenynek ígérkező kérdéseket is körüljárni.

Az irodalom(tudomány) és más diszciplínák lehetséges kapcsolódási pontjai kerülnek az eltérő szakmai és intézményes háttérrel rendelkező előadók fókuszába, közelítve az irodalmat és az irodalomtudományt egyebek mellett a biológia, az orvostan, a pszichiátria, a teológia, a szociológia, a jogtudomány, a közgazdaságtan és az informatika tudományterületeihez, rámutatva ezzel a közös gondolkodásban rejlő lehetőségekre.

A kortárs költészet idén sem csupán teoretikus értekezések kapcsán kap szerepet a Debreceni Költészeti Fesztivál programsorozatának részeként megvalósuló konferencián, hanem egy vizuális költészeti és egy összművészeti bemutató, továbbá a II. Debreceni Slam Poetry Verseny döntőjének formájában is.

Bízunk benne, hogy a konferencia előadói által képviselt kreatív szellemiség igazolja majd az „irodalomértés” szélesebb körben való érvényesíthetőségét, s a színvonalas eszmecsere során talán valamivel átláthatóbbá válnak az irodalmi intézményrendszer külső és belső összefüggései is.

Áfra János
főszervező

kultok 4 banner

A program megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap mellett a Debreceni Költészeti Fesztivál, a Hatvani István Szakkollégium és a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete támogatja.

2015. április 10.
A FIKCIÓ MINT LÉTFELTÉTEL

13:30 (MODEM, Multimédia Terem)
MEGNYITÓ
György Péter (intézetigazgató, ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet)

13:45 (MODEM, Multimédia Terem)
AZ IRODALMI KÖZEG ÉS AZ IRODALMI SZÖVEG HATÁRAI
ELŐADÁSOK AZ IRODALOM INTERDISZCIPLINÁRIS VISZONYLATAIRÓL
Szekcióelnök: L. Varga Péter

Kripkó Edit (adjunktus, Budapest Gazdasági Főiskola KKK Francia Szakcsoport)
Miért olyan vonzó egy tízeurós csekk? – A Goncourt-díj mint marketingkommunikációs eszköz az irodalomban
Az irodalmi jelenséget olyan csereláncolatként írhatjuk le, amely az írót, a könyvet és az olvasót foglalja magában, s mely bonyolultan és sokrétűen kötődik a művészethez, kereskedelemhez, technológiához. Az irodalomtudósok ebből a láncolatból leginkább az íróval, valamint a szövegmagyarázattal foglalkoznak. A szöveg azonban csak akkor létezik, ha létezik az olvasó is, aki értelmet ad neki. Az olvasó pedig csak úgy tudja elolvasni a szöveget, ha a gyártás által könyvvé tárgyiasul, s a kereskedelem révén eljut hozzá. A kiadó és a kereskedő számára a könyv árucikk, amelyet ugyanúgy el kell adnia, mint bármely más terméket. Napjainkban soha nem látott méretű olvasótábor áll az egyik oldalon, felfoghatatlan mennyiségű nyomtatott szöveg a másik oldalon. Melyik könyv lesz ebből siker? Milyen módon hat a reklám az irodalomra? Hogyan növelheti egy intézményi háttérrel nem rendelkező zsűrinek a döntése háromszorosára a példányszámot? Miért olyan hőn óhajtott vágya a kiadónak, írónak egyaránt a kis piros papírszalag a könyvön? Megannyi megválaszolandó kérdés a Goncourt-díj kapcsán.

Braun Barna (MA-hallgató, ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
A közegek felértékelődése
Az elmúlt évtized(ek)ben az irodalomtudományban (is) mindinkább előtérbe helyeződött az a perspektíva, amelyben már nem az ún. „irodalmi műalkotások”, hanem az azokat kitermelő mediális közegek válnak a reflexió tárgyává. Annál is inkább, mivel a közegek gyors és látványos változása egyre nyilvánvalóbban teszi megkérdőjelezhetővé a megszokott fogalmakat és diskurzusokat: az irodalom intézményrendszerének relevanciájától a szerzőségig, a kiadványok megjelenésén és terjesztésén át az olvasókig. Előadásomban arra szeretnék rávilágítani, hogy a kortárs írásos kultúrában az „irodalmiság” kérdései helyett miért volna üdvös a hangsúlyt inkább az írásokat konstruáló médiumokra helyezni a produkció, a piac és a tudomány oldalán.

Sebestyén Attila (egyetemi tanársegéd, DE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Így menedzseltek ti – Parkinson törvénye a vezetéstudomány és irodalom határán
Cyril Northcote Parkinson – a menedzsmenttudományos gondolkodás területére kívülről érkező más szerzőkhöz (pl. Peter Druckerhez és Charles Handy-hez) hasonlóan – szakmailag-intézményesen sokoldalú, interdiszciplináris életpályát futott be. Legismertebb, ikonikussá vált munkájának megítélése mostanáig is érdekes és inspiráló kettősséget mutat. Sokszor csupán humoros irodalmi alkotásnak, bürokráciaszatírának tekintik. Egyúttal azonban az is tagadhatatlan, hogy gyakran idézett, nagy hatású klasszikussá vált a munkahelyi élet jelenségeivel kapcsolatban, s így bizonyos megállapításai a szervezetkutatás és vezetéstudomány – gyakorlati vonatkozású – alapfeltevéseivé értek. Előadásomban a Parkinson törvényének e diszkurzív-tudományközi dinamikáját járom körül.

Nagy Tamás (egyetemi docens, SZTE ÁJK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék)
„Let’s kill all the lawyers”? – Avagy mi köze egymáshoz a jognak és az irodalomnak
„A jog intézményeinek vagy előírásainak semmilyen készlete sem létezhet azoktól a narratíváktól függetlenül, amelyek meghatározzák és jelentéssel töltik meg. Mert minden alkotmányhoz tartozik egy eposz, és minden tízparancsolathoz egy szentírás. Amint azoknak az elbeszéléseknek a kontextusában értjük meg a jogot, amelyek jelentéssel töltik meg, az már nem egyszerűen egy betartandó szabályrendszer, hanem egy világ, amelyben élünk. Ebben a normatív világban jog és narratíva szétválaszthatatlanul összefüggnek.” – írja Robert Cover a Nomos and narrative című esszéjében. Ebben az elméleti keretben egy-egy adott kultúra jogintézményei és normái, valamint az ezeket megalapozó és legitimáló elbeszélések együttesen képezik a „nomos”-t – „a helyes és helytelen, a jogszerű és jogszerűtlen, az érvényes és érvénytelen világát” –, az ekként felfogott jog szerepe pedig a társadalmi lét formálásában nem más, mint hogy híd legyen „a valóság és annak egy elképzelt alternatívája között”. Ennek vizsgálatáról kíván előadásom röviden beszámolni.

Bálint Angelika (doktorandusz, ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola)
Az arzén mint múzsa – A tiszazugi mérgezések ihletésében
A tiszazugi mérgezések a két világháború közötti időszak legmegrázóbb eseményei közé tartoztak. Az arzénes perek társadalomtörténeti hátterét vizsgáló Tiszazug Kutatócsoport (ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti tanszék) tagjaként a mérgezések szociográfiai illetve filmes reprezentációval foglalkozom. Előadásomban azt a kérdést járom körül, mi a kapcsolat Móricz Zsigmond riportjai, Szeibert János szociográfiája valamint Schiffer Pál, Paczolay Béla és Astrid Bussink dokumentumfilmjei között. A motívumok ismétlődése, átalakulása mellett azt vizsgálom, milyen szerepet tölt be az események értelmezése az alkotók társadalomkritikai érvelésében, és mindez milyen hatást gyakorol a helyi közösségre.

Gazsó Hargita (doktorandusz, Újvidéki Egyetem BTK Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskola, múzeumpedagógus, Topolyai Múzeum)
Irodalomtudomány és irodalmi muzeológia
A jelenlegi szerbiai muzeológiai gyakorlatban kevéssé ismerik az irodalmi muzeológia terminológiáját, és egyáltalán nem használják az irodalmi muzeológus fogalmát. Múzeumi irodalmi kiállításokat, programokat irodalmi végzettségű múzeumpedagógusok vagy más tudományterületeken tevékenykedő (történelem, néprajz) szakemberek hoznak létre. Ezen a járatlan úton, azaz az irodalom múzeumi reprezentációja terén a magyar irodalmi és nyelvi végzettségű múzeumpedagógusnak nagy lehetőségei vannak: irodalmi kiállításokat, műhelymunkákat, tudományt népszerűsítő előadásokat, író-olvasó találkozókat, versenyeket szervezhetnek, katalógusokat, leporellókat tervezhetnek, emlékházakat hozhatnak létre. A tervezett előadás a múzeum nyújtotta nonformális és informális magyar irodalmi és nyelvi oktatásban rejlő lehetőségeket, valamint az irodalomtudomány és irodalmi muzeológia összefüggéseit tárja fel.

IMG_9376

15:30
KÁVÉSZÜNET

Lovas Anett Csilla (óraadó, DRHE Alkalmazott Teológiai Intézet)
Ifjúsági irodalom a vallásoktatásban – Janne Teller Semmi című regényének valláspedagógiai olvasata
A német nyelvű valláspedagógiai szakirodalom egyik fontos kérdése manapság a következő: hogyan lehetséges a gyermek- és ifjúsági irodalmat úgy beemelni a vallásoktatásba, hogy az olvasott szövegek instrumentalizálását, didaktikus olvasatát elkerüljük? A probléma megoldásában irodalomtudományos és teológiai diskurzusok egyaránt szerepet játszanak. Előadásom célja rávilágítani arra, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom olvasása újszerű és hatékony megközelítésmódot kínál a (középiskolai) vallásoktatás számára. Janne Teller Semmi című regényének példáján szeretném bemutatni, hogyan segíthet egy ifjúsági regény vallásos-etikai értékeken elgondolkodni, a saját értékrendet formálni.

Makkai Júlia Anna (doktorandusz, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola)
Cserna Szabó András kulináris Kolozsvárja – Az Erdély-reprezentáció gasztronómiai elemei
A novelláiról és gasztroírásairól ismert Cserna-Szabó András a Szíved helyén épül már a halálcsillag című első regényében napjaink Kolozsvárjára kalauzolja olvasóit, ahova főhőse a katartikus szerelem nyomába ered. A vélt boldogság váratlanul, futótűzként érkezik a már nyugalmasnak gondolt, de sivár életébe. A régió sajátos gasztronómiai különlegességeivel, népszerű helyi vendéglátó egységekkel, a múlt század eleji, történelmi, épített környezettel és utcanevekkel, elismert román költők és prózaírók neveivel misztifikált Kolozsvárra utazunk. Erdély „kincsesvárosában” főhősünk életének reménytelen szerelmével, a titokzatos kolozsvári lánnyal él át felejthetetlenül boldog és fájdalmas napokat. A Bulgakov Cafétól a Krajcár kocsmáig, a miccstől az Ursus sörig minden a terítékre kerül. Előadásomban az erdélyi tér megformálását törekszem körbejárni abból a perspektívából, hogy a gasztronómiai jegyek mentén milyen Erdély-reprezentáció jön létre.

Bódi Katalin (egyetemi adjunktus, DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
Portré – profil – avatar: arckép és identitás a 18. századi kultúrában
A portré kettős mediális természete hosszú időn keresztül magától értetődő: a szövegként és képként is létező műfaj funkcionálisan mindig az identitás rögzítéséhez kapcsolódik. Az arc leírása szükségképpen válik narratív természetűvé az írott, különféle funkciójú szövegekben, míg a képi ábrázoláshoz korlátozott asszociációkkal rendelnek jelentéseket. A 18. század végéig jellemzően hisznek szöveg és kép azonos szemiológiai teljesítményében, a fiziognómia tanának népszerűsége ráadásul radikálisan meghatározza az arcvonások jelentéseit, pontosan olvashatóvá teszi azokat. A portré ez idő tájt tehát maga az identitás rögzítője, felmutatója és elbeszélője. Az arckép mediális sokféleségét és sajátos jelentéstanát Kazinczy Ferenc példáján mutatom be előadásomban, rámutatva az identitásról való mai gondolkodásunk történeti kontextusaira.

Visy Beatrix (irodalomtörténész, Országos Széchényi Könyvtár)
Fénykép, fényképleírás, narráció
Tervezett előadásom fényképészet és irodalom kettősére fókuszál. A 20. század második felében a magyar prózában (a prózafordulat előtt, után és a kortárs irodalomban is) több alkotó életművében jelentős szerepet tölt be a fotográfia, a fényképek mint tárgyak jelenléte, a fényképezés mint tevékenység, de elsősorban a fotók szövegbe íródásának lehetőségei, hatása a nyelvi reprezentációra és narrációra. A fénykép(észet) művészetekben betöltött – időben is változó – pozíciója, a fotó számos létmódja eleve számos fotóesztétikai, kép- és reprezentációelméleti kérdést implikál, mindezek irodalmi művekbe íródása tovább sodorja, bonyolítja a felvetődő problémákat. Előadásom a különféle létmóddal, rendeltetéssel, esztétikai vonással rendelkező fotók irodalmi művekben való jelenlétét, a fényképleírások lehetetlen lehetőségét és a fénykép narrációban betöltött szerepét, narrációra gyakorolt hatásainak kérdéseit járja körül.

Szabolcsi Gergely (doktorandusz, ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Nyelvi korlátok – A képek olvasása és írása
Amikor megértésről beszélünk, mindig nyelvi megértésre gondolunk – állítja Gadamer. Így járunk el akkor is, amikor a képek struktúráját kívánjuk elbeszélni és egy ilyen – nyelvben gyökerező, nyelvből eredő – értelem általános érvényességét fogadjuk el az ekphraszisz illúziójában való hitünkkel is. Az az európai (keresztény) hagyomány, ami alárendeli a képet a nyelvnek, a huszadik század második felében veszített az erejéből, és a képek újra reneszánszukat élik, előadásomban ezért arra keresem a választ, hogy ha a képek esetében csak a nyelviségre – olvasásra és írásra – hagyatkozunk, akkor képesek leszünk-e a jelentés rekonstrukciójára, vagy a határátlépések jelentésvesztéshez (vagy éppen jelentéstöbblethez) vezetnek?

fb cover veg3-01

17:15
KÁVÉSZÜNET

17:30 (MODEM, Multimédia Terem)
VISSZATÉRÉS – AZ IRODALOM SZEREPE A SZOCIALIZÁCIÓBAN ÉS AZ EMLÉKEZÉSBEN
Vendégek: Erős Ferenc (egyetemi tanár, PTE BTK Szociálpszichológiai Tanszék), György Péter (intézetigazgató, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet), Szekeres Melinda (nyugalmazott egyetemi docens, DE BTK Szociológia és Szociálpolitika Tanszék), moderál: Takács Miklós (egyetemi adjunktus, DE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)

19:00 (MODEM, Multimédia Terem)
INSPIRÁLÓ VÍZIÓK – A MEGVÁLTOZOTT TUDATÁLLAPOTOK HATÁSA AZ IRODALOMBAN
Vendégek: Frecska Ede (tanszékvezető habilitált docens, DE KK Pszichiátria Klinika), Kubiszyn Viktor (író), Gajdos Ágoston (pszichiáter rezidens, DE KK Pszichiátriai Klinika), moderál: Vass Norbert (doktorandusz, PPKE BTK Történettudományi Doktori Iskola)

20:00
VACSORA

21:00 (Lilla Bár)
II. DEBRECENI SLAM POETRY VERSENY – DÖNTŐ
A döntőbe jutott slammerek: Asbóth Balázs Asy, Daróczi Jakab, Hegedűs Levente, Horváth Imre Olivér, Jákób Lajos, Kiss Szilvia, Mikos Ákos, Pálfi Sándor Lomos, Somogyi Tibor, Szűcs Noémi Foffi
Zsűri: Áfra János, Hepp Iván, Kemény Zsófi + 3 közönségzsűri
Zenei közreműködők: kontAktus zenekar, Kisszántó 

IMG_5133

2015. április 11.
SZÖVEGTEST, SZÖVEGKÉP, SZÖVEGGÉP

10:00 (MODEM, Multimédia Terem)
A BIOLOGIKUM POÉTIKÁJA
ELŐADÁSOK AZ IRODALOM INTERDISZCIPLINÁRIS VISZONYLATAIRÓL
Szekcióelnök: Csehy Zoltán

Horváth Márta (egyetemi adjunktus, SZTE BTK Germán Filológiai Intézet)
Mi végre a regény? – Biológiai evolúcióelmélet és irodalomtudomány
Az utóbbi két évtizedben gyümölcsöző tudományos kommunikáció alakult ki a biológiai evolúcióelmélet, illetve az evolúciós-kognitív pszichológia és az irodalomtudomány között. Az új interdiszciplinaritás olyan kérdéseket hozott a felszínre, melyek ugyan nem most fogalmazódtak meg először, az interdiszciplináris keret azonban új válaszadási lehetőségeket kínál. Előadásomban azzal foglalkozom, hogyan válaszolja meg az evolúciós irodalomtudomány a klasszikus poétikáknak azt a régi kérdését, hogy miért alakult ki a történetmondás, valamint hogyan ágyazza be ezt a kérdést a darwini evolúcióelméleti keretbe. Bemutatom az erre vonatkozó legújabb elméleteket, melyek amellett érvelnek, hogy a történetmondás nem a véletlen terméke, hanem a természetes szelekció eredményeképp jött létre, így adaptív funkciója van. Részletesebben kitérek annak a felfogásnak a bemutatására, miszerint a történetmondás eredete az elmeteóriának nevezett kognitív képességünkkel hozható összefüggésbe és összekapcsolom ezt azzal a régi, de vitatott elképzeléssel, hogy az irodalomnak – és különösen a történetmondásnak – ismeretelméleti szerepe is van.

Juhász Tamás (doktorandusz, Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
Irodalom – film – biológia: A Xenomorf mint biológiai létforma
Munkámban szeretném bemutatni a Xenomorf lényeket felhasználva a filmeket, filmregényeket, illetve az expanded universe típusú regényeket. Bár fiktív lényről van szó, megállapítható, hogy az Idegen mint biológiai létező nagyon is sokban hasonlít a földi élővilág különböző élőlényeire, pl. a szaporodásban, a társadalmi felépítésben és a fejlődés különböző stádiumaiban. A filmek mellett azért is tartom fontosnak beemelni a regényváltozatokat, mivel azok bővebb magyarázattal szolgálhatnak a Xenomorfokról, amelyekre eddigi tapasztalataim szerint nem fordítottak figyelmet. Mindezek tükrében megpróbálkozom a Prometheus című film néhány problémájára is megtalálni a választ, amely szintén biológiai jellegű kérdésekre vezethető vissza, pl. mi a filmben látható fekete anyag szerepe?

Turcsányi Réka Mária (BA-hallgató, ELTE BTK Anglisztika Tanszék)
Evolúció és a növények szerelme, avagy rövid bevezetés Erasmus Darwin költészetébe
Erasmus Darwin jóval unokája, Charles Darwin előtt megalapozta az evolúcióelméletet. Polihisztorként úgy gondolta, tudomány és művészet szerves kapcsolatban állnak egymással, így forradalminak számító gondolatait versekbe öntötte. Két nagy lélegzetvételű költeményből álló kötetében a fizikai, kémia és biológiai evolúciót, a tudományos fejlődést, és egy különös témát, a botanika rendszertanát járja körül. Művei többek között Carl Linné taxonómiájának állítanak emléket, természettudomány és irodalom összefonódásának nagyszerű példái, s mindezek mellett korukat jócskán meghaladó felvilágosultsággal beszélnek nőkről és szexualitásról.

L. Varga Péter (tudományos munkatárs, ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
„Unalmasan sorjázó nullák és egyesek” – Az esztétikai tapasztalat médiatudományi kérdéséhez
Előadásomban annak a dilemmának érintem néhány pontját, amely az esztétikai tapasztalat „operacionalizálhatóságával” kapcsolatban merül fel. A kittleri médiatudomány vonatkozási mezeje a lejegyzőrendszerekre (köztük is az irodalomra) mutat párhuzamokat a modern elméleti biológia bizonyos belátásaival, és leginkább arra a kérdésre irányítja a figyelmet, vajon az „ember” és az „esztétikai tapasztalat” fogalmainak antihumánus, „hírhedt embertelensége” miként korrelál a tudományról alkotott lehetséges kép „embertelenségével”.

Németh Zoltán (költő, egyetemi docens, Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
Biopoétika, genetikai líra
Az előadás biológia és poétika, illetve genetika, evolúcióelmélet és szépirodalom határfeszültségeiből építi fel önmagát. Ennek kapcsán kitér a testpoétikák lehetőségeire, test és gép, test és drog, test és növény egymásban való kiterjesztéseire, illetve a közösnek feltételezett emberi-állati genetikai meghatározottságok irodalmi lehetőségeinek feltérképezésére. Az így felvetődő kérdések temporális feltételezettségét a szépirodalom poétikai lehetőségeinek kontextusában értelmezi, többek között Donatien Alphonse François de Sade, Arno Schmidt, Carol Ann Duffy, Nemes Z. Márió, Bartók Imre, Áfra János szövegeiben, a jövő-jelen-múlt hármasának eltérő biopoétikai jellegzetességeit vizsgálva. Az előadás vége a regresszív líra jellegzetességeit vizsgálja az állat-ember dialógusok kontextusában, kitérve többek között a bonobók, a vakondpatkányok és a hollók társadalmának hasznosítására, újraolvasására.

Németh Csilla (doktorandusz, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola)
(Torz) testképek a (poszt)modern (Kunst)kamerában
Posztmodern kultúránkban – a debord-i spektákulum társadalmának kicsúcsosodásakor – a kortárs művészetek kitüntetett figyelmét élvezik a torz és deformált test(kép)ek és a más(ik)ság (disz)pozíciói. Ezen „monstrumok demonstrálására”, (ki)takarására frenetikus példákat találunk a már Kunstkameraként funkcionáló populáris vizuális kultúrában. Gondoljunk csak a „mother monster”, Lady Gaga testkoncepciójára, ill. Marilyn Manson deviáns testképére, vagy Joel Peter Witkin brutális erejű művészetére, aki az élő/halott test(rész)ekből és a normalitástól eltérő alakokból (törpék, hermafroditák, csonkák, homoszexuálisok stb.) álló, (rém)álomszerű vanitas csendéleteket kap lencsevégre. A Witkin-féle tükörtartás, a menny és a pokol közötti (test)határ feltérképezése Németh Zoltán Kunstkamera című provokatív testpoétikájának alapgondolatát is képezi.

Lázár Bence András (költő, egyetemi rezidens, SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika; SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet)
A szinesztézia és a kreativitás – a szó-szín szinesztézia vizsgálata szépírók körében
A szinesztézia egy olyan pszichés jelenség, amely során a jól definiálható szenzoros vagy kognitív stimulus egy komplex szenzoros vagy kognitív élmény formájában tudatosul az egyénben. Az egyik legismertebb altípus az úgynevezett graféma-szín, avagy szó-szín szinesztézia. Általánosnak mondható az az elképzelés, miszerint a kreatív emberek speciális személyiségvonásokkal, kognitív stílussal, esetleg biológiai vagy viselkedési tulajdonságokkal rendelkeznek. Több kutatócsoport vizsgálta már a művészek szinesztéziára való affinitását, továbbá az elmúlt években zenészek körében is igazolták a szinesztézia nagyobb arányú előfordulását a kontroll csoporthoz viszonyítva. Ugyanakkor szépírók körében a szinesztézia előfordulásának gyakoriságára vonatkozóan eddig vizsgálat nem történt. Munkánk során a szinesztézia jelenségének előfordulását vizsgáltuk magyar szépírók körében. Kutatásunk eredménye alátámasztja azon elképzeléséket, miszerint szoros összefüggés lehet a szinesztézia jelensége és a kreativitás között, továbbá megállapíthatjuk, hogy a szinesztézia megjelenése szükséges lehet a nyelv megértéséhez, feldolgozásához és annak újraalkotásához.

IMG_8914

12:30
EBÉDIDŐ

14:00 (MODEM, Multimédia Terem)
HÁLÓZATOK ÉS EXPERIMENTALIZMUS
ELŐADÁSOK AZ IRODALOM INTERDISZCIPLINÁRIS VISZONYLATAIRÓL
Szekcióelnök: Németh Zoltán

Daróczy Bálint (doktorandusz, ELTE IK Informatika Doktori Iskola)
A kontextus alapú morfológia egy interdiszciplináris modellje
Előadásomban egy absztrakt gráf alapú modell segítségével egy (irodalmi/szövegalapú) entitás hipotetikus transzformációinak leírhatóságára teszek kísérletet. Először definiálom a meghatározott entitás lehetséges transzformációinak együtteseit („morfológia”), majd ezen transzformációk lehetséges sorozatait hatásuk alapján csoportokba osztom. Előadásom konklúziójaként kísérletet teszek egy elméleti sejtés megfogalmazására, leírom, hogy az adott irodalmi/szövegalapú entitás eredeti „kontextusától” (birth context) távolodva hogyan alakul át „befogadói kontextusok” (recipient context) sorozatán keresztül, és ezek alapján miképp helyettesíti az eltávolodás során lemorzsolódott elemeket.

Pál Dániel Levente (költő, doktorandusz, ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
A kontextus alapú morfológia operatív funkciói
Előadásomban egy absztrakt gráf alapú modell segítségével létrehozott interdiszciplináris elméleti sejtés lehetséges alkalmazási irányainak, operatív funkcióinak bemutatására teszek kísérletet. A kontextus alapú morfológia egyik érdekes alkalmazási területe egy kiegyensúlyozatlanná váló viszony a vizsgált szövegi entitás eredeti „kontextusa” (birth context) és a „befogadói kontextusok” (recipient context) között, az utóbbiak javára – mely egyensúlyi zavar alkalmazható a damrosch-i „világirodalom-elmélet” által is leírt folyamatok hátterének jobb megértéséhez is. Előadásom másik, s talán legfontosabb konklúziója, hogy akár szépirodalmi, akár elméleti szövegről beszélünk, nem feltétlenül önmagában a befogadó vagy értelmező, hanem azok az alkalmazott gráf alapú modellel együttesen határozzák meg az (analitikus) értelmezési összetevők halmazát (azaz az értelmezési keretet magát), mely segítségével a korábbiaktól eltérő módon lesz leírható egy adott (irodalmi/szövegalapú) entitás ontológiai státusza és identitása.

Szirmai Anna (doktorandusz, ELTEK BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Plakátverstől a gifig – Az olasz poesia elettronica sajátosságai
Az irodalom és képzőművészet határterületin létrejövő kísérleti költészet reflektál leginkább a technológiai fejlődésből eredő új kifejezési lehetőségekre. Intermediális sajátosságai miatt a vizuális költészet kifejezetten jól mozog a mai digitális térben. Előadásomban a világ számos pontján kialakuló experimentális tendenciák közül az olasz Gruppo 70 (1963) és a hozzá köthető Poesia Technologica vizuális költészeti praxisaiból kiindulva mutatom be a net-poetry Olaszországban kifejlődött speciális irányzatát. Az olasz szcéna úttörő alkotói közül Caterina Davinio digitális költészeti projektjeit (Karenina.it, Bunker Poetico) és a kortárs költészeti közeg néhány jelentős szereplőjének munkáit elemzem.

Martore Vanessa (doktorandusz, ELTEK BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Számítógépes költészet a versgenerátor nyomában
A költészet belépett a digitális világba és ettől maga is megváltozott. A kortárs költészet már nem papíralapú statikus szöveg többé, a pixelek rejtett szintjén történő változások és a szöveg alatti mechanizmusok átformálták a műfajt. Ebben a közegben a „vers” mint jelenség kibővül, és a digitális költemény folyamatként válik értelmezhetővé. Ezeknek a szövegeknek az olvasása másfajta befogadási magatartást eredményez és igényel: a befogadó résztvevővé válik. A szerző/alkotó és az olvasó/befogadó összetett interaktív kapcsolatban áll egymással, amelynek során közösen formálják a létrejövő költeményt. A magyar szcéna úttörő alkotói közül Papp Tibor egyik digitális költészeti projektjét (Distichon Alfa versgenerátor) és a kortárs költészeti közeg néhány jelentős szereplőjének munkáit fogom elemezni.

Magolcsay Nagy Gábor (költő, LITOS alkalmazott művészeti vállalkozás)
A logo-mandala szerepe a kulturális antropológiai hagyományban
Az egyik vizuális költészeti kifejezésforma, a logo-mandala eddigi tapasztalataim szerint a költészet legizgalmasabb és legtoleránsabb megnyilvánulása a látható nyelvben. Többféle olvasási lehetőséget biztosít, nem diktálja a jelentést, hanem lehetőséget ad a szabad, alkotó jellegű befogadásra. A vizuális irodalmi művek eme jellegzetes típusának bemutatásával, a többszólamú olvasási lehetőségek szemléltetésén keresztül a perspektívaváltásra, annak a gondolkozásra és a viselkedésre gyakorolt hatására szeretném felhívni a figyelmet.

Hérincs Dániel (zeneszerző, hallgató, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)
Kognitív meditáció
Mitől komoly(zene) a komolyzene?  Főként a szerző kompetenciáját és a feldolgozandó téma komolyságát szokták emlegetni, ha felmerül ez a kérdés. A logo-mandalák formanyelvére alapozott két kísérleti zeneművem bemutatásával és elemzésével arra szeretnék rámutatni, hogy talán egyik sem feltétlenül szükséges. Ha adott egy egyszerű, könnyen elsajátítható „zenei” nyelv, ami minimális képzettséget igényel, ám természeténél fogva elmélyülésre, megismerésre hív fel, akkor már csak koncentrációra van szükségünk. Más szóval kognitív meditációra.

Csehy Zoltán (habilitált egyetemi docens, Comenius Egyetem BTK Filozófia Tanszék)
Epikus gravitáció – Avantgárd zenei eljárások mint mintázatok Cselényi László „eposzában”
Az előadás azokat a szövegszervező, illetve szövegtömbösítő, szövegszólamosító technikákat térképezi fel, melyek Cselényi László költészetében eredendően zenei fogantatásúak. Elsősorban Boulez, Berio, Stockhausen, Xenakis és Cage egyes komponálási stratégiáinak, illetve művészetelméleti megfontolásainak érvényesülését, szövegformáló, kompozíciós erejét vizsgálom. Cselényi hagyományos irodalmi mű helyett partitúrát alkot, mely polifón struktúráival, az aleatória, a chance music, illetve a szeriális vagy posztszeriális zenei nyelv alkalmazásával az olvasót társszerzőként kezeli, s a műalkotás létrejöttét folytonos dialógushoz, útkereséshez köti. A részek felcserélhetősége, a szólamok váltakozásának logikája, a mágikus nevek, a rituális technikák beiktatása ugyan bizonyos fokú szabadságot biztosít a költő számára, és a szubjektum megképződését, a mű egzisztenciális tétjeit is sikeresen elbizonytalanítja, a zenei megközelítésmód mégis kikerekít egy kézzelfoghatóbb hipernarratívát, mely szöveg és zene párbeszédében sikeresen gerjeszti újra meg újra a jelentéstulajdonítás játékait.

plakat-2.cdr

16:45
KÁVÉSZÜNET

17:00 (MODEM, Multimédia Terem)
RENDHAGYÓ VIZUÁLIS KÖLTÉSZETI BEMUTATÓ
Vendégek: Magolcsay Nagy Gábor, Papp Tibor, Sós Dóra Gabriella

18:00 (MODEM, 3. emeleti kiállítótér)
A RIMETRIA ÖSSZMŰVÉSZETI FORMÁCIÓ KÖLTÉSZET NAPI BEMUTATÓJA
Tánc: Debity Boglárka, Gyöngy Dániel, Turchányi Zsófi
Zene: Szőr Zoltán aka Forgotten Dreams
Versek: Áfra János

A KULTOK IV. Facebook-eseménye ide kattintva érhető el.

A II. Debreceni Slam Poetry Verseny döntőjének Facebook-eseménye.

A Rimetria költészetnapi bemutatójának Facebook-eseménye.

KULTer.hu Szerkesztőség

szerző: KULTer.hu Szerkesztőség
honlap e-mail
A KULTer.hu kortárs kultúrportál 2010 augusztusában indult el azzal a céllal, hogy egyrészt a szélesebb olvasóréteghez közelebb hozza a kortárs "magaskultúrát", másrészt kritikai stratégiákat kínáljon a populáris jelenségek értelmezéséhez, továbbá eltérő stílusú és elmélyültségű cikkek közlésével, programok szervezésével igyekszik megkönnyíteni a kortárs mediális tapasztalatok megértését, valamint a szubkultúrák és generációk közötti párbeszédet.

KULTprogramok

<< 2016. jul. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum