KULTer.hu - Pollágh Péter versei
59746
post-template-default,single,single-post,postid-59746,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Pollágh Péter versei

Erika néni trafikja

Tatabányám emlékére
most egy felhőből kortyolok.
Elfagyott erkélyen, itt, madár se jár,
nem elég két szárny, hogy feljussál.
A csalódás erkélyén. A csodákén.
Itt sokkal-sokkal többet kérnek.

A lakótelep-sárga, lakótelep-fehér házikók,
mint lecövekelt villamosok, olyanok.

A jó nap az, ami kakaóval végződik,
és van benne trafik, kidobós csata,
szétszakadt mackóalsó. Trafikföldje.

Erika néni trafikja, hányszor elfoglaltam,
Sárberekben, a házak aljában.
Trafikvizit. Mit vizit. Invázió.
Hány ujjnyomot adtam a kirakatnak,
napestig helyszínelhettek
a detektíves, bólogatós dogok,
a rendfenntartó ólomkatonák.

Az a kerekfejű gyerek,
a szeme két kék gömb:
ez voltam. Emlékszel?
A fájdalom, a nosztalgia is kerek,
innen lehetek ismerős neked.

A trafikáru elosztója. Kiskatonák őrbódéja.
Olyan szerencsés, kedves zöld. Vidám. Sárkányos.
Babazöld, almazöld, kölykös zöld, kölökzöld.
Teleírnám a szinonimaszótárt, ha visszahozhatnám.

Erika néni trafikja. 1983-84-ben
álltam meg előtte. Ott állok azóta is.
Düledezik a sikertől. Jó ezt kimondani.
3-ban vagy 4-ben, a nyolcvanas évek
földszintjén / előszezonjában / előszobájában,
a nyolcvanasok tízemeletesének
harmadik vagy negyedik szintjén, emeletén,
ott jó volt.

Volt rakéta a játszótéren. Elcsatoltam azt is, még
gombot is ültettem. Majd varr a jövő ruhát hozzá.

Ifjúmunkás trafik

Ifjúmunkás úti őrbódé. Rácsos kocka. Csuparács.
Megvan-e még? Tudod, ott a lépcsős posta mellett,
a pirospostánál. Beszélőnek hívják a kis ablakot,
amin kiúszik a füst és kinyúl az apróért a gyűrűs kéz.
Benne lakik a trafikos. Bumfordi trafikkulcs nyitja.
Egyemberes hely. Özvegyasszony? Özvegyember?
Hózentrógerben vagy otthonkában ül a trónon itt?
Nem tudom. Csak egy kéz: foltos fej, öt hosszú láb,

igen, özvegyi trafik talán, de nem vigasztalan, a gazda
nincs egyedül. A vevők egymásnak adják a kincset,
és játékmunkatársakat is mindig keresnek.
Itt lakik minden szent, minden apró. Bizony ám:
sokan cserélik itt a gazdát: a bélás, a Dózsa-húszas,
a Kossuth-ötös, a korona, a schilling, a kopejka,
a tallér: ez itt mind dukál, csilingelni mind idejár,
de sajnos ha átlövik a torkát, leesik a tantusz is,

mert elhullik egyszer minden szent:
látom a tenger kincseit, alámerítenek,
sírok egy trafik pultján, csúszós mólóján,
1984 van, és elvesztettem az ajtót
a nagyszülői, második emelethez.

Nem tudom, mi kezdődik,
a Gomböntő mit szól hozzá.
Elvesztettem Pál papát.
Azt mondják, beadta a kulcsot, ide:
két pufók ököllel ütöm a trafikot.
Egy gomb már ő is a dobozban
vagy a mackóm hasán?

Elvitték a papát, polcra ül hát ő is,
ott már nem nyúl utána a Párt.
Almásfüzitői papa, szomorúfűz
nő majd a timföldgyár udvarán.
Meghalt a papa, mert besúgták.

Pollágh Péter

szerző: Pollágh Péter
honlap e-mail
Pollágh Péter 1979-ben született Tatabányán. József Attila-díjas költő, szerkesztő, író, publicista, esszéista, a JAK, a FISZ, a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társaságának tagja. Verskötetei: Eleve terpesz (2001), Fogalom (2005), Vörösróka (2009), A Cigarettás (2010). 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseit eddig francia, bolgár, szerb, horvát és szlovák nyelvre fordították le.

1 archív hozzászólás
  • Ayhan Gökhan

    Ayhan Gökhan - március 9, 2015

    Jöhetne már egy új Pollágh-kötet!

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum