KULTer.hu - Tóth Kinga prózaversei
60228
post-template-default,single,single-post,postid-60228,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tóth Kinga prózaversei

Dámák

Egy fehér ruhás nő jön, ő a lelkiismeretem. Leterít maga alá egy lepedőt, egyenes derékkal-háttal ül, lábak lenn, a fehér táskája az ölében. Nem teszi le a földre. Kihúzva a fehér mindene, és így ül még vagy három órát. Az én táskám sarka lyukas, a műanyag merevítő kilóg belőle, nem volt idő megjavíttatni. A vénám tiszta szúrás, én vagyok a fehér nő ellenpontja. A feje is előre mutat, az egész teste, olyan a tartása, amilyet a mamám kívánt nekem. A haja is majdnem, az szőke, vaníliaszaga van, éhes leszek tőle, a fertőtlenítője drága citrusos, mint a dámáknak. Ha behegedek, én is dáma leszek, a következő megállótól kihúzom magam, a kardigánom leveszem az alkaromról és végig így maradok csendben. Amikor megérkezem a vendégágyba, áttetszőt veszek, nem szégyellem, ha leszakítják, büszke vagyok, a hátam egyenes.

Eszkimó

Szánhúzó van a képen, a hótól látni a prémeket. A rajzfilmben most jön a barátságos fóka, akit meg kell menteni. Az apával ketten vezetik a szánt, köztük egy üres, szétváltak, csomagokban ülnek, úgy nem olyan hideg. Előveszi a távcsövet és a napszemüveget, a hóról visszapattanó fény rendesen éget. Így vágta fel a fejem körbe a késével, mutatja saját késével körbe a homlokán. Egészen a fülem vonaláig, de behegedt és nem volt olyan mély. Csak mi vagyunk itt a hóban, a vadász apám és én, csúszik a szánkónk én is dúdolgatok egy vadcsalogatót, ahogy az öregek teszik. A házunk tetején víztorony, abból csorgatunk le és főzzük fel. A jegesmedvét elugatják a kutyák, megerősítjük a hajlékot. Az utolsó ablaküvegen lyukat vágunk, ott dugjuk, vezetjük ki a kéményt. Nincs fűtés a squatban, nem vetkőzünk le, magunkra tesszük az összes takarót, matracot, 1-2-t az ablakba is, mert átfúj. Még négy óra az első vonatig.

Metronom

Kettőt ugrik a családban, a nagyszülőket kell figyelni, akkor az biztató. Meddig éltek, élnek még, milyen problémáik vannak. Először tikkelésnek is lehet nézni, mint az inga vagy inkább a metronom, de csak egyik oldalra megy ki, pár centiméter. Nem-nem. Aztán a zacskó, az már elkezdődött. A zacskó védelem, csomagolás, ugyanolyan állapotban maradnak benne a dolgok. Nem vesznek el. Napokra vagy méretre is lehet zacskózni, a szabályt kell csak megjegyezni. Ez egészen sokáig megmarad, akkor is, amikor minden másra nem emlékezni már.

Hogy a véráramban mikor szilárdul, ezt nem érezni, pedig gyors. Az egyikre nem emlékezni, a másik észrevétlen. Vajon melyiket fogja választani, mivel tud kombinálódni? A vénaszűkülés is szédülés, az is oldalra megy, mint a metronom, de nem lép ki a másik oldalra is, csak a kezdőpontig. Nem-nem.

Kiemelt kép: Pixabay

Tóth Kinga

szerző: Tóth Kinga
honlap e-mail
Tóth Kinga 1983-ban született Sárváron, költő, illusztrátor. Verseit többek között az Árgus, az Élet és Irodalom, a Palócföld, a Cimbora és a Spanyolnátha folyóiratok közölték. Vizuális költeményeket készít és állít ki. A Tóth Kína Hegyfalu zenei formáció szövegírója és frontembere. Kommunikációs szakember, korrektor, német bölcsész, nyelv- és irodalomtanár. Kötetei: Zsúr, 2013 (Prae), All machine (2014, Magvető), Allmaschine (2014, Solitude).

KULTprogramok

<< 2019. aug. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum