KULTer.hu - Tamás Dorottya versei
61249
post-template-default,single,single-post,postid-61249,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tamás Dorottya versei

lassan élni

lépésről lépésre haladunk a márványon
csillogva nézlek, mint az időtlen oxigén
kellett nekem a légzés

remeg a kezem, mikor meg akarom fogni a párás
levegőt, tükröt, énemet
torkomat égeti a gyömbéres tea és a csókod emléke

ma betakarózom azzal, amit itt hagytál
félelmet teszek a gyertya mellé
hallgatom a sercegést, nézem, miként lehetne
a következő lépés
egymás felé

a szobor, mit építünk
(a közös félelmünk: az élet)
fogom a kezed, fogom a márványt

Ha köd lepi be a tájat

és körbeér ujjaim között a legújabb felhő
egy tócsába lépünk bele, nem múlik az idő
csak körbe-körbe járjuk, mint gyerekek
az ugróiskolában, egyensúlyozzuk a testet
a lélek körül.

Ha már belepte a köd a tájat

én otthon maradok és figyelek
hogyan nem múlik el az idő
hogyan csorog ránk a nyálkás november
s gyertyalángok között ringatom
az idő spirális alakját.

Ha megmarad a táj és a köd

tükröt állítok tér és idő közé
szétválasztom, mint tojást szokás
tekinteteket számolok és rajzolok
– az éjjelek szürkén mozdulatlanok –
magukat oldják az egyenletek
keresztrejtvényt fejt mindenki magában
csak egyre nem tudják a választ már
ki a köd, és ki a táj.

Tamás Dorottya

szerző: Tamás Dorottya
honlap e-mail
Tamás Dorottya 1994-ben született Budapesten. A Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves tanulója angol nyelvű kommunikáció- és médiatudomány BA szakon. Tizennégy éves kora óta rendszeresen ír verseket, újságíróként is tevékenykedik. Érdeklődési körébe tartoznak a feminizmust, kultúrát, társadalmat érintő témák. Genderkutatással, versírással szeretne a későbbiekben foglalkozni.

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum