KULTer.hu - Jerney Gábor kisprózája
62026
post-template-default,single,single-post,postid-62026,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Jerney Gábor kisprózája

Bűzbomba

És ez az a pillanatszilánk, amikor mentünk haza a suliból, délutánosok voltunk, négy óránk volt, fél öt lehetett hát, úgy nagyjából vagy körülbelül, de minket ez nem érdekelt, miért is érdekelt volna, egyikünknek sem volt órája, se Kistökinek, se Karcsinak, se Szilvinek, se nekem. Karcsinak kellett a legmesszebb mennie, végig a bérház előtt, el az élelmiszerbolt előtt, ahová mindig betörtek, amikor Halina volt a vezető, egyszer el is vitték a Halinát, mert nem a boltban voltak az üvegcserepek a betöréskor, hanem az utcán, többet nem is jött vissza, aztán el a zöldséges és a hentes előtt, majd a kicsit lejtős járda szélén megállt, nézett balra, majd jobbra, így tanították annak, akinek át kellett mennie az utcán, pedig nem volt forgalom, akkor nem volt, sokkal később lett az, hogy mindig nagy lett, vasárnap délelőttönként nyitott ablaknál hallgattuk, jön Józsi szódás Sellővel, húzta Sellő a kocsit, kolompolt a Józsi szódás, szaladtunk le a két üveggel, vigyázni kellett, ha leesik, akkor nem törik, hanem robban, a vastag üveg elvághatja a vénát is, ezt mondták, ezért vigyáztunk, szerettem alulról a kilencedik, felülről a harminchatodik betonlépcsőre lépni, kicsit billent, és olyan fura mély hangot adott, ahogy visszament a helyére, talán még ma is billeg. Karcsi így se lakott messze, a balra és jobbra nézés, majd az átmenés után az már az ő utcájuk volt, sokszor voltam náluk, amikor még lakásuk volt, később is, mikor már kocsma volt a helyén, bérbe adták, elvált szülők gyereke volt már akkor Karcsi, maszek építős volt az apja, és ahogy kell, ezért valahogy börtönbe is került, nem tudott elszámolni, hát vele tették, összeült a családi tanács, Bertalan, el kell válnunk, mondta Pirike néni, és Bertalan belátta, tényleg ez lesz a jó megoldás, Pirike néni nevére kell íratni mindent, nagy lesz az adósság a börtön után is, ne tudják vinni a házat. Megnyugodva ment a börtönbe Bertalan bácsi, egészen addig nyugodt is volt, amíg negyvenkét hónap múlva ki nem engedték és be nem csengetett a házba. Mit akarsz itt, kérdezte az emeleti ablakból kihajolva Pirike néni, nem emlékszel, hát elváltunk mi egymástól, szégyent hoztál a család fejére, hát kotródj innen, nagyot tanult akkor Bertalan bácsi. Szilvinek nem kellett sokáig menni, mert ő meg a mellettünk levő lépcsőházban lakott a földszinten, ezért ha erkélyt akart, el kellett jönnie hozzánk a másodikra, vagy Kistökiékhez az elsőre, akiknek az volt a plafonjuk, ami nekünk a padlónk, amin sokat nevettünk. Mi is már majdnem otthon voltunk a Kistökivel, aki még hamarabb, mint én, mert rám még várt tizennyolc lépcső, amit egy idő után úgy vettem a kilences fordulóként, hogy az első lépcsőre jobb lábbal, onnan kettesével és akkor fentre pont megint jobbal jött ki, így volt kiszámítva, a földszintre  és onnan a félemeletre, ahol a virágok voltak, másképp kellett, mert a földszintig hét volt, onnan a félemeletig pedig tíz, abból is alulról a második volt a billenős, ott a földszintig az elsőre jobbal, a másodikra ballal, majd megint jobbal, onnan lehetett kettesével, majd amikor nagyobb voltam, egyből a harmadikra jobbal, és onnan kettesével, a tízlépcsőst pedig az aljáról már kettesével és akkor alulról és felülről is klattyant. Mi laktunk a legközelebb a sulihoz, hatvankét méter volt a távolság iskolakaputól a középső lépcsőházig. A harmadikban a Doktor Máriás fia még közelebb lakott, de ő meg egyszer beleesett a gödörbe, amit akkor ástak, amikor csöveket fektettek, nagy betoncsövek voltak, még nem temették be őket, a Tibike meg beleesett, nem is igazán tudni, hogy, de amikor már benne volt, mindegy is volt, csak az volt az érdekes, hogy Tibikének betört a feje, kórházba vitték, Doktor Máriás, aki az egész telep gyerekorvosa volt, azon az éjszakán megőszült. Amikor már majdnem hazaértünk, akkor furcsát láttunk az úttesten, nagy víztócsában apró rózsaszínű remegő hurkákat láttunk, és csak ott volt vizes az aszfalt, ahol az apró remegő rózsaszínű hurkák voltak, néztük kíváncsian, mi lehet az, semmilyen általunk ismerős anyag nem hasonlított ezekre, amik ott úszkáltak, lefelé a lefolyó irányába, hogy végül belecsusszanjanak a kanálisba. Felnőttek álltak ott, mesélték egymásnak, a naptejből jöttek ki a kicsik, meglátta a kislány a túloldalon az anyukáját, átszaladt hozzá, de csak az aszfaltcsík elejéig jutott, talán nem is hallotta a teherautó csikorgását, „vigyázz, légfék!”, ezt írták a teherautó hátára fehér festékkel, az iskola sarkától egészen a harmadik lépcsőházig tolta a kislányt, a fején fékeződött állóra a jobb első kerék. A mentők kijöttek ugyan, a mentőorvos és az ápoló tanácstalanul állt, injekciót adtak az édesanyának, az egyik vadgesztenyefának támasztotta a fejét, úgy ült aztán még sokáig, a mentősök meg közben zacskóba szedték a kislány agyvelejét, a nagyját legalábbis, aztán amikor a rendőrök megengedték, a házmester a slagjával fellocsolta az aszfaltot, azzal, amelyikkel a járdát is szokta, az aszfaltot most azért, hogy az apróbb agyvelődarabok bemenjenek a kanálisba, oda űzve az emberdarabokat, amelyek pár perce még egy kislányt irányítottak, csak éppen rossz helyre. Megnéztük, amíg az utolsó darabok is leúsznak a kanálisba, majd hazamentünk, leraktuk a táskát és mentünk a játszóra. A középsőre, mert ott volt a pingpongasztal, akkor is szétvertünk rajta egy labdát, apró darabokra téptük, becsomagoltuk sztaniolpapírba, csak egy kis csücsköt hagytunk ki, meggyújtottuk, amikor már nagyon sercegett, akkor rátapostunk és körbeálltuk, hogy minél több füstöt magunkba tudjunk szívni a bűzbombából, majd pingpongoztunk tovább.

Kiemelt kép: Flickr

Jerney Gábor

szerző: Jerney Gábor
honlap e-mail
Jerney Gábor 1965-ben született Miskolcon, nem ezen a néven. Élt rövid ideig kényszerként Marcaliban honvédként, majd négy évig Egerben, ami mostanáig a nagy szerelem, Gesztelyben, ismét Miskolcon, majd több mint egy évtizede a hegyaljai Bodrogolasziban. Publikációi a KULTer.hu mellett a Librariuson és a Kalligrammban jelentek meg. Újságíróként dolgozik, munkáját élvezi, családját, kutyáit szereti.

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum