KULTer.hu - Az operaház fantomjai
63108
post-template-default,single,single-post,postid-63108,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Az operaház fantomjai

Mission: Impossible – Titkos nemzet

lp_nqDíszletek, kellékek, maszkok, mikrofonok, kamerák, trükkök, szerepjáték, szoros határidő, hatékony együttműködés – ezek egy kémcsoport tevékenységének legfőbb összetevői, ahogyan egy filmet készítő stábnak is ezek az eszközei. 

Míg az előbbi az életveszélyt is vállalva az ellenséges ügynököket, politikusokat, bűnözőket akarja félrevezetni, addig az utóbbi a nézők elkápráztatására alkalmazza az illúziókeltő hatásokat. Az alkotói és a befogadói oldalon is indokolt tehát a kémtörténetek iránti töretlen érdeklődés.

A legtöbbször egyedül dolgozó James Bonddal ellentétben a szintén a 60-as években indult Mission: Impossible című tévésorozat a csapatmunkára helyezte a hangsúlyt. Jim Phelps (Peter Graves) vezetésével a kormány megbízásából az ötfős kémbrigád minden epizódban egész álvilágokat felépítve hajtott végre valamilyen különlegesen nehéz feladatot. Tom Cruise fiatalon a sorozat nagy rajongója volt, és miután 1993-ban megalapította saját produkciós cégét, társproduceri és főszereplői minőségben legelőször a Mission: Impossible moziváltozatát készítette el. A kémthriller annyira a szívéhez nőtt, hogy máig Ethan Hunt az egyetlen karakter, akit Cruise egynél többször is eljátszott, bár ez hamarosan változni fog a Top Gun és a Jack Reacher tervezett folytatásaival.

mi

Bármennyire is kedvelte a tévészériát, a sztár a kezdetektől a saját képére igyekezett formálni az adaptációt, a forgatókönyvtől a rendező és a színészek kiválasztásáig mindenbe beleszólhatott. Az eddigi öt részen öt rendező és kilenc forgatókönyvíró dolgozott, nem csoda, hogy az epizódok nem alkotnak egységet. A hidegháborús, kémfilmes gyökerekhez a Brian De Palma rendezte első rész áll a legközelebb, bár Jim Phelps karakterének pálfordulása megtagadja a tévésorozat szellemiségét. A John Woo által dirigált folytatás a hongkongi rendezőre jellemző lassításokkal és átfedő vágásokkal operáló akciófilm. A harmadik rész – J.J. Abrams munkája –  a legkevésbé markáns kézjegyű alkotás, viszont ebben szerepel a széria legfélelmetesebb gonosztevője, akit Philip Seymour Hoffman alakít. Az ezt követő Fantom protokollban Brad Bird már a csapatmunkára helyezi a hangsúlyt (beszédes, hogy legelőször csak a negyedik rész plakátján láthatjuk Hunt mögött a csapat többi tagját is, korábban Tom Cruise volt az egyeduralkodó a posztereken). Ekkor már a humor is fontos hatástényezővé válik, a még az előző részben bevezetett Benji nevű karakternek köszönhetően, akit Simon Pegg játszik kiválóan.

mi3

A friss epizód rendezője, Christopher McQuarrie elődei nyomdokain haladva a lélegzetelállító akciókra hegyezi ki a történetet, de íróként megpróbált némi súlyt is adni az eseményeknek. Az Ethan Hunt vezetésével dolgozó IMF (Impossible Missions Force) akciócsoportot az előző részben elkövetett hibái miatt (pl. a Kreml lerombolása) feloszlatják. Huntnak rejtőzködve és egyedül kell szembeszállnia a Szindikátus nevű titkos szervezettel, amely terrorakciókkal akar új irányt szabni a világ folyásának. A csoport egykori ügynökökből áll és munkájához igyekszik az angol miniszterelnök jóváhagyását is megszerezni  – sok szempontból tehát a Szindikátus az IMF rossz irányba tévedt változatának tűnik.

A rendező érezhetően visszább akarta téríteni a sorozatot a kémfilmes hagyományokhoz, és ebben leginkább a Skyfall című James Bond-kaland volt ihlető forrása. Nemcsak az egykori kollégák szembenállása vagy a bíróság elé citált kémfőnök lehet ismerős Sam Mendes művéből, hanem a főhős filmeleji megsebesülése és hónapokra szóló eltűnése is. Sőt, ahogyan az egyik mellékszereplő lesz a történet végére a 007-es új felettese (M), úgy lép elő a Titkos nemzet zárlatában is az egyik karakter az IMF-et ellenőrző miniszterré. A Skyfallban önmaga sebezhetőségével szembesül az egykor erős brit titkosszolgálat, s vele a 007-es is. A Titkos nemzetben az IMF és Hunt önhittsége a kritika tárgya, hiszen a csapat szinte zsonglőrködik a veszélyekkel, és ez lesz az egyik oka megszüntetésének is. A későbbiekben viszont Huntnak rá kell jönnie, hogy egyedül nem boldogulhat: többször is Ilsa Faust ügynöknő (Rebecca Ferguson) segítségére szorul, sőt az egyik casablancai jelentben szinte a halálból kell visszahozni a teljesítőképessége határán átlépő férfit.

635624454898073280-FERGUSON-MISSION-IMPOSSIBLE-5-MOV-jy-4998-

A korábbi részek forgatókönyvei keveset törődtek azzal, hogy a rengeteg akciójelenetet összekössék valami épkézláb történettel. Egy olyan szerző, aki a filmtörténet egyik legbravúrosabb szkriptjéért (Közönséges bűnözők) kapta Oscar-díját, nem engedheti meg magának az efféle sekélyességet. McQuarrie itt is megpróbálkozik a csavaros történetvezetéssel, de inkább csak túlterheli filmjét az IMF, a Szindikátus, a CIA és a brit titkosszolgálat közötti hatalmi harcokkal. Az ennyire szövevényes spionjátszmáktól már elszoktatta a nézőket a sorozat (a harmadik rész például annyira komolytalan, hogy hiába forog az egész cselekmény a titokzatos „Nyúlláb” nevű eszköz birtoklása körül, sosem derül ki, miről is van szó pontosan). Az ötödik részben McQuarrie ráadásul azt a bosszantó sablont is felhasználja, hogy az ellenfelek tíz lépéssel előre gondolkodva is ki tudják következtetni a másik terveit. Épp ezért a film utolsó negyede már csak szálelvarrásnak és magyarázkodásnak tűnik.

A sorozat legfőbb vonzerejét jelentő akciókra azonban most sem lehet panasz. Talán a legragyogóbb mind közül a bécsi operaházban zajló jelenet, ahol minden páholy és díszletelem merénylőket és ügynököket rejt. A rendező itt A férfi, aki túl sokat tudott című Hitchcock-mű koncerttermi tetőpontját a suspense és a groteszk humor keverékével emeli eggyel magasabb szintre. De a Marokkóban végrehajtott víztározóbeli búvárkodás, illetve a négytényezős autós-motoros üldözés is az akciófilm műfaji antológiájába való szcéna. A sok látványos és dinamikus képsor ellenére az M:I-filmek részletei hamar elvesznek az emlékezetben, s valószínűleg nem lesz ez másképp a friss epizóddal sem. Ráadásul, az előző részhez hasonlóan az igazán hatásos jelenetek a film elejére, közepére esnek, és a finálé már nem tudja túlszárnyalni azokat. A karakterek közül Ilsa viszont maradandó figurának látszik, főleg mert a svéd színésznő alakításában a figura vonzereje, karizmája és intelligenciája is megmutatkozik. Most először sikerült a sorozatban valakinek a legveszélyesebb mutatványok közben is önmaga kaszkadőreként szereplő Tom Cruise egyenrangú partnerévé válnia.

Közel húsz év és öt rész után kijelenthető, hogy a kis képernyőről a nagy vászonra adaptált sorozatok közül a Mission: Impossible büszkélkedhet a legsikeresebb franchise címével (Spock halkan köhint). Az öt rendező mindegyike más terepről, eltérő műfajok és kifejezési formák felől (thriller, akciófilm, tévésorozat, animációs film, forgatókönyvírás) érkezett a szériához, és valószínűleg ez az egyik kulcsa annak, hogy az M:I eddig mindannyiszor alkalmazkodni tudott a változó álomgyári környezethez és a nézői elvárásokhoz. De hát jó adaptációs képesség nélkül egy kém sem menne sokra.

Mission: Impossible – Titkos nemzet (Mission: Impossible – Rogue Nation), 2015. Rendezte és írta: Christopher McQuarrie. Szereplők: Tom Cruise, Rebecca Ferguson, Jeremy Renner, Simon Pegg,  Ving Rhames, Sean Harris. Alec Baldwin. Forgalmazza: UIP-Duna Film.

Vékony Gábor

szerző: Vékony Gábor
honlap e-mail

Vékony Gábor 1977-ben született Debrecenben, középiskolai tanár Hajdúnánáson. Írásai a Debreceni Disputában, az Iskolakultúrában, A Vörös Postakocsiban jelentek meg.

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum