KULTer.hu - Tóth Réka Ágnes versei
63708
post-template-default,single,single-post,postid-63708,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tóth Réka Ágnes versei

Rózsakert

Nem gondoltam a rózsakertre,
És azzal aludtam, akivel nem szabad.
Mostantól márványszobor leszek.
Olyan hideg és egyszerű,
Mint a naftalinba áztatott vattapamacs.

Csak a csomagolás

alig lappang bennem valami
már a széle is csak halvány csík
félre tolva hever egymáson a koszos zokni
és papír de egy se az amelyikre valaha is
szükségem volt és most már hiába csomagolok be
hiába húzom szorosan össze a zipzárt
szétfeslik minden öltés
megreped minden heg és cserepes lesz
bennem a reggel
amikor a kockakövön hevertem melletted

Ablak

pedig valami zörgött benne
halkan csaknem árulkodóan
fémes-tompa ütődéssel verte oda
egyik után a másik sarkát is
mint lusta búvár korallhoz a fogát
én nem tudtam hogy ez ilyen
egyedül ülni a sötétben és nem kérdezni senkit
miért húzza le karom könnyen az az éjjel
amikor nem ismertem fel magam a tükörben
csak néztem a hideg anyagot velem szemben
és nem találtam semmi idegent benne

Kiemelt kép: Torange

Tóth Réka Ágnes

szerző: Tóth Réka Ágnes
honlap e-mail
Tóth Réka Ágnes 1987-ben született Győrben. Jelenleg Budapesten él. Esztétikát, spanyolt és színháztudományt tanult, ősszel kezdi meg doktori képzését a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szabadúszó dramaturgként dolgozik bábszínházakban. Első verse a Ligetben jelent meg.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum