KULTer.hu - Ahogy az élet, úgy történik a líra is
64311
post-template-default,single,single-post,postid-64311,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ahogy az élet, úgy történik a líra is

Interjú Isabella Breier osztrák íróval

jak008A József Attila Kör szigligeti tábora adott helyet idén is a Re:Verse műfordítói workshopnak, amely ezúttal az osztrák-magyar kapcsolatok erősítését szolgálta. A táborban Fenyvesi Orsolyával együtt dolgozó Isabella Breierrel a filozófiai és politkai ihletettségű lírájáról beszélgettünk.

Isabella Breier 1976-ban született Gmündben. Gyerekkorát Felső-Ausztriában töltötte, majd Bécsben filozófiát, germanisztikát és szociológiát tanult. Bécsben él, német nyelvtanárként, ghostwriterként és lektorként dolgozik. Kötetek: 101 Käfer in der Schachtel. Ihr Verschwinden in Bildern, KITAB-Verlag, Klagenfurt, 2007; Interferenzen. Erzählungen, KITAB-Verlag, Klagenfurt, 2008; Prokne & Co. Groteske. KITAB-Verlag, Klagenfurt, 2013; Allerseelenauftrieb. Ein Klartraumprotokoll. Mitterverlag, Wels, 2013; Anfang von etwas. Neue Lyrik aus Österreich, Band 8. Verlag Berger, Horn, 2014.

KULTer.hu: Filozófiát és germanisztikát tanult, Wittgensteinről írta a disszertációját. A filozófiai szemléletmód az írásaiban is megjelenik?

A kapcsolatok struktúrájának leírásakor egész biztosan tetten érhető ez a szemlélet, különösen az Interferenzen című kötetben. Azonban a filozófiai és az irodalmi megközelítés alapvetően különbözőek, mások a feladataik is. Nagyon más a tudományos gondolkozás és az irodalmi alkotás.

KULTer.hu: Feministának vallja magát, női szervezetekben aktív szerepet vállal. Mennyire befolyásolja ez a témaválasztásban?

Egészen biztos, hogy a feminista és a politikai érdeklődés, mint a filozófia iránti is, visszatükröződik az írásaimban. Fontosnak tartom, hogy a próza és a líra keretein belül felmutathatóak bizonyos mechanizmusok és struktúrák. Nincsenek explicit feminista írásaim, de sok olvasás alapján ki lehet találni, hogy feminista vagyok. A nők jellemzéséből leszűrhető. Persze ez a kérdés ennél összetettebb, benne van az is, hogy miért pont azokat a témákat választom, amelyeket. Bár sok mindenről volna mondanivalóm és szeretnék is beszélni róluk, nem vagyok egy nagy tervező, és az írás folyamata számomra sok improvizációt, akarattól független elemet tartalmaz. Érdekes, hogy sokszor csak utólag látom, mit is írtam tulajdonképpen. Úgy gondolom, bizonyos verseimben erősebben megjelenik a feminista tartalom, mint a prózámban, de például biztosan az sem véletlen, hogy a Prokne & Co című könyvben pont Prokné és Philomélé mondáját dolgoztam föl.

jak009

KULTer.hu: Némettanárként dolgozik, munkája Bécsben és Mexikóban is sokféle emberrel hozta össze. Mennyiben járulhattak hozzá ezek a benyomások az irodalmi tevékenységéhez?

Tanítás közben, valamint egy program kapcsán, melynek keretén belül fenőtteket tanítottam írni és olvasni, különböző társadalmi hátterű és szocializációjú embereket ismertem meg: diákokat, vendégkutatókat, de olyanokat is, akik csak pár év elemi oktatásban részesültek. Mindeközben persze rengeteg történetet hall az ember, de ezek nem jönnek át egyenesen a szövegeimbe. Az, hogy folyton olyan emberekkel foglalkozom, akiknek nehézségei vannak a jelenlegi társadalmi és politikai viszonyok között, segít jobban belelátni a problémákba, a karakterjellemzésben azonban kevésbé jelennek meg ezek az élmények.

KULTer.hu: Az első verseskötete 2014-ben jelent meg. Hány év termését képezik ezek a versek?

Az utóbbi néhány évét, de annak is csak egy szűk szeletét, mert ebben a sorozatban minden egyes kötet mindössze 64 oldalból áll. Korábban nem éreztem feltétlen szükségét, hogy megjelentessek egy verseskötetet. Rengeteg versem van, elég rendezetlenül, különböző mappákban, és nem akartam valamit elsietni, csak azért, hogy legyen egy könyv belőlük. Aztán amikor adódott ez a lehetőség, akkor persze azért éltem vele, és biztosan lesz még több kötetem is, de nem érzem úgy, hogy sürgős lenne. A versírás számomra folyamatos „work in progress” állapot, ahogy az élet történik, úgy történik a líra is.

KULTer.hu: Milyen rendezőelv mentén válogattak?

Már korábban is felmerültek gyűjteményes ötletek, de az Anfang von Etwas révén végül valami egészen más valósult meg. Nagyon nehéz volt a válogatás, először 150 verset választottunk, azokból szemezgettük ki azokat, amelyek végül a kötetbe kerültek. Elég lazán kapcsolódnak egymáshoz a versek, bár akartam egy erős politikai súlypontot adni a kötetnek. Olyan eszmékről írok, amelyek foglalkoztatnak: elidegenedésről, politikai realitásról, hatalomról és a hatalom szimbolikájáról. Ezek a visszatérő motívumok fontos részei a repertoáromnak.

KULTer.hu: Meglehetősen szigorú korlát a pontosan 64 oldalnyi terjedelem.

Az, de nem bántam, mert ahogy írok, a versek és a különböző verzióik rendezetlenül gyűlnek a mappákban. Sokféleképpen csoportosíthatóak, nehéz egy bizonyos koncepció mentén elrendezni őket. Alkotáskor sincsen koncepcióm, a versek magukat írják, nem gondolkozom, hogy milyen témáról költsek verseket.

jak007

KULTer.hu: Milyen ma a politikai költészet megítélése Ausztriában?

Jelen van, és mindig is jelen volt az osztrák irodalomban, de nem mondanám, hogy különösebben hangsúlyos. Persze vannak események, amelyek hatására jobban előtérbe kerül, mint például a 100 Thousand Poets for Change eseményen, amit nagyon izgalmasnak tartok. A világban működő összefüggések, a hatalmi viszonyok, hogy mi történik körülöttünk, és hogy minek kellene történnie, engem ez sokkal jobban foglalkoztat, mint a klasszikus, konvencionális természeti líra. Persze amikor ezt mondom, nem nyíltan kifejeződő politikai tartalomra gondolok.

KULTer.hu: Prózát és lírát is ír. Hogyan osztja fel az idejét a műfajok között?

A prózát egyszerűbb rendszerezni. Amikor egy regény elkészül, akkor tudom, hogy azt most fel lehet ajánlani közlésre. Mostanában főként verseket írok, és ez leginkább a jelenlegi életkörülményeim miatt alakult így, ugyanis hetente harminc nyelvórát tartok, ami mellett meglehetősen nehéz egy nagyobb prózai munkának nekiállni. A versírás sokkal jobban beilleszthető a dolgos napokba, és ugyan nehéz és intenzív, mégis megcsinálható munka mellett. A versek sokkal közelebb állnak hozzám és az életemhez, mint a próza, és nem is feltétlenül akarom őket hamar elengedni. Meg szoktam várni, amíg egy kicsit eltávolodnak tőlem.

KULTer.hu: Milyennek találta a közös munkát a Re:Verse fordítói műhelyen?

Nagyon tetszett, sok játék volt benne, de persze igen nehéz egy olyan fordítást létrehozni, amely mindkét nyelv felől többé-kevésbé megfelelő. Nem vagyok profi műfordító, de mindenképpen izgalmas ezzel foglalkozni.

A fotókat Bach Máté készítette.

Molnár T. Eszter

szerző: Molnár T. Eszter
honlap e-mail
Molnár T. Eszter 1976-ban született Budapesten, jelenleg Németországban, Freiburgban él. Író, költő, biológus. Első két ifjúsági kötete, a Stand up! – Egy majdnem normális család 1. és a Most már igazán – Egy majdnem normális család 2. a Tilos az Á Könyveknél, első novelláskötete, A számozottak a JAK-füzetek sorozatban, a Szabadesés című krimije pedig 2017-ben jelent meg a Prae Kiadó gondozásában. Ugyanitt lát napvilágot hamarosan a Teréz, vagy a test emlékezete című regénye is.