KULTer.hu - G. István László verse
64168
post-template-default,single,single-post,postid-64168,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

G. István László verse

Pattogó szikra

Képtelenség a Nappal szembe-
nézni, a fejet lehajtani nem
behódolás, úgy vakul, retinán
lézerpont, a megérzés, hogy új
Nap jön el, megérteni nem
szabad. Megérezni se. Te tudod,
a csont milyen, ha égetik, hogy
ül fel a test hamvasztókemencében,
mert felzsugorítja a gerinc gyors
izzása, mintha így támadna fel, mielőtt
porrá váltják sejtjeit. Nap is így
támad, vakon, csillagsejt mélyén
rozsdaszürke ölben pulzál a széle, mint
a szikra, osztódik földre, vízre, tűzre, tagról
tagra. Képtelenség a sejttel
szembenézni. A vak csíra úgy indul,
hogy meg se jött, úgy érkezik, hogy
el se ment. A hangja pattogó szikra. Fiam,
nem értem égsz, tudom, most pattogó
szikra, minden érted ég, ami elporlik,
most érted porlik el, hogy élj.

A fotó forrása a szerző honlapja.

G. István László

szerző: G. István László
honlap e-mail
G. István László 1972-ben született Budapesten, József Attila- és Füst Milán-díjas költő, műfordító, esszéíró, tanár. Legutóbbi verseskötete Repülő szőnyeg címen jelent meg 2015-ben, a Magvető Kiadónál.

KULTprogramok

<< 2019. dec. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum