KULTer.hu - Isabella Breier verse
64310
post-template-default,single,single-post,postid-64310,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Isabella Breier verse

paradicsomi állapotok

selypítünk magunknak
légből szótagot, habzást,
letépkedjük nektek
végig a vég dalát

itt elringatnak
ölembe gömbölyödött órák,
viselkedésem illő,
és fejtetőn függök
a folyton, folyton fecsegő horizont
függőkertjeiről

kalapot csak
lábujjhegyen hordok
és varázsalma helyett
ujjcsettintve
felfalom
magát a hangot,
figyelném
a legbelsőbb hangzást,
míg mennyeien, verejtékezve
szét nem pukkan a legszépségesebb

hol a hús szavakká romlik,
a szálas, hájas fűben
hallal és kígyóval
csapjuk el a hasunk,
és gyomorkeserűnk
a ciripelő naphomok,
nem a bíbor, a jó,
az időszerű füttyök,
innivaló soundtrackek
ritmusára
tiszteljük meg
álmainkat,
édes, agyafúrt, örökkévaló
álmainkat
akárhol,
mondják, apály és dagály
mögött és magunk közt
a seggbe adatott világ

Fordította: Fenyvesi Orsolya

A fotót Bach Máté készítette.

Isabella Breier

szerző: Isabella Breier
honlap e-mail
Isabella Breier 1976-ban született Alsó-Ausztriában, Bécsben él, író, költő. Filozófiát és germanisztikát tanult, Ernst Cassirer és Ludwig Wittgenstein a fő kutatási területei. Docens és német tanár. Számos kötete és folyóirat publikációja jelent meg, a legutóbbiak: Prokne & Co (Egy groteszk) és Anfang von etwas (Valami kezdete).

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum