KULTer.hu - Színjátszók a Nagyerdőn
64374
post-template-default,single,single-post,postid-64374,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Színjátszók a Nagyerdőn

III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó

fonixSikeresen zárult a III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó, ahová az ország több neves egyeteméről érkeztek fellépők. Fontos megjegyezni, hogy ez az alkalom nem elsősorban a profi társulatokról és a színészhallgatókról, hanem a színészkedéssel hobbiból vagy szenvedélyből foglalkozókról szól. A főszervező szerint az idei volt a legsikeresebb fesztivál… Legalábbis eddig!

Csütörtökön kezdődött, és majd három napon át tartott a III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó, röviden a DESZTI. A találkozóra, nevéből kifolyólag, elsősorban az ország különböző egyetemeiről vártunk csoportokat, akik bemutathatták darabjaikat. A DESZTI programjában a magyar előadások mellett találkozhattunk angol nyelvű bemutatókkal is. A színielőadások mellett színháztörténeti bemutató, koncert és színházi tréning is helyet kapott a programban. A fesztiválnak a Nagyerdei Víztoronyban, a Nagyerdei Stadionban, a Horváth Árpád Stúdiószínházban és a Debreceni Egyetemen biztosítottak helyet. Az előadások után az érdeklődők minden nap végén meghallgathatták a szakma jeles képviselőinek értékelését is, akik teljes figyelemmel és odaadással dolgoztak. Lőkös Ildikó, dramaturg, Bakota Árpád, a Csokonai Színház színművésze, és – a harmadik napon – Szaffkó Péter, a Debreceni Nyári Egyetem igazgatója volt az értékelő.

megnyito

Hosszú előkészület után október 15-én 17 órakor – késés nélkül – kezdődött a megnyitó esemény, ahol Lakó Zsigmond főszervező és Dr. Duffek Mihály dékán jó hangulatú megnyitó beszéde között és után Kricsán Lilla és Féder Krisztina fuvoladuóját – kisebb, a nagy szél okozta, technikai zavar után – élvezhette a vendégsereg. A beszédekben szó esett a színház fontosságáról, illetve Dr. Duffek Mihály kiemelte, hogy mekkora örömmel látja, hogy ilyen fesztiválokra is igény van Debrecenben.

a semmi nem kesik

Az első előadás Áfra János A semmi nem késik című darabja volt a Színláz Társulat előadásában, melynek rendezője a főszervező Lakó Zsigmond. A semmi igenis késett. Az aznap érkezett vendégelőadók miatt, hogy ők is meg tudják nézni a „nyitótáncot”, pár perc késéssel indult a program. A darab már a negyedik előadását élte meg, de még mindig nem unalmas. A következő programpont az Amargant Színházi Műhely és a SASZ Alkotóműhely nevéhez fűződik, akik John Osborne Dühöngő ifjúság című drámáját kicsit átdolgozva, friss szöveggel vitték színpadra, Összkomfort címmel. Ekkor már elég nagy csúszásban volt a program, hiszen az aznapi utolsó előadás, Samuel Beckett Jövés-menése több mint fél órával később kezdődött a tervezettnél. A minimalista abszurd darabot Lukovszki Judit rendezte, a színpadon kívülről ugyan, de részt is vett a darabban. A nézők hitét és odaadását dicséri, hogy a késéssel együtt is kivárták a kezdést, élvezték az előadást, sőt, sokan megvárták a még nagyobb késéssel induló szakmai beszélgetést is, amely jó hangulatban zajlott és sokáig tartott.

A második napi program színházi tréninggel indult, ezt a debreceni Főnix Diákszínpad Hulladék című darabja követte a Nagyerdei Stadionban. Erre az előadásra teljesen át kellett alakítani a színpadot, keresztbe fordítani az ideiglenes „játszó teret”. A visszaforgatásra is hagytak időt a szervezők, hiszen következő programként Szabó Attila színháztörténeti előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Debreceni Egyetemen. Az ezt követő eseményről nem tudok objektív képet festeni, hiszen részt vettem benne, de azért megpróbálom: a DESZ Tréningezők előadását Pálóczi Zoltán, a Színláz Társulat tagja rendezte, a játszókkal karöltve. Az előadás nagy stresszt okozott a benne fellépők többségének, hiszen meglehetősen kevés szakmai gyakorlattal, illetve színházi előélettel büszkélkedhet a fellépők java része. De a darabnak több bemutatója lesz még, ha nem is teljesen ebben a formációban és forgatókönyvvel.

trening

Következett Formanek Csaba előadása, a Bádogelefánt című fürdőszobaszínház. A darabban több szélsőséges jelenet is helyet kapott, egy nagyon érdekes, interaktív produkciót hagyott ki az, aki nem látta, hiszen mikor találkozhatunk olyan darabbal, amelynek minden eseménye egy fürdőkádban és környékén játszódik? A falon fokozatosan rajzolódott ki a szerző-szereplő különleges gondolati térképe, akárha egy performanszban lennénk. Ezt a SZESZ Örkény feldolgozása követte, majd a Presense Live Act zenei formáció hegedűjátékot elektronikus betétekkel szépen összekapcsoló előadása következett, s végül – szokásos módon – a nap eseményeit záró reflexiókra került sor. Szintén késéssel indult a szakmai beszélgetés, azonban a szakmai véleményformálók kitartását és korrektségét jelzi, hogy a kezdőktől a haladókig mindenkit egyenként, önmagunkhoz mérten elemeztek, senkiben sem hagytak kétséget jó szándékuk és szakmaiságuk felől. Valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy a fiataloknak sok boldog percet szereztek dicsérő szavaikkal.

12118957_1010123699039541_4446531618538923552_n

A szombati, utolsó nap kettős érzést váltott ki belőlünk. Egyrészről örültünk, hogy különösebb probléma nélkül sikerült megvalósítani egy ilyen horderejű eseményt, és nagyon jól éreztük magunkat, sok jó barátságot kötöttünk, amit továbbra is ápolni szeretnénk. Másrészről azonban nem feledkezhetek meg a szombati nap megannyi programjáról, amiről még számot kell adnom… Ekkor kerültek sorra a középiskolások előadásai és az idegen nyelvű darabok is. Sajnos az első produkciókat nem tudták bemutatni, így az ADY-ÁK Színpad A matter of Husbands and a Bear című előadása volt a nap nyitánya. A tapasztalt rendező, Bora Fanni, és szintén rutinos játszói egy sikeres előadást tudhatnak a hátuk mögött. A nyíregyházi The Underwood Prison Break című angol nyelvű előadása követte őket. A szakértők ezt a bemutatót egy-két apróságon kívül – ami egyébként inkább az írót terheli, mint a játszókat – csak dicsérte, tehát eredményes napot zártak a legfiatalabb fellépők is.

A Horváth Árpád Stúdiószínházban kezdődött – újfent kis késéssel – A helység kalapácsa a Janus Egyetemi Színház előadásában. Ez különbözött az eddigiektől, hiszen egy előre megírt darabot vittek színpadra, míg a többi társulat saját vagy teljesen átírt darabokkal dolgozott. Később újra visszatértünk a Nagyerdő területére, a Confuse-a-Cat Ltd. és a The Nonsuch Company Cripple című előadása a Víztoronyban kapott helyet. Teljesen elkápráztatták a szakértőkkel és a közönséget azzal, hogy milyen természetességgel beszéltek angolul. A szakértői csapat csak a gyakori jelmezcserét tartotta újragondolandónak. Az utolsó programpont a fesztiválon a Dub Székház zenei programja volt Kisszántóval.

Lakó Zsigmond így nyilatkozott az idei fesztiválról:

KULTer.hu: Mit szóltál a helyszínhez? Jobb volt, mint a MODEM?

L. Zs.: Nem szeretném összehasonlítani, remekül éreztük magunkat a MODEM-ben is, a Víztoronyban is… A DESZTI mindig is az emberektől függött, róluk szólt, ugyanaz a lelkes csapat fogadott be minket (Süli András, Szántó Tamás), a közönség létszáma bővült, ez utóbbi okból pedig azt mondhatom, az idei volt eddig a legsikeresebb fesztiválunk.

KULTer.hu: Mi az, amit másképp csináltál, mint tavaly, és mi az, amit másképp kell csinálni jövőre?

L. Zs.: Gyűlik a rutin, könnyebben kezeltük a feladatot globálisan, mindenki tudta a helyét és feladatát a rendszerben, így több idő maradt a részletekre. A Víztorony mellett azonban jövőre szükség lesz egy valóban színházi technikával felszerelt váltótérre (a Stadionban lévő tér méreteit tekintve ideális, azonban jelenleg még nem dőlt el a funkciója). A hardver tehát akár tökéletes is lehet (idén a Horváth Árpád Stúdiószínháznak kellett besegítenie), marad a szoftver tisztázása. Jelenleg három valóban egyetemi színpad működik, a többi előadást az egyetemhez már csak „érzelmi” alapon kötődő, vagy még középiskolás csapatok hozták. Ez önmagában nem lenne baj, hiszen jó, ha mindenki látja a teljes folyamatot, hogy honnan hová lehet eljutni, de mindenképp erősíteni kell a „valódi” egyetemi színjátszást. Egyre több alkotó látja maga előtt azt az utat, hogy egyetemista játszókkal dolgozzon, azon kell munkálkodnunk, hogy nagyobb energiával, szakértelemmel erősítsük a mozgalmat.

Ennyit hát az idei DESZTI-ről, arra bíztatok mindenkit – a szervezőcsapat nevében is –, hogy aki nem jött el idén, jövőre gondolja meg jobban a dolgot, s látogasson ki, hiszen nagyon sok élménnyel lehet gazdagabb.

III. Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó, Nagyerdei Víztorony, Nagyerdei Stadion, DE főépület és Horváth Árpád Stúdiószínház, Debrecen, 2015. október 15-17.

A fotókat Lukovszki Judit Anna készítette.

Kiss Milán Zoltán

szerző: Kiss Milán Zoltán
honlap e-mail
Kiss Milán Zoltán 1995-ben született Debrecenben. Jelenleg a Debreceni Egyetem szabad bölcsészet szakának hallgatója. Előtte a Tóth Árpád Gimnázium reál-műszaki informatika szakára járt. Több cikke is megjelent a Tóth Árpád Gimnázium iskolai lapjában.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum