KULTer.hu - Turczi István: Üresség (részlet)
64414
post-template-default,single,single-post,postid-64414,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Turczi István: Üresség (részlet)

Elégia a másnapért

„és lesz e test majd, gondolat talán”
Borbély Szilárd

Számolni kell a reggelekkel

Most A mostban
A gőzölgő mostban
Konyhám közlekedő edényei közt
Elmosatlan napok Odakapott tej
Kávézacc Foltos terítő Kiflimaradék
Felbontatlan gázszámlák Hivatalos értesítés
Akár a teafilter, lóg belőlem az idő a gőzölgő
mostban Három cukor Fél citrom Sütemény
Azt rágcsálom Anyám sütötte Finom
és ártatlan ízű Egy kisfiú van belesütve
Aki én Aki én Aki én vagyok
Hol az újság A sportoldalon kezdem
Neymar Messi Az isteni Cé
A magyar foci megint szép lesz
Nem szokásom szabadulni szokásaimtól

Az én reggelem nem más A ház Az utca
A kert A kerítés A nyírfák A sok tömör fenyő
Egy az én kertemben áll Átrendezem a fákat
Több madár jusson a fenyőre
Közben surrog, surrog a fény szövőszéke
De a madarak ma némák
Nem mondanak nemet Se igent
Megtartják maguknak érvelésüket
Az én reggelem nem más Eltévedt illat
Vízzel birkózó láng Araszolás
Fel az ágyból Fel a székből Fel a lépcsőn
Araszolás Fel egészen a száj padlására
Kicsit ragad a süti Elfelejtettem hűtőbe tenni
Iszom rá teát Mindig teát iszom
Ma sem főzünk kávét Ma sem
Az én reggelem nem más A dombok fent
Lent a kaktuszaim Kaktuszok nélkül nem élet
az élet Fent és lent Lent és fent
A látvány hűlt helyén Lent és fent között
Ahol fű leng át a búcsúzásokon
Ahol gondolatban mindig kicserélem
az isten alakját
A közöttben,
ahol távolság néz nagy üres szemekkel,
és a fény súlya angyalokban mérhető
Ahol az árny rávésődik az árnyra
És a világosság, mint finom por,
szállingózik be az ablakon
Az én reggelem Az én reggelem
nem más, mint az iszonyú kezdete

Várok Várás van
Átfolyik rajtam az idő
Szálanként szakadnak szét a színek
A bent, a kint is lepkeárny
Üres a pohár Nagy a csend
A csend akár egy nagy, üres pohár
Nem akarok nem akarni De hiába
Nincs akarat a tagjaimban
A jelenlét puszta váza,
ami belőlem megmaradt
Állok a kövön Magam is kő vagyok
Kő kövön

Itt minden csupa rom

Várás van
Várok Én Az én
mint személytelen névmás: vár
Nemigen megy nekem az azonosulás
Honnan jön, nem tudom, honnan lesz,
nem tudom, nem tudok semmit
A Semmit faggatom Csak úgy Üresben
Néha lefújom a port az üveglapról,
alatta látszik mindenki
Számolni kell a reggelekkel
A vétkek A távolság A test
A test hazugságai A nyíratlan
fű, mely áthullámzik a virrasztás felett

Nem tudom, mi az,
mi visszamúlik, mi az, mi előre fáj
Régi bevált szavaim körül őgyelgek
Néha a megérzéseimre hagyatkozom
Ha már várás van
Tegnapolás Holnapolás
Két kézzel szórom
az elmúlást a rémületbe szét
A Semmit faggatom Hová lesz,
ha feltűnik, hová, ha el, és nem marad
utána semmi És hol marad, ami előtte
volt, nem tudom, hol marad, hol maradnak el
a dolgok A dologtalan, a cselekvő igék
A színek Az árnyak A régi reggelek

Nem tudom, honnan a hajnal,
honnan a kék, honnan a köd,
honnan a tehetetlen mohóság,
honnan a hidegen kopogó hangok
a halántékomon Honnan a kontúr
A kontúr, ahogy megfogalmazódik
Honnan a füst, mondja már meg valaki,
mely úgy száll föl, mint az áhítat
Honnan az áhítat Ismerem ezt az érzést
Mintha én sóhajtanék
Várok Ha már várás van
Üres a papírom, csak a szél jegyzetel

Turczi István

szerző: Turczi István
honlap e-mail
Turczi István 1957-ben született Tatán. József Attila-, Prima Primissima- és Babérkoszorú-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje. A Parnasszus főszerkesztője. A Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnöke, a Költők Világkongresszusa alelnöke. Tagja a Szépírók Társaságának és a MÚOSZ-nak, a norvég Irodalmi Akadémiának és az Európai Költészeti Akadémiának.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum