KULTer.hu - Julia Lajta-Novak versei
64728
post-template-default,single,single-post,postid-64728,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Julia Lajta-Novak versei

Runner’s High

Az utca lehelete
súlytalan emelkedés
minden pórusból
csorog
amíg
örök gépezetként
kiszaladsz
idődből

2015_09_14 Julia Lajta-Novak

Pavouci: Pókok 2003-ban

Te és én a Károly-hídon
A nap holtterében
szőrös szuvenírek tavaly nyárról
amikor a Moldva kiszédült medréből
és elárasztotta a metróállomásokat

Te és én a Sokolska 13 alatt
ahol nem szeretkeztünk
a fehér foltok a matracon
és látok is rögtön kettőt
két szőrcsomót az ablakpárkányon

Te és én a Smetanovón, a folyó mellett
ahol ezrével csillognak és reszketnek
elfüggönyözik a lámpákat
és a járdák is megmozdulnak
a selymes esti levegőben

Te és én a Wenzel-téren
a pincekocsmában nyolclábúak ülnek
vörösbor, nehogy leérjen a lábam
miközben sósmogyorót veszünk
a harag csészéiből.

Fordította: Bartók Imre

A fotót Bach Máté készítette.

Julia Lajta-Novák

szerző: Julia Lajta-Novák
honlap e-mail
Julia Lajta-Novák angolfil bécsi, sportköltő és ceruzafetisiszta. Anglisztikát, zenét és kultúra szervezést tanult Bécsben, Edinburgh-ban és Londonban. Első verseskötete, a Federwach des Vorwärts: Leichtathlyrik 2015-ben jelent meg.

KULTprogramok

<< 2017. aug. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum