KULTer.hu - Lapis József verse
67280
post-template-default,single,single-post,postid-67280,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lapis József verse

A vég ciklusai

A faluban a porták, némák, akár a harangok.
Bútorokban a köd, az ablakokban foszlik a szél.
Üres a ház, ahol élt, körülöttünk a nagykabát.

***

Bogarak ültek az ablakkeretre.
Várják a mesét, világos van.
Lélegzünk, csöndtől az égig
abroncsok feszülnek a világra.
Nem rugdal,
csak kerülget a gyermekkor.

***

Őriz a küszöb, bádogszürkület.
Magukra maradt tekintetek.
Az ólak felől sötétlik a nedv,
fölülről lefelé árad a hideg.

A kert végéből elhúzódik a rét,
rozsdás drótkerítés repeszti meg a tájat.
Vakondszövés a mélyben, óvatosan hegesedik a tér.

***

Piszkosszürke kövek a dombtetőn.
Nevek, számok, kötőjelek.
Zárójelet bezáró rothadás.

Aki lenéz, az a legszegényebb.
Gyülekeznek a göröngyök,
rajtuk a még élők ujjlenyomatai.
Visszahullanának,
de a markokba már a semmi költözött.

***

A nyál hevében alma, szilvaíz.
Ribizli szaga bomlik az orrban.
Tésztát szaggat, kendőben őszül.
Az öregség rázza a fát, ül a verandán,
melegíti a helyet a halálnak.

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, jelenleg Debrecenben él. Kritikus, irodalomtörténész, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője, a FISZ Hortus Conclusus sorozatszerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum