KULTer.hu - Warhol és ami a magyarokra marad
64868
post-template-default,single,single-post,postid-64868,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Warhol és ami a magyarokra marad

Ludwig Goes Pop + The East Side Story

A Ludwig Múzeum nem érdemtelenül szerepel kedvenc múzeumjaim között. Színvonalas, igényes és inspiráló kortárs kiállításaival pár havonta belopja magát a szívembe, ezúttal a Ludwig goes pop elnevezésű tárlattal hozta hozzám közelebb a pop art stílust.

Ha a kortárs művészetekről beszélünk, általában különböző álláspontok szoktak ütközni, ám úgy gondolom, azoknak is érdemes ellátogatni a Ludwigba, akik nem tudnak azonosulni a konceptuális művészettel. A perspektívanyitás mellett pedig érdemes nekünk is kritikusan szemlélni magunkat. Miközben Andy Warhol híres képeit fotóztam, eszembe jutott: de hát nem éppen ez a fogyasztói-individualista attitűd az, amiért létrejött a pop art?

6vtbpogacnik_matchboxes

A második világháború után megszületett pop(ular) art stílus alapjai a dadaizmusból és a szürrealizmusból épültek ki, és először az 1950-es évek Nagy-Britanniájában jelentek meg. Azonban, ha erről a stílusról beszélünk, történeti távlatból sokkal inkább előtérbe kerül az USA, ahol a 60-as években lett népszerű a hétköznapjainkat megragadó művészet. A kapitalizmus, az amerikai középosztálybeli nők élete, a televízió rengeteg olyan témát szolgáltat, amivel kritikusan vagy épp humorosan ragadható meg az életünk tragikomikuma. A népszerű művészet azonban sokat köszönhet a média emblematikus alakjainak is. A sztárkultúra párhuzamba állítható a szentek kultuszával, így lett például a Beatles, Monroe vagy Elvis Presley festmények hőse.

UoOzzelibska_tryptich

Habár a kelet-európai pop artról kevesebbet hallunk, hazánk és a régió más országai is büszkélkedhetnek számos kiváló pop art művésszel, akiknek alkotásai talán jobban megszólítanak, mint Roy Lichtenstein művei. A magyar pop art nem a kapitalizmusból épült ki, ezért témái, szemléletmódja is teljesen más, mint a nyugati országoké. A szocializmus világa, a 70-es évek Magyarországa ott áll a szemünk előtt egy gyufásdoboz mintáiban vagy épp a szokatlan befőttesüvegekkel telizsúfolt polcon. Azonban az erős, tiszta színek, a használati tárgyak felnagyítása, a hétköznapok újraértelmezése mind a két régió művészetében jelen van.

A magyar pop art szoros kapcsolatban áll a neoavantgárddal, ezt a legjobban a kiállítás egyik darabja, Tót Endre Talpra magyar avantgarde! című alkotása mutatja meg, ami az egyik kedvencem lett a magyar művek közül. Érdemes még kiemelni a hazaiak közül Lakner László munkáit is, melyek talán nehezebben érthetőek, de nem kevésbé nehezen felejthetőek.

nq9Rgotovac_pepsi

Tény azonban, hogy a Ludwig Goes Pop + The East Side Story kiállítás húzónevei Andy Warhol és Roy Lichtenstein. Világhírű képeiket nézve azonban magyar befogadóként némi távolságot éreztem, s részben azért is, mert 21. századi fiatalként nekem már nem Elvis Presley a mainstream megfogható alakja.

A fehér szobákon végigmenve vártam már a Campell’s paradicsomkonzerves képet, ami a fogyasztói társadalmat jelképezi, de meglepő és furcsa volt nekem a falra aggatott óriásira felnagyított sárga telefon – pont olyan, mint amit a pletykáló-bájcsevegő nők kezében látni a hatvanas évekbeli amerikai filmekben. A használati tárgyak konceptuális művészeti ereje mellett leginkább Warhol okozott meglepetést, a héliummal mozgó Ezüst felhők elnevezésű installációja, amivel bárki szívesen eljátszadozhat.

6JV70151008_glb1770

Nem néztem utána, miként születtek, mit jelképeznek a művész számára a belső tér ezüst felhői, számomra a játék és a városi lét hideg betontengerét mutatta meg. Miközben kedvünkre böködhetjük, fotózhatjuk a „felhőket”, ne felejtsünk el a kiállítás után feltekinteni az égre, kinézni a betonrengetegből.

Nincs is jobb a hideg őszi napokon, mint egy múzeumban fedezni fel énünket. Ezúttal a társadalomkritika ugyanannyira releváns, mint a huszadik század második felében.

A Ludwig Goes Pop + The East Side Story című kiállítás a Ludwig Múzeumban (Budapest, Komor Marcell u. 1.) tekinthető meg keddtől vasárnapig 10 és 20 óra között, 2016. január 3-ig.

A fotókat Glódi Balázs és Tamás Dorottya készítette.

Tamás Dorottya

szerző: Tamás Dorottya
honlap e-mail
Tamás Dorottya 1994-ben született Budapesten. A Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves tanulója angol nyelvű kommunikáció- és médiatudomány BA szakon. Tizennégy éves kora óta rendszeresen ír verseket, újságíróként is tevékenykedik. Érdeklődési körébe tartoznak a feminizmust, kultúrát, társadalmat érintő témák. Genderkutatással, versírással szeretne a későbbiekben foglalkozni.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum