KULTer.hu - A bábu lelke
68037
post-template-default,single,single-post,postid-68037,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A bábu lelke

Anomalisa

Az animáció szavunkat a latin anima, azaz egyszerűsített fordításban lélek kifejezésből eredeztetjük. Viszonylag egyértelmű az összefüggés: ha animálunk, akkor egy élettelen tárgynak vagy épp pixelhalmaznak adunk „lelket”, azaz mozgatjuk, beszéltetjük, egyéniséggel ruházzuk fel. Charlie Kaufman és Duke Johnson bravúrjukkal hűek maradtak az előbbi definícióhoz: ritkán látni olyan bensőséges, érzelmekkel és színtiszta lélekkel teli filmet, mint az Anomalisa.

Az elmúlt néhány év animációs nagyjátékfilmes felhozatala technikai szempontból két fő kategóriára osztható. Az egyik a dollárszázmilliós költségvetésű, számítógépekkel készített nagyszabású alkotások csoportja (Aranyhaj és a nagy gubanc, Fel!, Merida, a bátor, Agymanók, Rango stb.), melyek mellett reneszánszukat élik a stop-motion animációk is, főleg a Laika stúdió (Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman, Doboztrollok) és Tim Burton (A halott menyasszony, Frankenweenie) munkásságának köszönhetően. Az Anomalisa, bár stop motion technikával készült, célja mégsem egyezik az említett, a régi technikában rejlő potenciált kereső művekkel. A Laika és Burton által készített filmek úgy mennek szembe a számítógépes animációval, hogy igyekeznek bizonyítani: a stop motion módszerrel is lehet legalább annyira látványos jeleneteket komponálni, mint a különféle szoftverek segítségével. Ezen igyekezet révén jöhettek létre például a ParaNorman monumentális és lendületes szekvenciái.

anoma_6

Johnson és Kaufman, ellentétben a tökéletességre és a pazar látványvilág megteremtésére törekvő stop motion etűdökkel, direkt rontásokkal és darabos animációval dolgoznak. A bábuk arcán látszik az illesztés, sőt, a főszereplő arca konkrétan leesik egy álomjelenet során, így a makett fejét összetartó csavar fényesen világít a kamerába. Az alkotópáros elidegenítő eszközökkel dolgozik, melyekkel szembe kerül a díszletek, a jelmezek és a párbeszédek hitelessége. Így az önreflexivitás, valamint az animáció konstruáltságára történő szándékos figyelemfelhívás egybeolvad a szuggesztív hatás elérésére törekvő elemekkel, ez a keveredés pedig egyedi ízt kölcsönöz az Anomalisának.

E különös filmnyelv hétköznapi problémákról és figurákról mesél. Az Anomalisa főhőse Michael Stone, aki üzletépítésről ír sikeres könyveket és tart előadásokat. A fásult férfi borzalmasan unja az életét, ám egy Cincinnatibe szervezett üzleti út egyben egy komoly identitáskrízis és a változás lehetőségének helyszíne lesz. A kisvárosbeli Fregoli Hotelben a kiégett író megismerkedik a se nem szép, se nem okos Lisával, aki úgy tűnik, különlegességével képes lehet felpezsdíteni Michael egyhangú életét.

anoma_9

A történet egyszerű, a film nagy része pedig a hotel szobáiban és folyosóin játszódik. Az Anomalisa báját azonban épp e sajátos minimalista stílus adja, valamint az, hogy a nyúlfarknyi történetet elegánsan felvezetett szimbólumok, komplex karakterek, továbbá egyszerre hiteles és szórakoztató párbeszédek teszik izgalmassá. A rendezőpáros a már említett elidegenítő gesztusokkal is hangsúlyos motívumokat vonultat fel. A bábuk arcain látható hegek arra engednek következtetni, hogy lényegében az összes figura maszkot visel: méghozzá egy érzelmeket nélkülöző, rideg maszkot. Ráadásul Michaelen és Lisán kívül mindenki más szinte teljesen egyforma fizimiskával rendelkezik ebben a szürrealisztikus, látomásszerű világban. Mindegy tehát, hogy férfi, nő vagy gyerek, Kaufmanék terepasztalán a két kiemelt szereplőn kívül automatizált klónok mozognak. Ezt hangsúlyozza ki az az egyszerű, merész, mégis remekül működő megoldás, hogy a Michaelön és Lisán kívül minden figurának a mesterien monoton Tom Noonan kölcsönzi a hangját, legyen szó bár a főszereplő feleségéről vagy a hotel bárjának pincérnőjéről.

anoma_2

A filmbéli Fregoli Hotel így egyértelmű utalás a fregoli szindróma nevű pszichiátriai betegségre, a befogadó tehát mindent a megfáradt főszereplő szűrőjén keresztül lát. Az egyforma kinézetű és hangú emberek, valamint a sötétes, matt színekkel ábrázolt világ mind a főszereplő tudati kivetülései, jelei Michael súlyos depressziójának és fásultságának. Így különösen hatásos Lisa egyedi megjelenése és csilingelő hangja (a lányt szinkronizáló Jennifer Jason Leigh még a Girls Just Want to Have Fun című örökzöld popballadát is elénekli a film egyik legviccesebb jelenetében). Michael maga sem tudja megmagyarázni, mi az, amivel Lisa felkeltette az érdeklődését, kettejük látszólag kérészéletű kapcsolata pedig egy szállodai szexjelenetben jut el a tetőpontra. Nem, itt nem a Trey Parker-féle Amerika Kommandó: Világrendőrség című agymenésben látott erősen parodisztikus képsorra, hanem egy bensőséges, intim és ezáltal különösen bizarr, egyben pedig vicces szekvenciára kell gondolni, melyet animációs filmben eleddig biztosan nem láthattunk.

Lisa tehát „anomáliát”, azaz rendellenességet jelent Michael számára, hiszen a férfinek a maga kifordított, beszürkült és monoton világa jelenti a rendet, melyet Lisa felborít azzal, hogy egyszerűen felkelti az író érdeklődését, menekülési lehetőséget kínálva a korosodó férfi számára. Az Anomalisa így az útkeresés és identitásválság filmje, melyet a Kaufmantól megszokott humor (telitalálat többek között a „játékboltos” jelenet, vagy épp a repülőn ülő fickó furcsaságai, aki „véletlenül” ér hozzá többször is Michael kezéhez), a komplex karakterek és az egyszerű, jól működő szimbólumok tesznek felejthetetlen alkotássá, vagy ha úgy tetszik, kölcsönvéve a plakáton szereplő idézetet: a tavalyi év legemberibb filmjévé. Ezzel együtt pedig az elmúlt időszak egyik legfontosabb mozgóképes élményévé is.

(Széljegyzet: sajnálattal értesültünk arról, hogy a magyarországi forgalmazó nem tervezi bemutatni a filmet a hazai mozikban. Tekintve, hogy az elmúlt év egyik legfontosabb alkotásáról beszélünk, csak remélni tudjuk, hogy meggondolják magukat.)

Anomalisa, 2015. Rendezte: Charlie Kaufman, Duke Johnson. Forgatókönyv: Charlie Kaufman. Szereplők hangja: David Thewlis, Jennifer Jason Leigh, Tom Noonan.

Varga Ákos

szerző: Varga Ákos
honlap e-mail
Varga Ákos 1991-ben született, a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar, valamint filmelmélet-filmtörténet alapszakon 2014-ben, majd pedig ugyanott vizuális kultúratudomány mesterszakon 2016-ban. Rövid ideig televíziós műsorszerkesztőként dolgozott, jelenleg pedig a Viacom egyik csatornájának (RTL SPIKE) programszerkesztőjeként tevékenykedik. Szabadidejében a KULTer.hu portál állandó szerzője, és elhivatott szabadúszó filmforgalmazó.

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum